Akik nem ismerik e tevékenység hasznát, ma is fölösleges luxusnak tekintik. Pedig igen sok katasztrófa előrejelzésében, az időjárás, a tenger, a szökőárak változásaiban nagy szerepük van a csillagok között keringő műholdak méréseinek. De ettől függ a GPS-szolgáltatás, a vagyonvédelem, a termésbecslés, az állatcsordák vonulásának megfigyelése is. Nem szólva az 1960 táján megindult műholdas távközlésről (mobiltelefon stb.).

A műholdak használatával a mobilok átjátszói, cellaközpontjai már nem a háztetőkön vannak. Az űrtevékenység és az űripar a XXI. század húzóágazata lett. Napjainkban az univerzumot két támadási pontból vizsgálják: az egyik az űrállomás, amely egy futballpályányi terület tele műszerekkel, laboratóriumokkal, megfigyelő eszközökkel és természetesen asztronautákkal, akik közül többen egy-egy fontos szakterület kutatói: biológusok, fizikusok, mérnökök, űrkutatók stb.

Az űrállomás segítségével nemcsak a földfelszín irányából hatolhatnak be a műszerek a kozmoszba, hanem magából a Naprendszerből. A földről különböző távcsövek, óriásteleszkópok fordítják optikájukat vagy tányérjaikat az égbolt felé. A Nemzetközi Űrállomás felszerelését, az utánpótlást, valamint a legénység szállítását az amerikaiak űrrepülőgépekkel oldják meg, az oroszok űrrakétákkal.

Az amerikaiak összesen hat űrsiklót építettek, ezek közül öt röpült is. A NASA legöregebb, 1984-ben szolgálatba állított gépe a Discovery, és a legsikeresebb is; több bravúros út kötődik nevéhez. Az űrflotta gépei a következők voltak: a Discovery, az Endeavour, a Challenger (1986-ban fölrobbant), a Columbia (2003-ban 7 életet követelve szenvedett balesetet) és az Atlantis. Lényegében azok az űrsiklók is kisebb-nagyobb meghibásodással küszködtek, amelyek földet értek.

Nem vonja senki kétségbe, hogy a technika fejlettsége mellett óriási szerencse is kellett ahhoz, hogy a maradék három gép teljesítse feladatát. Így is késett az ISS összeszerelése, mert több szállító út elmaradt, illetve az orosz űrhajók nem tudtak annyi terhet (és űrhajósokat) fölvinni, amennyi szükséges lett volna. Mindent összegezve a NASA úgy döntött, hogy nem épít űrsiklókat, visszatérnek az űrhajókhoz. A tervezett utakat a maradék három siklóval teljesítik, aztán nyugdíjazzák az öreg űrjárműveket.

A három űrsikló közül a Discovery 2011 februárjában indult utolsó, 39-ik útjára. Fedélzetén hat asztronauta volt és ellátmány az űrbázis legénységének. Útját eredetileg 2010 novemberére tervezték, de a mérnökök hidrogénszivárgást észleltek a külső üzemanyagtartály töltésekor, majd repedéseket találtak a tartályon, így el kellett halasztani a startot. Végül februárban elindult a Cape Canaveral légibázisról, de a késés miatt az Endeavour 2011 áprilisára tervezett indítását is el kellett halasztani. Egy robotot is vitt az ISS-re a Discovery, az R-2-es humanoid külsejű lábnélküli robot szerepe az űrhajósok életének megkönnyítése. Összesen 352 napot töltött a búcsúzó űrsikló Föld körüli pályán, és ezalatt 5628-szor kerülte meg bolygónkat, miközben 230 millió kilométert tett meg. Nem kis teljesítmény, Fortuna istenasszony segítségével.

Az Endeavour tizenkilenc év szolgálat után megy nyugdíjba. A 134. missziót teljesítette 2011. június elején az öt közül a legfiatalabb űrsikló; az 1986. január 28-án, 73 másodperccel az indítás után megsemmisült Challenger pótlására építették. Kicsit módosították, például nagyobb fékezőernyőt kapott a leszálláshoz. Az utolsóval együtt 25 bevetésen vett részt, még az azóta megsemmisített szovjet Mir űrállomással is összekapcsolódott. Meglátogatta a Hubble-űrteleszkópot és 148 embert vitt a kozmoszba. 299 napot töltött fent, 4671-szer kerülte meg a Földet és 166 millió kilométert tett meg.

