Felsorolni is nehéz, mit kellett kibírniuk méregtelenítő szerveinknek, hogy talpon maradhassunk és túléljük az emberi szervezettől idegen kémiai anyagok támadását. Már az sem tetszik, ha meghatározzák, hogy melyik „szennyezőanyagból” (méregből) milyen dózis kerülhet a szervezetünkbe, ami még nem okoz nagyobb bajt. Normál esetben azt várjuk, hogy csak az kerüljön az élelmiszerekbe, ami emberi táplálkozásra való. Amitől a szövetek és szervek növekednek a szervezet sejtjei szaporodnak, egészségesen osztódnak, megfelelő módon működnek. Ne kerüljön kavics a fogaskerekek közé. Erre általában azt felelik élelmiszer-biztonsággal foglalkozó szakemberek, hogy ilyen élelmiszer nincs is. Pedig valaha volt, amíg sem a talajhoz (műtrágya, növényvédőszerek, ipari hulladékok stb.), sem a termesztett növényekhez és állatokhoz (permet, antibiotikumok, génkezelés, mesterséges táplálék, gyógyszerek stb.) nem jutottak hozamot növelő szintetikus, profitnövelő készítmények.

Csak néhány nevet említünk, amelyekre bizonyára emlékszünk még: csernobili hatás, DDT-rovarirtó, hormonok és antibiotikumok húsokban, hajfesték botrány, aflatoxin paprikában, kínai mérgező babaelőkék, éghető flanelpizsama, formaldehidot tartalmazó ruhák, melamin-botrány, guargumi-hatás és többször visszatapsolva a dioxin. Az utóbbi hol itt bukkan föl, hol ott.

Az új év elején Németországban robbant a bomba: dioxinnal szennyezett tojást találtak az üzletek polcain. Az itthoni sajtóban megjelent, hogy nálunk nincs német tojás, aztán miután mégis fölbukkant, megvizsgálták és örömmel közölték, hogy nincs benne dioxin. Németországban a gyanúsított és igazoltan dioxinos tojást tojó tyúkokat több ezer farmon leölték, megtiltották a termékek értékesítését, a tojásokat is megsemmisítették, miközben igen magas dioxinszintet mértek sertésekben is; azokat is levágták, majd a tetemeket elégették. Szlovákia azonnal lépett, betiltotta a német csirkehús árusítását. Dél-Korea a csirke mellett a sertéshúst is bevonta az üzletekből. Hazánkban Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter átmenetileg korlátozta a Németországból származó friss és fagyasztott sertéshúst és húskészítményeket, valamint az élő sertések felhasználását és forgalmazását. Majd a miniszter elrendelte a német húsok kötelező dioxinvizsgálatát. Szemfüles magyar kereskedők sem voltak restek. Amikor a botrány hatására a német hús ára 40 százalékkal olcsóbb lett, néhányan jól bespájzoltak és, ha nem leplezik le őket, jól megtollasodnak rajta.

A Magyar Állattenyésztők Szövetsége és a Magyar Sertéstenyésztők Szövetsége együttes állásfoglalásukban arra kérték a magyar kormányt, hogy a dioxinnal és egyéb ártalmas anyaggal szennyezet élelmiszer behozatalát akadályozzák meg. A jelenlegi helyzet az a pillanat, amikor a magyar sertéságazat megerősítésére lehetne fordítani a németek felelőtlenségét. Ez az idei dioxinbotrány éppen a harmadik a nyugat-európai országokban. Így a korlátozó intézkedés meghosszabbítható lenne. Az eddig behozott húsokat megvizsgálták dioxinra nézve, és a jelentés szerint nem találtak szennyezett húst.

Az ilyen esetek lefolyását sajnos régóta ismerjük, így ami késik, nem múlik. Ezért a szigorított vizsgálatot folytatni kell. Különös figyelmet kell fordítani a húskészítmények minőségére. Egy magyar élelmiszer-ipari szakember a televízióban megjegyezte, hogy éppen a húskészítményekben a legnehezebb nyomon követni a dioxin vándorútját.

Hogyan történhetett, hogy a „sauber”-ként emlegetett német húsiparban már nem is egyszer volt minőségromlás úgy, hogy a fogyasztók érdekeit és egészségét veszélyeztetik? Az egésznek a filozófiája – más országokban is – a minél nagyobb profitszerzése, bármilyen áron. A globális világrend haszonélvezői minden olcsó alapanyagot felhasználnak termékeik készítéséhez, amelyek így kevés ráfordítást igényelnek, ugyanakkor a készterméket drágán adják el. A kettő különbsége a profit.

Január elején vált ismertté, hogy egy schleswig-holsteini takarmánykeverő üzemben hónapokon át ipari célra szánt zsiradék került állati takarmányokba, amelyből több ezer németországi állattenyésztő- telepre szállított a cég. A dioxin a zsiradékban volt, amely a táppal bekerült az állatokba, majd a tyúkokba, onnan a tojásba, a vágósertésekbe, onnan a húskészítményekbe, majd pedig az emberi élelmiszerekbe. Nagy-Britanniában és Írországban néhány élelmiszerlánc azokat az édességeket is kivonta a forgalomból, amelyeket tojással készítettek.

Hogy mi a dioxin és hogyan hat? A válasz könnyű: ezzel mérgezték meg Juscsenko ukrán politikust. Aki elég sok dioxinos ételt eszik, idővel olyan lesz, mint ő, bőrét hegesen gyógyuló klóraknék borították be, csoda, hogy egyáltalán él. A dioxin a legveszélyesebb vegyi anyagok közé tartozik. Többféle variációja lehetséges. A legmérgezőbb a 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-para-dioxin (a számok azt jelzik, hogy a benzolgyűrű hányas szénatomjához kapcsolódik klóratom, a para szó pedig azt, hogy az oxigénatomok milyen helyzetben vannak egymáshoz képest). A fenti név rövidítése TCDD, de egyszerűen csak dioxinnak nevezik. Ezek a veszélyes vegyületek a természetben nem fordulnak elő.

