2007-ben kétszázmillió ember lett természeti csapások áldozata, közülük 164 milliót árvizek sújtottak. A klímaváltozással foglalkozó szakemberek évek óta szólítják föl a világ vezetőit, hogy készüljenek föl a kialakuló válságos helyzetre, mert a katasztrófák száma nem csökkenni, hanem nőni fog. Továbbra is hamarabb készülnek azonban a háborús stratégiák, mint az emberi életeket és értékeket védő klímastratégiák. A globális fölmelegedés hatására olyan folyamatok indultak be a világon, amelyek mára úgy látszik, hogy visszafordíthatatlanok. Ennek ellenére az Egyesült Államok makacssága miatt a világ országai még mindig nem jutottak közös nevezőre a legutóbbi klímakonferencián sem az üvegházhatás csökkentésének 2012 utáni menetrendjéről. Az ENSZ által szervezett konferencián elsősorban a világ népesebb országait kellett volna meggyőzni arról, hogy a kiotói egyezmény 2012-es lejárta után milyenek legyenek a kibocsátás-csökkentési célszámok.

A globális fölmelegedésről készített ENSZ-jelentés fő szervezője, Kevin Watkins szerint a tehetős országoknak legkésőbb 2015-től évente 86 milliárd dollárt kellene fordítani a klímaváltozás ártalmas következményeinek visszaszorítására, mégpedig átgondoltan, amikor ugyanis a gazdag országok új, tisztább technológiákat ruháznak be, a szegény országokat – az éghajlatváltozás áldozatait – sorsukra hagyják. Ettől kezdve csak egy lépés a lázadás, aminek már most szemtanúi vagyunk, igaz, egyelőre a munkalehetőségek szűkülése, az éhség és a vízhiány okán. Utóbbiak is szoros összefüggésben vannak a globális klímaváltozással, és mivel egy bolygón élünk, a természeti csapások okozta helyi megmozdulások világméretűvé szélesedhetnek.

Hogy egy ország klímapolitikája mennyire kormányfüggő, Ausztrália példája illusztrálja: a John Howardot váltó Kevin Rudd első munkanapján aláírta a kiotói egyezményt, míg erre elődje nem volt hajlandó. Hatalmas országok – Kína, Brazília, India – ódzkodnak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésétől. A magyarázat egyszerű: ezek az országok rohamlépésben iparosodnak, a lakosság kezdi megérezni a jóléti államokban meglévő kényelmi viszonyokat (autó, hűtőgép, légkondicionáló, korlátlan ivóvíz stb.), ez pedig mind energiát igényel. Az energiatermelés a fejletlenebb országokban elavult erőművekben történik, sőt, az egyre növekvő számú belső égésű motorok csak rontanak a légkör minőségén. Jellemző, hogy Peking környékén az olimpia idejére számos gyárat kényszerülnek leállítani, hogy elviselhetővé tegyék a város levegőjét. Holott az említett államok még csak a küszöbén állnak az igazi ipari robbanásnak.

Klimatológusok szerint 2007 az egyik legmelegebb év volt. Nem véletlen, hogy a klímaváltozás hatásai már érződtek, és a jövőben még több szélsőséges éghajlati jelenséggel kell számolni. Az sem kétséges, hogy a szaporodó természeti csapások szoros összefüggésben vannak az emberi ténykedéssel. A Time magazin és a CNN hírtelevízió tízes listát készített a 2007. év legpusztítóbb katasztrófáiról. A lista élére a globális fölmelegedés került, harmadik helyen a kaliforniai erdőtűz szerepel, amely három hétig pusztított. Negyedik helyre a kínai Jangce folyóban élő delfinek kihalását tették, aminek okozója egyértelműen az elmúlt ötven év környezetszennyezése. Az év legtöbb halálos áldozatát követelő csapása a novemberi, Bangladest érő ciklont volt; 3300 ember halt meg, több száz ezren maradtak otthon nélkül. Dél-Ázsia legsúlyosabb katasztrófája a júniustól szeptemberig tartó áradássorozat volt, amelyben becslések szerint több mint 3500-an haltak meg és 25 milliónyian váltak földönfutóvá.

Az egyik legsúlyosabb környezetszennyezés decemberben történt Korea partjainál, ahol léket kapott egy óriási olajszállító hajó; a tankerben lévő 260 ezer tonna nyersolajból mintegy 15 ezer tonna ömlött a Sárga-tengerbe.

Európa sem maradt le a listáról, de szerencsére a világ többi régiójához képest a részvétele szerény. Igaz, olyan jelenségek is feltűnnek az eddig biztonságosnak hitt földrészen, amelyek korábban nem voltak. A legpusztítóbb katasztrófát a 2007. év elején kitört Kirill nevű hurrikán okozta, mely az egész kontinensen végigvonult, érintve hazánkat is. A legsúlyosabb pusztítást Németországban és Nagy-Britanniában okozta, összesen 44 ember haláláért felelős.

A listára a magyarországi nyári rekordmeleg nem került föl, azonban a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által regisztrált Nemzetközi Katasztrófa Adatbázis szerint a júliusi extrém hőségnek 230 halálos áldozata volt hazánkban. A 2007. júliusi hőhullám egész Európán végigsöpört; Dél-Olaszországban ketten az autójukban égtek meg. A hőség Romániában, Görögországban, Bulgáriában és Horvátországban is több emberéletet követelt.

