A hatalmas és drága kísérleti berendezés nemzetközi összefogással történő megépítésének ötlete még az 1980-as évek közepéről, a peresztrojka elindítójától, Mihail Gorbacsovtól származik; a politikai hátteret Reagan és Mitterand elnök egyetértése biztosította. A tervezést 1988-ban az Európai Unió elődje, az Európai Gazdasági Közösség, Japán, a Szovjetunió és az USA együtt kezdte meg, majd más országok is csatlakoztak. A helyszín kiválasztásáig békésen folytak az előkészületek, majd francia-spanyol versengés alakult ki, később Franciaország és Japán küzdött a telephelyért. Két éve húzódott már a döntés a francia és japán párbaj miatt, végül a megegyezéshez az EU kiemelt pozíciót biztosított Japánnak a projektben, mivel korábban ők Honshu szigetén szerették volna a fúziós berendezést megépíteni. Japán tehát visszavonta pályázatát, elfogadta a felajánlott pozíciót: japán személy töltheti be az ITER irányítására megalakított szervezet főigazgatói tisztét, valamint a szigetországban valósulhat meg számos a fúziós kutatással kapcsolatos beruházás, és Japán adja a majdani tudományos kutatócsoport 20 százalékát is.

A franciák nem csak az új erőműnek örülnek, a beruházás az elkövetkező évekre több tízezer új munkahelyet jelent az országnak. A döntés után valóságos euforikus hangulat alakult ki Franciaországban és más uniós országokban, mivel az EU utóbbi időben történő gyengélkedésére gyógyírnak vélték a közös akciót. Jacques Chirac meg is jegyezte, hogy a pillanatnyi gondok ellenére sikerült ebben a nagy ügyben egyetértően dönteni. Többen „európai Szaúd-Arábiának” nevezték Franciaországot, ami az energiaforrást illeti. Talán az sem egészen véletlen, hogy éppen most született meg az évek óta húzódó döntés, ezzel is megtámogatva a rogyadozó Európai Uniót, egyúttal elkezdték a fölkészülést egy kőolaj utáni civilizáció megalapozására.

Az ITER építését 2006-ban kezdik meg. Az építés idejét tíz évre, a költségeket 4,6 milliárd euróra tervezik. A költségek 40 százalékát az EU állja, ehhez Franciaország hozzáad 10 százalékot, a költségek másik felét az EU-n kívüli országok fedezik. Az üzemeltetést húsz évre tervezik, így a 2030-as évekre gyűlhet össze annyi tapasztalat, hogy dönteni lehessen az erőművi reaktor megépítéséről. Tehát senki se ringassa magát abban a hitben, hogy hamarosan megoldódik az emberiség energiagondja. A most megépülő hatalmas berendezés még csak egy kísérlet része, ám ezt a kísérletet nem lehet laboratóriumban végezni, föl kell építeni a drága berendezést. Még az is benne van a pakliban, hogy kiderül: nem gazdaságos és sorozatban nem építhető föl a fúziós erőművi reaktor.

Mindez azt is jelenti, hogy nem szabad lemondani a megújuló energiaforrásokról, sem egyéb alternatív energiaforrások kutatásáról. A fúziós energia valóban korlátlan energiaforrásnak tekinthető a jövőre nézve, de a csillagok tüzének megszelídítése, befogása – mert lényegében véve erről van szó – nem biztos, hogy rövid időn belül sikerül. A nagy kísérlet tehát elkezdődik.

Mi is az a fúziós energia? Körülöttünk, a bolygónkat körülvevő univerzumban, a csillagokban, így az életet adó Nap felszínén is ez a folyamat játszódik le. A világmindenség beláthatatlanul hosszú idő óta működteti a maga gigantikus fúziós reaktorait, a csillagokat: kis tömegű atommagok nagy sebességgel egymásba zuhannak és a két mag egyesül.

A tipikus reakció során a hidrogén két izotópja, a deutérium (egy protonból és egy neutronból áll) meg az enyhén radioaktív trícium (egy protonból és két neutronból áll) egyesül héliummaggá és közben fölszabadul egy neutron (az atommag semleges részecskéje). A fúziós reakció során felszabaduló energia nyolcvan százalékát a felszabaduló neutronok hordozzák. A kísérletben ezt a természetben régóta lejátszódó termonukleáris folyamatot próbálják a kutatók kezelhetővé, irányíthatóvá tenni. A gondot az okozza, hogy a deutérium-trícium gázkeveréket legalább 100 millió Celsius-fokos hőmérsékletre kell hevíteni ahhoz, hogy a fúziós reakció beinduljon. Ez a 100 millió Celsius-fok többszöröse a Nap belsejében uralkodó hőnek, ami 15 millió Celsius-fok. Mindez óriási technikai felkészültséget igényel, amin a kutatók már évtizedek óta dolgoznak. A 100 millió fokra hevített gázatomokról leszakadnak a „megvadult” elektronok (negatív töltésű részecskék), és úgynevezett plazma jön létre, ami elvileg az anyag negyedik halmazállapota. Az így keletkezett plazmát mágneses terekkel manipulálni lehet, mivel töltött részecskékből áll. Erős, úgynevezett toroid mágnesekkel a forró plazma egyben tartható anélkül, hogy a reaktor falához érne. Egy ilyen nagy, spirális alakú mágnesekkel ellátott plazmareaktort először az oroszok építettek még a hatvanas években, ezt nevezik tokamaknak. Azóta is többe kerül a leves, mint a hús, mivel a befektetett energia – amit az egész rendszer felfűtésére használnak – még nagyobb, mint amit ki tudnak nyerni belőle. A tokamak hatékonysága mintegy 55 százalékos.

