Évezred távolság

Egy amerikai régészcsoport az eddigi legnagyobb kőkorszaki temetőre bukkant a Szaharában. Még ásó sem kellett hozzá, mert a sivatagi szél lassan elfújta a homokot a valaha használt temetőről. Egy korabeli tó partján szakemberek állatok maradványai után kutattak, amikor a szó szoros értelmében belebotlottak a sírokba.

A földfelszín közelében mintegy kétszáz sír került felszínre, bennük emberi maradványok, a temető közelében pedig hatalmas krokodilok és halak csontjai fehérlettek. Ezek a vízhez kötődő állatok csak akkor élhettek a Szahara nigériai területén, amikor azt még dús növényzet és vízfolyások borították. Az emberi csontokat vizsgálva arra az eredményre jutottak, hogy két különböző népcsoport lakott ezen a területen, de időben legalább évezrednyi távolságra. A két, biológiailag különböző népcsoportot kiffiaiaknak és teneriánusoknak nevezték meg a kutatók a lelőhely nevéről. Az előbbiek 8-10 ezer évvel ezelőtt éltek és temetkeztek az akkor virágzó területen, jól fejlett testük elérte az 1,8 métert. A másik csoport mintegy 7 ezer éve érkezett a tó mellé, alacsonyabb termetűek voltak, mint a korábbiak. Halászat mellett vadászattal és állattenyésztéssel is foglalkoztak. Halottaikat gondosan temették el, fölékszerezve, különböző rituális testtartásban. Mintegy 4500 éve nyomuk veszett, nyilván az éghajlat száradása következtében. Mára csak a sírok adnak hírt róluk.

Salamon ítélete Pompejiben

A világ legnagyobb szabadtéri múzeuma az itáliai Nápoly mellett kiásott Pompeji. Az 1763 óta látogatható romváros értékét többek között az adja, hogy minden lelet, amit a vastag hamuréteg alól kiástak, Kr. e. 79 előtt keletkezett. A régészek a hatalmas területet régiókra osztották, az utcákat és tereket elnevezték, a házakat beszámozták.

A Jeruzsálemi Templomot elpusztító Titus Kr. u. 79 júniusában lépett trónra – két hónap múlva, augusztus 24-én a nápolyi öbölben kitört a Vezúv, illetve pontosabban felrobbant. A környező városokat 400 Celsius-fokos mérges gáz lepte el, majd a hegyoldalról 100 km/órás sebességgel kő- és sárfolyam zúdult le és temette el a városokat és az embereket, főleg Pompejit. A több méter hamu és sár 1700 évig fedte a romterületet, akkor kezdték el a feltárását.

Az úgynevezett „Orvos házában” látható egy freskó, amelyről eddig úgy vélték a kutatók, hogy a legrégebben fönnmaradt bibliai illusztráció, de a figurák megjelenése alapján alexandriai eredetű, zsidóellenes karikatúrának tartották. Nemrég újra elemezték a freskót és a bal sarkában ábrázolt két alakot Szókratésszel és Arisztotelésszel azonosították. Maga az egész freskó Salamon ítéletét ábrázolja, az ókori „gyermekelhelyezés” ügyben.

Pompejiben nem ez az egyetlen jele zsidók jelenlétének. A IX. régió egyik házának falán „Sodoma Comora” szavakat firkálták szénnel, egy másik ház falán – a XI. régióban – a görög „poinium” és a héber „cherem” szót véste a falba talán egy Pompejibe hurcolt zsidó rabszolga. Mindkét szó azt jelenti, hogy „átok”. Nyilván a rómaiakat átkozta ezzel el a rabszolgasorban sínylődő ember.

Sokkolóan hatott az olaszokra, hogy az idén nyáron szükségállapotot vezettek be Pompejiben, megakadályozandó az egyre gyakoribb rongálásokat és fosztogatásokat. A turisták és a műkincskereskedők által „begyűjtött” emlékek sokasága már a romváros épségét veszélyezteti. Az állam pedig egyre kevesebbet költ a további kutatásokra és restaurálásokra, jelenleg is csupán a romterület 35 százaléka látogatható. A régészeti park kezeléséért felelős hatóságok pénzszerzés okán fontolóra vették az egykor pompás villaépületek és értékes romok magánkézbe adását. A radikális lépés elkerülhetetlennek látszik, így a terv Silvio Berlusconi kormányát sem lepte meg. Már azért sem, mert Pompeji idei éves költségvetését 55 millió euróról 11 millióra csökkentették. A nápolyi szemétháborúval összefüggően a turisták száma 2008 elejétől 20 százalékkal csökkent.

II. Fülöp vagy III. Philipposz?

Görögország északi részén még a hetvenes évek végén három makedón királysírt találtak. Korábban az amerikai történész, E. Borza a sírkamrában II. Fülöpöt, Nagy Sándor Kr. e. 336-ban meggyilkolt apját sejtette. Azóta újból átnézték az ókori forrásokat, és kiderült, hogy a sír inkább Nagy Sándor generációjának temetkezőhelye lehet, mintsem apjáé. A három sír meglehetősen különbözik egymástól.

