Pillanatnyi könnyebbségért, luxusért eladja az emberiség azt a lehetőséget, hogy megóvja a Föld bolygót. Már a neve sem jó. Jobban illene rá a Víz bolygó, mivel lényegesen több víz van a felszínén, mint szárazföld; 71 százalékát, közel 362 millió négyzetkilométert tengervíz borít. Az óceánok, a tengerek 1,3 milliárd köbkilométernyi vizet tárolnak. Ez úgy lehetséges, hogy a világtenger területének több mint fele három ezer méternél mélyebb. Azt gondolhatnánk, hogy a kutatók már mindent föltártak a tengerekkel, óceánokkal kapcsolatban, pedig ez koránt sincs így. Egy átfogó amerikai kutatás nyomán először tárult fel előttünk egy összegző térképen bolygónk tengereinek, óceánjainak állapota.

Az eredményt néhány hónapja tették közzé a Science folyóiratban. A munkát a Kaliforniai Egyetem ökológiai problémákat elemző központjában számos kutatóintézet végezte. A kutatók 17 különböző emberi tevékenység globális hatását vizsgálták a világtengerre. Ezek: kereskedelmi halászat, a kikötőkből és hajóforgalomból eredő vízszennyezés, a klímaváltozás, az ultraibolya-sugárzás mértéke, a tengervíz savasodása és mások. Arról gyűjtöttek adatokat, hogy a fenti hatások összeadódva milyen mértékű változásokat eredményeznek a tengerek élővilágában. Hogy minél pontosabb képet kapjanak, 20 ökológiai rendszerbe csoportosították a vizsgált egységeket, mint például korallzátonyok, kontinentális talapzatok, mangrove-erdők, avagy a mélytengerek világa. Az eredmények azt mutatták, hogy az emberi tevékenység hatása az egész bolygón érzékelhető, és a tengerek, óceánok 41 százalékát közepesen, illetve erősen veszélyezteti.

A világtenger jószerével az emberiség túlélését biztosíthatja, ha azon a kevés szárazföldön, ahol élünk, a környezetszennyezés okán kialakuló vízhiány, sivatagosodás, aszály, viharok, katasztrófák következtében egyre csökken a élelmiszer-termelés lehetősége. A tengerek élővilágát, különösen a mélytengeri életet alig ismeri a tudomány. Az biztosan állítható, hogy bolygónk életterének nagy részét tengerek és óceánok adják, ott található a bioszféra nagy része. A hatalmas vízfelszín és a vizek mélysége bizonyosság erre a feltételezésre.

Ha összehasonlítjuk a szárazföldek és az édesvizek élő fajait, sokkal kevesebbet számlálhatunk, mint a tengerekben. A világrendszerben élő fajok diverzitása szinte végtelen, a mikroszkopikus élőlényektől a 0,02 mikrométeres fitoplanktontól a 33 méteresre megnövő cetekig mindenféle élőlény megtalálható. Elképzelhető, hogy a hatalmas víztömeg mennyi, az ember számára nélkülözhetetlen fehérjeforrást tárol, nem szólva a tengerek mélyén kiaknázatlanul nyugvó ásványkincsekről.

Igaz, a kőolajat már sok helyen kitermelik, de ennek is határt szab a mélység. A tengerek nagyságát, elhelyezkedését a földtörténeti korokban bekövetkezett hegységképződések, kontinensvándorlások sokszor megváltoztatták, míg a mai világtenger kialakult. Néhány példa: 66 és 15 millió év között a szárazföldek egymáshoz viszonyított elmozdulása elég gyorsan zajlott le, amelyek nagy befolyással voltak a tengeráramlatokra, közvetve pedig az éghajlatra.