A plazma tulajdonságait sem ismerik még minden szempontból, azt sem, hogy bizonyos körülmények között miként viselkedik. Emellett a mai berendezések kicsik ahhoz, hogy önfűtésűvé váljanak. A fúzió során keletkező hélium elvileg maga biztosítaná az elegy belső fűtését, de ez jelenleg még nem ellensúlyozza a veszteségeket. Jelenleg tehát még nem tudnak energiát termelni a fúziós módszerrel, ezt próbálják kidolgozni a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor megépítésével. Az ITER a tervek szerint 500 megawatt fúziós teljesítményre képes, ami már ipari mennyiség, továbbá tízszer annyi energiát termel majd, amennyi a működéshez szükséges. A felfűtéshez a mikrohullámú technika, a plazma manipulálásához a szupravezető (folyékony héliummal hűtött) tekercsekből álló elektronmágnesek segítik a kutatókat. A tudósok már ötven éve próbálkoznak a csillagok energiáját befogni laboratóriumaikban. A Nap szívében a fúzió 15 millió Celsius-fokon és 100 ezer atmoszféra nyomáson zajlik. Mivel ezt a Földön utánozni nem lehet, a földi reaktoroknak kisebb nyomáson, s ezért magasabb hőmérsékleten kell működniük, 100 millió Celsius-fokon.

Brit tudósok már 2001-ben kijelentették, hogy elérhető közelségbe került a fúziós energia. Ez jó hír. A termonukleáris erőműnek ugyanis két nagy előnye van a hagyományos nukleáris atomerőművel szemben, amely a maghasadáson alapul: az alapanyagként szolgáló különböző hidrogénizotópokból korlátlan mennyiség áll rendelkezésre, valamint a módszer sokkal kisebb radioaktivitást eredményez, mint a hagyományos atomhasadásos folyamat. A deutérium (a hidrogén egyik izotópja) vízből nyerhető ki, a trícium pedig egy könnyűfémből, a lítiumból, ami világszerte megtalálható.

Az elegy fűtőértéke félelmetes: egy kilogramm tömegű gázkeverékből (deutérium + trícium) annyi energia állítható elő, mint 10 millió kilogramm kőolajszármazékból. Az arány tehát egy a tízmillióhoz. Ezért mondják a szakemberek, hogy ha sikerül a fúziós erőművet létrehozni, az emberiség soha nem látott energiakincsre tesz szert, ami új civilizációs szintet eredményez. És mindezt úgy, hogy szinte semmi sem szennyezi a környezetet.

Ez év tavaszán szenzációként érkezett a hír, hogy elektromos mezővel hoztak létre magfúziót. Az ugyancsak laboratóriumi körülmények közötti fúziót egy kis kristály által generált erős elektromos mező alkalmazásával érték el amerikai fizikusok Seath Putterman vezetésével. A kísérlet során egy erős elektromos mező létrehozására képes parányi kristályt helyeztek el egy deutériummal töltött vákuum kamrában. Ezután elkezdték hevíteni a kristályt. A reakció során hélium izotópok és neutronok keletkeztek, ami azt igazolta, hogy megtörtént a fúzió. A kísérlet azonban nem termelt a befektetettnél több energiát, így a „nagy áttörés” nem jött létre.

A fúziós energia előnye, hogy biztonságos, környezetbarát módon állítható elő. A tisztának és biztonságosnak hirdetett energia ellenzői azonban máris felsorakoztak ellene. Érveik a következők: 10 milliárd euróból annyi szélerőművet lehetne építeni, ami 7,5 millió európai háztartást tudna energiával ellátni, és még csak várni sem kellene évtizedeket. Továbbá a fúziós energia a jövő ködébe vész; mi lesz, ha nem tudják ellenőrizni a felhasznált radioaktív anyagokat? Az épülő létesítmény egy törésvonal közelében lesz, ami növeli a földrengésveszélyt és így tovább.

Az Európai Parlament tanácsa a közelmúltban tárgyalt a nukleáris energetika helyzetéről. Megállapították, hogy a megújuló energiaforrások még a legoptimistább becslések alapján sem képesek kiváltani egyik jelenlegi energiaforrást sem. A nukleáris energia – bár nem mindenhol népszerű – részesedése ma is a legnagyobb az európai villamos energia termelésben és nem járul hozzá a levegő üvegházhatású gázainak szaporításához. A széntüzelésű erőművek drágák és környezetkárosítóak.

Összegezve, az emberiség biztonságos energiaellátásához elengedhetetlen új energiaforrások felkutatása, hiszen a hagyományos energiahordozók, ha minden így megy tovább, egyes vélekedések szerint néhány évtized múltán elfogyhatnak. A legígéretesebb útnak ma a fúziós energia látszik. Ha sikerül megvalósítani, és belsejében folyamatos fúziót lesznek képesek fönntartani, az olyan lesz, mintha egy apró csillag született volna meg a reaktor belsejében. Márpedig a csillagok földi mércével mérve, jószerivel végtelen életűek.