Az egyikben egy egyszerű kőláda volt, amelyből egy idősebb férfi, egy valamivel fiatalabb nő és egy újszülött maradványai kerültek elő. A második sírban két kisebb kamra volt, és ahonnan egy fiatal nő és egy idősebb férfi csontjai származnak. A harmadik sírban egy fiatal férfi feküdt. A leletek – arany- és ezüsttárgyak, elefántcsont faragványok, kerámiák, illetve fémedények – tüzetes átvizsgálása után derült fény arra, hogy a tárgyi mellékletek közül a legkorábbiak Kr. e. 320-ból származnak, így nem lehetnek Fülöpé, inkább Nagy Sándor féltestvéréé és utódjáé III. Philipposz Arrhideuszé és feleségéé, Adea Euridice-é. Ebből az is következik, hogy a sírban talált tárgyak – sisak, pajzs és ezüstkorona – eredetileg a nagy görög uralkodó birtokában voltak; a féltestvér ezekkel legitimálta uralkodását Nagy Sándor halála után.

Olimpiák és számítógép

Meglehetősen hihetetlen, de igaz: az első számítógépet – egyesek szerint az első analóg szerkezetet – egy Krétánál elsüllyedt római hajóroncsban találták meg 1901-ben. A ókori kalkulátor 33 cm magas, 17 cm széles, 9 cm mély volt, tokja fából készült. Építési idejét Kr. e. 140 és 100 közé keltezték. Nemrég újabb vizsgálat alá vették az ősi masinát és kiderítették, hogy a korai számítógép ötlete a szicíliai Szürakuszaiban született, szellemi atyja pedig Arkhimédész lehetett.

Az Athéni Régészeti Múzeumban őrzött gépezetet egy 2005-ben indult program keretében „nagy felbontású képalakító rendszerekkel” világították át és addig soha nem látott részletekre bukkantak. Megismerték a bronz fogaskerekek működését és az azon talált titkos feliratokat.

Meglepetést okozott, hogy a szerkezet hátlapján látható ábrák egy ókori naptár 12 hónapját, és más időszámítási egységek korinthoszi eredetű nevét tartalmazza. Azért volt újdonság a felfedezés, mert a metonikus naptár a napév és a holdhónapok összeegyeztetésére készült. (A metonikus naptár még ma is a zsidó naptár alapja, és ugyancsak ennek alapján számolják ki, hogy mikor legyen húsvét).

A gépezettel az ókori olimpiák idejét is ki tudták számolni, azok ugyanis a nyári napfordulóhoz legközelebb eső teliholdkor kezdődtek. A gépezeten szerepel az Olimpia név is és egy másik sportesemény neve, a Nemea. Az utóbbi pánhellén esemény volt minden második évben Zeusz tiszteletére, az ókori Nemeában.

Hangfegyver

A dél-amerikai inkák előtti Chavín-kultúra félelmetes eszközöket használt hatalma megszilárdítására. Már évekkel ezelőtt is vizsgálták az ősi kultúra központját, Chavín de Huántart. A területet Kr. e. 3000 körül népesítették be, de a hatalmas templomok csak később, Kr. e. 1300 és Kr. e. 600 között épültek. Ez volt az az időszak, amikor a kisebbség igyekezett hatalma alá vonni a többséget, és biztosítani hatalmát. Ehhez különböző manipulatív eszközöket is használtak, amelyek félelmet keltettek az alattvalókban.

Különösen a papság tett szert megkülönböztetett tiszteletre, miközben fenntartották az aktuális rezsimet. J. Rick kaliforniai régész figyelmét elsősorban a templomok alatti alagútrendszer keltette föl. A papság megtanulta, hogy az alagút különleges akusztikáját hogyan fordítsa hasznára, elhitetve az emberekkel, hogy a papok az isteneket képviselik, sőt akár istenekké is válhatnak.

Az úgynevezett Chavín-visszhang vizsgálatát elvégezték, ezzel derítették ki, hogy mi is történt valójában az alagútrendszerben. Még a hetvenes években fölfedeztek egy meredeken lejtő csatornát, amely első látásra vízvezetéknek tűnt. Néhány vödör víz leöntése után azonban kiderült, hogy a vízáram különös hangot produkál, amit a csatorna alatti kamrákban lehet a legjobban hallani. J. Rick egy újabb hallókürtöt is fölfedezett, amely egy szárnyas csigafaj héjából készült. A kamrák méretei és a hallható hangokról készített felvételek alapján kiderült, hogy az ott folyó szertartások egyáltalán nem voltak szokványosak: a keletkező hanghatások igazi túlvilági élményt nyújtottak.

A Chavín folyosórendszert úgy képezték ki, hogy a túl gyors hanghatás miatt az emberi fül nem tudta elkülöníteni a hangforrás irányát és távolságát. Így a különös hangok, a hallucinogén anyagok használata és a misztikus szertartások valósággal terrorizálták az embereket, és hódolatra késztették. A mesterségesen előállított hanghatást lélektani fegyverként vetették be az esetleg mozgolódó, kíváncsiskodó tömet ellen.

(hankó)