Az ENSZ megbízásából készített tanulmány szerint világszerte jelentősen erősödtek az áradások. Sajnos ez a veszély nálunk is fennáll, mivel az éghajlati szélsőségek szaporodásával lezúduló vízmennyiség ott is árvizet okozhat, ahol azelőtt nem is hallottak ilyen csapásról. Az elszaporodó áradások következtében fellépő betegségek csak fokozzák a veszélyhelyzetet. Főleg a dengue-láz és a malária okoz gondot. A jelentés szerint Európában ismét felütheti fejét a malária, amely ma is közismerten súlyos, gyógyíthatatlan betegség. Déli országokban már évekkel ezelőtt megjelentek maláriát terjesztő szúnyogok.

Az idén április elején Magyarországon ülésezett az ENSZ Nobel-békedíjas Klímaváltozási Kormányközi Testülete (IPCC). A szervezet húsz évvel ezelőtt alakult, és kutatók ezreinek tudományos eredményeire építi föl jelentéseit. Az IPCC azzal a feladattal alakult meg, hogy átfogóan értékelje az emberi tevékenység hatását a Földre, és megalapozott becsléseket adjon az éghajlat további globális változására, valamint felmérje a társadalmi-gazdasági következményeket és feltárja azokat a lehetőségeket, amelyekkel csökkenteni lehetne a földi éghajlatra gyakorolt veszélyes emberi hatásokat. A szervezet gyakorlatilag bizonyítottnak tekinti, hogy a globális fölmelegedés az emberi tevékenység következménye.

Az éghajlatváltozás hatásai már erőteljesen érintik a Föld édesvízkészleteit, amelyek egyre sebezhetőbbek. A vízhiányos területek növekedése 2050-ig kétszer gyorsabb lesz, mint ma a vízhiányos területek jövőbeli csökkenésének üteme.

Sajnos a klímaváltozás szempontjából Magyarország az egyik legsérülékenyebb ország. Különösen a Duna–Tisza köze bizonyos területei sivatagosodhatnak el csapadékhiány miatt. A különböző jelentések intenzívebb téli csapadékot, ennek nyomán hevesebb folyóáradásokat, további hőhullámokat jósolnak. Meteorológiai számítások szerint a globális fölmelegedés üteménél a magyarországi átlaghőmérséklet emelkedése majdnem másfélszer gyorsabb. A klímaváltozás lehetséges hatásairól készült hazai Vahava-jelentés (Változások-Hatások-Válaszok) köntörfalazás nélkül leírta a várható fejleményeket, ennek ellenére még mindig nincs hatásos klímastratégia. Pedig az ország óriási édesvízkészlete olyan kincs, ami egyelőre felmérhetetlen; a jövőben lehet, hogy többet ér majd, mint másutt az olajkészlet. Ehhez meg kell védeni a felszíni szennyezősétől vízbázisunkat, ugyanis 65 százalékuk érzékeny területen van. Egy felszíni szennyezés a számítások szerint 50 év alatt elérheti az ivóvizet adó kutakat. Gondoljunk Barcelonára, ahol külföldről szállítják az ivóvizet, miután másfél éve aszály sújtja az ötmilliós város környékét. Kéthavonta tíz tartályhajó viszi a vizet a városba, a többit szárazföldön kapja.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa, Fehér Tamás meteorológus szerint a csapadék éves mennyisége 10 százalékkal csökkent, ugyanakkor eloszlása szélsőségesen változott. Például a fővárosban 20 nappal csökkent a csapadékos napok száma, de az egy napra eső intenzív csapadék mennyisége nőtt, záporok, felhőszakadások, viharok formájában.

Külön érdekes a tornádók számának szaporodása hazánkban. Nemrég Gátér környékén pusztított, korábban Mátészalkán, április 7-én Csányban. A tornádó különbözik a forgószéltől, míg előbbi felhőből indul ki és eléri a talajt, utóbbi a talajról indul. 1945-ig évente 2-3 tornádót jegyeztek föl, 1998 óta évente átlagosan 34-et. A klímaváltozás okozta természeti csapások már most látható módon hatással vannak az egyes társadalmak, országok életére. Kína és India versengése máris elkezdődött az édesvízért, ennek issza a levét Tibet is, a tartomány ugyanis a világ negyedik legnagyobb vízbázisával rendelkezik: 3 milliárd ember élete függ közvetlenül a himalájai területtől. Ezért vigyázzunk azokra a kincsekre, amelyeket a Kárpát-medence tartogat számunkra.

(hankó)

A XX. század legnagyobb katasztrófái

A kínai Sárga-folyó áradása, 1931 és 1959. Áldozatok száma 6 millió.

Hurrikán Bangladesben, 1960 Áldozatok száma 1 millió.

Földrengés Peruban, 1970 Áldozatok száma 100 ezer.

Földrengés Kínában, 1976 Áldozatok száma 500 ezer.

Az ember okozta legsúlyosabb ökológiai katasztrófák

Londoni szmog, Nagy-Britannia (1952)

Aral-tó szennyezése és kiszárítása, Szovjetunió (1960)

Bhopali vegyi üzem katasztrófája, India (1984)

Csernobili atombaleset, Ukrajna (1986)

Az Exxon Valdez tankhajó katasztrófája, Alaszka (1989)

Öbölháború, a Perzsa-öböl elszennyezése, Közel-Kelet (1991)