Elkezdődött Eurázsia évszázada

– Az emberek többsége számára a földrajz egyet jelent a hegy- és vízrajzzal, esetleg a szénbányák és a vas­érclelőhelyek piktogramjaival. Ön geofúziós földrajzról és a korábbiaktól merőben eltérő térképekről beszél. Mit jelent mindez valójában?

– Ahogyan változik a világ, úgy változik a földrajz tudománya is. A felfedezések korát követő évszázadok leíró, valóban a földünk és környezetünk leírását jelentő tudomány az adott korok igényeit követve kiegészült például a gazdaság- és társadalomföldrajz által kínált ismeretekkel. Ám ahhoz, hogy a mai komplex világot értelmezni tudjuk, a körülöttünk zajló folyamatokat képesek legyünk megérteni, érdemes ismét a geográfia tudományához fordulni. A geofúziós földrajz a modern technika, a komplex hálózatok és fúziók térbeli leírásának tudománya. Az új ismeretek révén készülő újfajta térképek pedig megmutatják nekünk a világ rejtett összefüggéseit is. Így pedig könnyebben megérthetjük akár a geopolitikai törekvéseket is.

– Napjainkban felfoghatatlanul felgyorsult a világ átalakulása. Ázsia és azon belül Kína felemelkedése sokakat aggodalommal tölt el, mások reménykednek benne, hogy az USA hegemóniájának megtörése egy új aranykort hozhat el. Kinek van igaza?

– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a technikai korszakváltással felgyorsult a világ, turbulenssé vált az átalakulás, vagyis kiszámíthatatlanok lettek a világban zajló változások. Ezt már a hétköznapokban is érezzük. Ám Ázsia felemelkedése nem az utóbbi néhány esztendőben kezdődött. Az ezredforduló utáni években már megfigyelhetjük a speciális térképeken, miként növekedett a GDP az egyes államokban, micsoda fejlődés bontakozott ki Kelet-Ázsiában. A technikai áttörés szintén felgyorsította a változásokat. Európa pedig e tekintetben elveszítette versenyképességét, mert nem tudott lépést tartani sem Amerikával, sem Ázsiával. 2013 volt a fordulópont, egy nagy korszakváltás kiindulópontja, amikor immár a techcégek váltak a leggyorsabban növekvő és a legnagyobb vállalkozásokká. Gondoljunk a Google, az Amazon, a Facebook, az Apple gyors felemelkedésére. De 2013 volt az az év is, amikor Kína meghirdette az Övezet és út kezdeményezést, az emberi történelem legnagyobb beruházási projektjét, amelynek során Kína összekapcsolja Ázsia legkeletibb térségeit Európa legnyugatibb pontjaival, és ez hosszú távon is változásokat idéz elő.

– Ez a kapcsolat a történelemben már létezett az ókortól, Selyemútnak hívták.

– Igen, mind az ókorban, mind a kora középkorban az egyik legfontosabb szárazföldi útvonal volt, de az 1500-as évektől a nagy földrajzi felfedezések révén a világkereskedelem ötszáz évre a szárazföldekről áttevődött a tengerekre, főként az Atlanti-óceánra. Az Új Selyemút azonban lehetőséget teremt arra, hogy visszaépüljenek a hajdani erős eurázsiai kapcsolatok. A projekt nem csak infrastrukturális beruházásokból áll, számtalan digitális, pénzügyi, zöld-, tudományos, kulturális együttműködés épül rá. Ez is magyarázza, hogy amíg 2015-ben 64 ország csatlakozott a kezdeményezéshez, addig mára 152 ország lett részese. Több mint 200 új beruházás indult el az Övezet és út keretein belül. Ezzel olyan változások kezdődtek, amelyek immár egy új, többpólusú világrend képét vázolják fel. Kínának a legfontosabb célja az, hogy összekötő hálózatokat építsen ki szárazföldön és tengeren egyaránt hat gazdasági folyosó mentén. 2016-tól megkezdődött a vasútvonalak kiépítése is, ma nagyjából 200 európai és kínai város áll vasúti összeköttetésben. Ám ahhoz, hogy megértsük a földrajz valódi fontosságát, érdemes kiterítenünk a világtérképet. Azt láthatjuk, hogy Eurázsiát kelet–nyugati irányban kettészeli az eurázsiai hegységrendszer.

– Ha jól látom, ettől északra nagy összefüggő területek vannak.

– Igen. Mi általában kelet–nyugat relációban gondolkodunk, de ha ránézünk a térképre, akkor látunk egy észak–déli különbséget is. Északon az összefüggő szárazföldi területek alkalmasak arra, hogy csővezetékek, energia- és vasúti, logisztikai hálózatok fussanak végig rajtuk. Digitális hasonlattal élve ez Eurázsia hardverrésze. Az eurázsiai hegységrendszertől délre azonban félszigetek, szigetek tagolják a kontinens partjait, ott elsősorban a hajózásra és a légi közlekedésre lehet építeni a kereskedelmet, és az innovációra támaszkodva fejleszteni a gazdaságot. Ezt a részt tekinthetjük a szoftvernek ebben a különleges kettősségben, amit én úgy hívok, hogy a jin és a jang geopolitikája. A két részt különböző erők hajtják, amelyek egymástól elszigetelten nem tudnak működni, együtt viszont óriási teljesítményekre képesek.

