Csodálatos természet: így szabadul meg a tenger a mikroműanyagoktól
A Földközi-tenger partjain időről időre furcsa, szivacsszerű gömbök sodródnak partra. Ezeket a jelenségeket a tudomány Posidonia oceanica néven ismeri, de a köznyelv inkább „Neptun-labdákként” emlegeti. Ezek a tengeri fűből képződő golyók nem várt, fontos szerepet töltenek be: képesek a tengerfenéken felhalmozódó mikroműanyagokat csapdába ejteni, majd visszajuttatni azokat a partokra.
A jelenség hátterében az áll, hogy a tengerben lebegő mikroműanyagok – vagyis 5 milliméternél kisebb műanyagrészecskék – döntően hétköznapi tárgyakból származnak: zacskókból, palackokból, halászhálókból. Ezek nemcsak az élővilágot, hanem az emberi egészséget is károsíthatják, befolyásolva például a csont- és agyműködést vagy a hormonháztartást. A barcelonai egyetem kutatója, Anna Sanchez-Vidal úgy fogalmazott, hogy a tengeri fű által borított területek természetes „csapdaként” működnek: lelassítják a víz áramlását, megkötik az üledéket, és közben még a műanyaghulladékot is magukhoz vonzzák.
A Posidonia minden ősszel lehullajtja leveleit, amelyek ligninben gazdag, rostos szálakból állnak. Ezek a szálak a hullámzás hatására összegubancolódnak, s így jönnek létre a sűrű „Neptun-labdák”. A kutatók szerint ezek évente akár 900 millió mikroműanyag-részecskét is összegyűjthetnek a Földközi-tengerben. A mallorcai partokon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a vizsgált, laza szerkezetű levélminták felében találtak műanyagot, kilogrammonként akár 600 darabot. A sűrűbb szerkezetű labdákban viszont ennél is jóval több, átlagosan 1500 darab volt kilónként.
A jelenség egészen látványos formát is ölt. Sanchez-Vidal arról számolt be, hogy a kutatás nyilvánosságra kerülése után sokan küldtek neki fotókat úgynevezett „szörnylabdákról”, amelyekben nagyobb műanyag tárgyak, sőt, egészségügyi betétek vagy nedves törlőkendők is előfordultak. A kutató ugyan tréfásan megjegyezte, hogy nem feltétlenül vágyott ilyen képekre, de hozzátette: a jelenség világosan mutatja, miként kényszerül a természet visszaadni az emberek által rákényszerített szemetet.
A viharok és az áramlások gyakran kisodorják ezeket a labdákat a partra. Sanchez-Vidal szavaival élve: „úgy is fogalmazhatunk, hogy a tenger így adja vissza nekünk azt a szemetet, amelynek soha nem lett volna helye a tengerfenéken”. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Neptun-labdák nem jelentenek megoldást az óceánokban található műanyagszemét okozta problémára. Mint mondta, nem szabad összegyűjteni őket, hiszen a parton maradva nedvességet és tápanyagot biztosítanak, így fontos szerepet játszanak a part menti ökoszisztémákban.
A tengerifű-állomány azonban világszerte visszaszorulóban van: egy kutatás szerint a XIX. század vége óta elterjedése 29 százalékkal csökkent. A Földközi-tengerben is komoly veszélyek fenyegetik a Posidoniát, köztük a szennyezés, a part menti építkezések, az invazív fajok, és a hőhullámok. Ausztráliában a rokon Posidonia australis fajt hasonlóan komoly veszély fenyegeti még annak ellenére is, hogy évek óta próbálják megvédeni.
Ugyanakkor több helyi kezdeményezés is indult a megőrzésükre. Spanyolországban a Red Eléctrica vállalat a Pollença-öbölben hozott létre tengeri „erdőt”, míg Szicíliában és Máltán civil önkéntesek indítottak Posidonia-kertész programokat. Szakértők szerint a tengerifüves területek nemcsak a vízminőséget javítják, hanem szén-dioxidot nyelnek el, védenek a part menti eróziótól, és mentsvárként szolgálnak számos tengeri élőlény számára.
Sanchez-Vidal szerint ugyanakkor nem megoldás mesterségesen telepíteni tengeri fűmezőket azzal a céllal, hogy szűrőként működjenek a műanyag ellen. Mint hangsúlyozta: „a valódi megoldás ott kezdődik, ahonnan a probléma ered. Meg kell akadályoznunk, hogy a műanyag egyáltalán a tengerbe jusson, ez pedig a termelés visszafogását jelenti”.