Az Endeavour utolsó útján – május 21-én – kapcsolatot létesítettek a Vatikáni Apostoli Könyvtár és a nemzetközi űrállomás között. XVI. Benedek az első, aki történelmi beszélgetést folytatott az űrhajósokkal. Az egyik szerint a pápa imádságra való fölhívása mély értelmet nyert, miközben az ablakon át látta forogni a Földet. A pápa azt is megkérdezte, milyennek látják a bolygót, milyennek látják a Föld helyzetét, gondolkodnak-e a Világegyetem eredetéről. A legfiatalabb űrsikló a Kaliforniai Tudományos Parkban lesz kiállítva, ahol a nagyközönség megtekintheti.

Az űrsiklóprogram utolsó útját az Atlantis teljesíti. A startot 2011. július 8-ra tűzték ki, a küldetést a helyszínen, a Kennedy Űrközpontban 750 ezer ember nézte végig. Az utat 12 naposra tervezik, és ellátmányt, valamint négy asztronautát küldenek a bázisra. Az ISS június végén majdnem űrszeméttel ütközött, ezért a hatfős legénységnek ideiglenesen el kellett hagyni az állomást.

Az űrrepülőgépek kivonásával egy időre pótolni kell az ISS-el való kapcsolattartást. Legkorábban 2015-ig az orosz Szojuz űrhajók látják el ezt a feladatot. Közben június elején, az Endeavour landolása után az űrbázisra ment három űrhajóssal a fedélzetén az új Szojuz TMA-02M digitális űrhajó második darabja. Utóbbin kijavították azokat a hibákat, amelyeket az elsőnél, a TMA-01M-nél tapasztaltak.

Az elmúlt évtizedek meggyőzték az amerikai szakembereket is arról, hogy űrsiklók helyett talán olcsóbb és biztonságosabb űrrakéták által hordozott űrhajókat építeni. Az új járművek fejlesztésével és megépítésével sietni kell, mert így is nagy a csúszás részben a hezitálás, részben a pénzhiány miatt. A NASA úgy döntött, hogy gazdaságosabb magántársaságokat támogatni, ezért a hivatal nemrég 270 millió dollárt osztott szét már „bejáratott” cégeknek. A nyertes cégek közül a legnagyobb összeget, 93,2 millió dollárt a Boeing kapta. Régi ügyfele az űrhivatalnak, partner az űrállomás építésében is. Jelenleg a CST–100 kódjelű, hét űrhajós feljuttatására képes kapszula kifejlesztésére kapott támogatást.

A Sierra-Nevada Corporation (SNC) 80 millió dollárt kapott, ezért egy siklószerű, hordozórakétákról indítható járművet, a Dream Chaser fejlesztését kell elvégeznie. A Space–X ismert partnere a NASA-nak, egy Falcon–9-es rakétát tavaly decemberben sikeresen próbáltak ki. Jelenleg 75 millió dollárt kaptak a rakéta kilövésmegszakító rendszerének és legénységi szállítókapszulájának a kifejlesztésére.

A legkevesebbet a Kenti Blue Origin nyerte el, 22 millió dollárt. Ebből egy űrhajót és egy kúp alakú személyszállítót kell kifejlesztenie.

Az űrkutatás az elkövetkező években valóban nemzetközi lesz, mivel időközben beléptek a japánok, az indiaiak és a kínaiak is. Az utóbbi ország 2011-ben a Marsra indítja a kínai Jinghuo–1 marsjárót, egy évben a hatalmas méretű amerikai önjáró laboratóriummal, a Mars Science Laboratory-val.

A szemléletváltás elengedhetetlen az űrkutatásban, részben gazdasági, részben tudományos okok miatt. Túl költséges lenne ugyanazt a feladatot végző űrobjektumot két országnak is elkészíteni. Mint a Földön, az űrben is energiaproblémát kell megoldani, különben a Naprendszer közeli régióinak foglyai maradunk. A magyar űrkutatók, mint eddig is, okos kis műszereket terveznek és készítenek az űrbázisra, beszállítóként komoly sikereket értek el.

Hankó Ildikó