Egykor széles tengeri összeköttetés volt a Földközi-tenger és az Indiai-óceán között, amelyen keresztül az észak-keleti passzátszelek meleg tengeráramlatot vittek a Földközi-tengerbe. Hasonló tengerszoros létezett Közép-Amerikában, ahol most a két kontinens közötti földszorost tenger árasztja el, összeköttetést hozva létre az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán között. Kezdetben tehát egy, az egész Földet átfogó kelet-nyugati tengeráramlásról beszélhetünk, ami a szárazföldek további mozgásával mintegy 15 millió éve megszűnt. Más áramlások kerültek előtérbe, különösen az Atlantikumban, ami lassan elérte – mintegy 50 millió éve – a sarki tengert is. Nyugat- és Észak-Európa a közép-amerikai tengerszoros záródásával a meleg Golf-áramlat hatása alá került. Ez az áramlat a közép-amerikai tengeri összeköttetés révén a Csendes-óceánba jutott mindaddig, amíg a harmadidőszak végén az összeköttetés meg nem szűnt. A tengeráramlatoknak meghatározó szerepük van az éghajlat kialakulásában, ezért kritikus helyzetek alakulhattak ki egy-egy áramlat megszűnésével vagy irányváltoztatásával.

Ezért is van igen nagy jelentősége annak a térképnek, amely az emberi tevékenység hatását összegzi a világtengerre. A tanulmány azt is világossá teszi, hogy bár a helyi lépések igen fontosak, az ökoszisztémák és a hatalmas víztömeg védelme csakis átfogó, globális megoldásokkal képzelhető el. Különösen értékes az az összegzés, amely az óceánok hőmérsékletéről tájékoztatja a szakembereket. Korábban 50 négyzetkilométeres felbontásban állt rendelkezésre a vízhőmérséklet, a legújabb térképen 4 négyzetkilométeres felbontásban adták közre az eredményeket. Egyébként a munkacsoport abban megegyezik, hogy az óceánok hőmérsékletének emelkedése jelenti a legnagyobb problémát.

Az emberi tevékenység hatását térképen ábrázolva durván kijelölhetővé váltak azok a területek, ahol a legerősebb az emberi hatás, és egyben igen érzékeny az ökoszisztéma. Az új adatok birtokában a kutatók megkezdhetik annak átfogó felmérését, hogy miként hat az óceánok melegedése a tenger élővilágára és az éghajlatra. Különösen hasznosak az adatok a korallzátonyok vizsgálatában, mivel a világ korallállományának közel a fele közepesen vagy súlyosan érintett az óceánok melegedése által. Tényszerű adatok vannak arra vonatkozóan, hogy a tengervíz 1-2 Celsius-fokos melegedése fertőzések kitörését okozza a korallok között.

A tengerbe jutó szennyező anyagok a partvonalak mentén fejtik ki hatásukat, gyakorlatilag azonnal, ahogy a vízbe kerülnek. A vizsgálat keretében a FAO (az ENSZ mezőgazdasági szervezete) adatai alapján azt tanulmányozták, hogy mennyi szennyezést juttatnak a folyók a világtengerbe. A fő szennyezőforrások nem a nagy vízhozamú folyók, hanem a sűrűn lakott települések, illetve az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló vidékeken lévő vízfolyások.

Az eddigi adatok szerint a tengervíz hőmérsékletének emelkedése, a szennyező anyagok vízbe jutása a legdrámaibb változást az említett korallállományban, a tengerifű-mezőkön, a sziklazátonyokon, a mangrove-erdőkben, a kontinentális talapzatokban és a vízfelszínt el nem érő, de azt megközelítő tenger alatti hegyekben okozza. Legkevésbé sérültek a mély, lapos aljzatú tengerfenekek és a nyílt vizek felszíni rétegei. A leginkább érintett területek az Északi-tenger, a Csendes-óceán dél-indiai vizei, a Dél- és Kelet-Kínai-tenger partvonala, a Karib-tenger, Észak-Amerika keleti partvidékeinek vizei, a Földközi-tenger, a Vörös-tenger, a Perzsa-öböl, a Bering-tenger, illetve a Csendes-óceán nyugati területének egyes részei.