Célirányos gyártásuk és a velük való kereskedelem a Stockholmi Konvenció értelmében több országban, köztük hazánkban is tilos. Ugyanakkor különböző ipari folyamatok melléktermékeként – növényvédőszer, papír, PVC-gyártás, illetve hulladékégetés során – keletkeznek. Tartalmazza a cigarettafüst, a kipufogógáz, a tüzek füstje is. Bekerülhet a talajba, a vízbe, a levegőbe a táplálékláncon keresztül pedig az élő szervezetekbe. Külön fokozza veszélyességét, hogy zsírtartalmú szövetekben elraktározódik, nem ürül ki, így az egyszeri kis mennyiségek fölhalmozódnak, akkumulálódnak.

Egyébként nem a guargumi az egyetlen élelmiszer-adalékanyag, amelyik szennyezésként dioxint tartalmazhat. Már korábban dioxinos csirke és dioxinos tojás borzolta a kedélyeket. A rákkeltő vegyületektől való félelem arra késztette tavaly az Európai Uniót, hogy határértékeket állapítson meg. Így Európa-szerte 2006 júliusától kezdve léteznek dioxinhatárértékek, amelyek módosítása az év novemberében lépett életbe. Mivel a dioxin akkumulálódik, így hosszú időn át mérgezi a szervezetet, biológiai fegyverként is alkalmazták.

A vietnami háború idején lombtalanításra használt „Agent Orange” még évtizedekkel később is kimutatható volt veteránok és vietnami parasztok vérében. A méreg a testben folyamatosan pusztít; rákkeltő, károsítja az immunrendszert és az idegrendszert, szív- és érrendszeri katasztrófákat okoz.

Jellegzetes mérgezési tünet a fekélyszerű bőrbetegség, a klór-akne, ami a 2004 szeptemberében megmérgezett ukrán politikus, Viktor Juscsenkó arcát örökre eltorzította. Juscsenkó szervezetében a szokásos TCDD-szint hatezerszeresét mérték. Az életét sikerült megmenteni, de az arcán ma is láthatók a klór-akne nyomai.

A mérgezés idejét dioxinmérgezéseknél nem tudják pontosan megállapítani, mivel a méreg nem azonnal öl, hanem hetek-hónapok alatt, még nagyobb dózisban is. Kutatások bizonyítják, hogy az emberi szervezetbe a dioxin 90 százaléka táplálkozás útján jut be, a maradék 10 százalékot a levegőből szívják utána por formájában. Még a következő generációkat is megbetegíti, amennyiben mutációt okozó, génrákosító hatása torzszülöttek világrahozatalát eredményezheti.

Felismerését nehezíti, hogy igen drága műszerrel mérhető a jelenléte, emellett bonyolult és hosszú ideig, akár 30 napig is tart a diagnosztizálása. Tünetei: fáradékonyság, idegrendszeri panaszok, májkárosodás, bőrelváltozások, gyomornyálkahártya-károsodás, csecsemőmirigy-sorvadás, immunrendszer-károsodás, majd szarkóma és bizonyos tumorfajták, de amíg ezek megjelennek, akár 15 év is eltelhet.

Néhány esetet nyilvánosságra is hoztak. A 70-es években Magyarországon a garéi hulladéktárolóban szabadult föl jelentős mennyiségű dioxin. Grönlandon 1986-ban dioxinnal szennyezett halakat fogtak. Németországban 1990-ben marha-, borjú- és csirkehúsban találtak dioxint. Oroszországban 1991-ben cellulózgyártás melléktermékeként szabadult fel jelentős mennyiség. Az USA-ban – Texas államban – 1997-ben csirkében, tojásban találtak dioxint. Belgiumban 1999-ben csirkében, tojásban és állati eredetű zsiradékban.

Ha a fenti néhány példát nézzük, bizony akad köztük uniós ország. Hiába a szlogen, hogy állampolgárai biztonságát az unió szavatolja, a mostani eset is bizonyítja, az emberi élet még nem elég drága. Az élő szervezetben a méreg a zsírszövetben rakódik le, ott gyűlik össze a dioxin. A halak különösen alkalmasak erre, főleg a sokáig élő példányok; így az öreg, nagy halakban több dioxin lehet.

A gyümölcsök és zöldségek szennyezése mosással eltávolítható, mert a vegyület nem jut be a növénybe. Nem jó hír, de kövérebb emberekben is több dioxin akkumulálódik a zsírszövetben. Ezek után kulcskérdés, hogy a német tápgyárak talán nem tudtak a dioxin tulajdonságairól, felhalmozódási helyeiről? Dehogynem, hiszen az ipari biodízelzsiradék bekeverésekor a takarmányba pontosan lehetett tudni, hogy dioxint tartalmaz. De az ipari zsiradék olcsó. Nagyon olcsó.

Olvasóinknak is sokszor írtunk már arról, hogy miért nem szabad a zsírt, olajat többször is felhasználni: mert rákkeltő anyag keletkezik benne. A világsajtó gyorsan felejt. Más szenzációs világesemények hatására már le is került a napirendről az élelmiszerbotrány. Bevett gyakorlat szerint néhány hónap múlva rövid hírben közlik, hogy itt-ott találtak egyéb országokban is dioxinos tojást, húst, húskészítményt. Aztán csönd, a téma elévül. A takarmánygyárak pedig működnek tovább, újabb olcsó adalékanyaggal mérgezve az emberi táplálékot.

Hankó Ildikó