Viszonylag érintetlen területek az északi és déli sarkkörökön belül húzódnak – egyelőre. Ugyanakkor a globális felmelegedés a leggyorsabb ütemben éppen a sarkvidékeknél jelentkezik. Az Arktiszon és az Antarktiszon kétszer gyorsabban emelkedik az átlaghőmérséklet, mint a Föld más részein. Az állatok az északi vidékeken már ma is olyan viselkedésre kényszerülnek, amely eddig nem volt jellemző. Például a rozmár arra kényszerül, hogy mélyebb vizekben táplálkozzon, így borjait hosszú időre egyedül kell hagynia. A jegesmedvék az előrejelzések szerint a század közepére elvesztik élőhelyük 42 százalékát, ekkorra kétharmaduk a jégolvadás miatt ki fog pusztulni.

Az északi sarkköri jég olvadása hatására nem csupán a jéggel borított vízfelszín kiterjedése változik meg, hanem a jégvándorlás mértéke is. A jégtakaró visszahúzódása megnövelheti a melegebb vizek beáramlását Oroszország és Alaszka között a Bering-szoroson át. Egy ilyen változás drasztikus hatással lehet a helyi élővilágra, az algáktól az emlősökig. A déli sarkkör területén hasonló a helyzet. A felmelegedés belátható időn belül az antarktiszi tápláléklánc összeomlásához vezethet. Negyvenmillió éve nem látott ragadozók térhetnek vissza a jeges szárazföldre, s velük szemben védtelenek az évmilliók során megtelepedett puhatestű, vékony vázú élőlények. A szilárd, héjas testet összeroppantani képes gyors ragadozó halak akkor szorultak ki erről a vidékről, amikor a hőmérséklet tartósan fagypont alá hűlt. Ugyanakkor az elmúlt fél század során több mint 1 Celsius-fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, ami több mint kétszerese a globális átlagnak. Ha a víz továbbra is melegszik, újra megjelenhet a Déli sarkon a királyrák, s hamarosan megérkezhetnek a cápák is. Ehhez az kell, hogy az év egy szakában a mostanihoz képest 6 Celsius-fokkal melegebb legyen a tenger.

Hosszú idő óta dúl a harc a bálnák védelmében. Nemrég egy bálnavadász hajót meg is támadtak a harcos bálnavédők. Néhány ország – Japán, Norvégia és Izland – vezetésével többek a kereskedelmi vadászat mellett törnek lándzsát. Utóbbit 1986-ban betiltotta a Nemzetközi Bálnavadászati Tanács, mert vészesen fogy bolygónk bálnapopulációja. A halállományra káros mértékű túlhalászás egyre több helyen kimutatható.

(hankó)

Műanyag mérgezi a tengert

Tonnaszámra kerül műanyag szemét a világtengerbe, amely hosszú távon mérgezi a vizet és azon keresztül az élővilágot. A mikroszkopikus méretű műanyag darabkák milliárdjai lesüllyednek a mélytengeri régiókba és ott fölhalmozódnak. Ugyanúgy, mint annak idején a földben a DDT rovarirtó szer. A folyamat mindegyik kontinens partszakaszán megfigyelhető; a ma eldobott plasztik unokáink vizét szennyezi.

Élet a víz alatt

A tudósok a tengerfenék meghódítására készülnek. Úgy képzelik, hogy belátható időn belül lakhatóvá teszik a nem túl mély óceánöblök fenekét, bár arról még nincs tudomásuk, hogy az emberi szervezetre milyen hatást gyakorol a vizek mélyén folytatott élet. Egy-két dolgot azért már teszteltek: például a lakókabinokban élők testén a sebek gyorsabban gyógyulnak, és pár hét vagy hónap után az emberek magasabb hangon beszélnek.