– Ezt akadályozza meg az USA az orosz–ukrán háború támogatásával, Európa leválasztásával az orosz energiaforrásokról. De az EU és az USA elméletileg szövetségesek. E szövetség gyengítése miért amerikai érdek?

– Ez a történet is régebbre nyúlik vissza. Amikor az Európai Unióban bevezették az eurót, akkor az Egyesült Államokban az euróban olyan pénzt láttak, amely gyengíthette volna a dollár hegemóniáját a világkereskedelemben. Ma már tudjuk, hogy ez nem következett be. De az Amerikai Egyesült Államoknak válaszolnia kellett arra a kihívásra, amit az Övezet és út politikájának kínai meghirdetése jelentett, az eurázsiai kontinens térségeinek összekapcsolódására. Gazdasági hadviselés kezdődött Kína és az USA között annak ellenére, hogy a két fél egyben egymás legnagyobb kereskedelmi partnere. Azt mondjuk, hogy a geoökonómia korában élünk, amikor az államok háborúk helyett gazdasági szankciókkal igyekeznek térdre kényszeríteni egymást. Nagyon szomorú, hogy most mégis kitört ez a fegyveres konfliktus.

– A világban számos más háború is zajlik, rendszerint amerikai szerepvállalással.

– Valamikor nyilvános volt az a stratégiai térkép, amely azokat a területeket jelölte meg, ahol az Egyesült Államoknak fenn kell tartania az instabilitást hatalmának megőrzése érdekében. Ez a térkép 29 helyet mutat a világon. A XX. századi amerikai geopolitikai gondolkodás arra a törekvésre épült, hogy megakadályozzák Oroszország és Kína együttműködését. Emellett az amerikai érdek azt diktálta, hogy kiépítsenek egy erős délkelet-ázsiai védelmi vonalat, amelynek révén bekeríthették Eurázsiát. Mára ez a védelmi vonal északabbra került, Kazahsztán, Ukrajna, Belorusszia vonalára. Ha ezt összevetjük az Övezet és út kínai programjával, akkor láthatjuk, hogy a projekt legfontosabb útvonalai éppen ezen a területen futnának végig Kínától, Kazahsztánon, Oroszországon, Lengyelországon és Németországon keresztül. Az uniós gazdasági szankciók éppen ezeket az útvonalakat vágják el, ezért a jövőben a déli és középső folyosó erősödik meg.

– Az idei G20-as csúcstalálkozón amerikai bábáskodással megszületett az a megállapodás, amit a sajtó úgy hív, hogy Selyemút 2.0. Ez Indián keresztül a Közel-Keletet kapcsolná össze Európával a kiépítendő vasúti és tengeri közlekedési folyosóval. Ez, miután versenytársa lehet Kínának, nem vezethet konfliktushoz?

– Én azt gondolom, hogy ebben a világrendi átalakulásban óriási különbség van a keleti és a nyugati, pontosabban az angolszász gondolkodásmód között. Meg kell értenünk, hogy nem elég a világot csak a nyugati információs buborékon keresztül vizsgálni. Előtérbe kerültek olyan több ezer éves civilizációra és kultúrára épülő gondolkodásmódok, amelyeket korábban alig ismertünk. Kína nem akar senkit gyarmatosítani, a hálózatépítésben, a kölcsönös előnyökön nyugvó, békés együttműködésben érdekelt. Ők nem is értik azokat a geopolitikai narratívákat, amelyek Európában, Amerikában használatosak. A keleti gondolkodásmódot ismernünk kell ahhoz, hogy megértsük az átalakuló világ komplex és fenntartható összekapcsolódását. Nekünk, magyaroknak ebben előnyünk van, a nyelvünk, a történelmünk, gondolkodásunk jellegzetességei megmutatják, hogy keleti gyökerű európai nemzet vagyunk. Ebben a megváltozott geopolitikai világrendben mindez versenyelőnnyé válik.

– Milyen új lehetőségek nyílnak előttünk most, hogy az uniós gazdasági szankciók kettévágták a kelet és nyugat közötti kereskedelmet?

– Egy ősi kínai mondás szerint a folyó arra megy, amerre viszi az útja. Az Övezet és út projekt meghirdetésekor az egyik legfontosabb útvonal a Kazahsztánon és Oroszországon, vagyis az eurázsiai északi földhídon futott keresztül. Miután most ezt szelik ketté a szankciók és a háború, felerősödött más gazdasági folyosók fontossága. Európa elvágja magát Oroszországtól? A megoldás erre a helyzetre, hogy kiépül az észak–déli gazdasági folyosó Iránon és Indián keresztül. Ez ráadásul le is rövidíti az áruk útját 13 nappal, hiszen a szállítmányok ennyivel rövidebb idő alatt jutnak el Európát kikerülve Bombaytól Szentpétervárig, majd a klímaváltozás miatt olvadó, ezért hajózható Jeges-tengeren keresztül tovább. De megnövekedett a középső gazdasági folyosó fontossága is. Ez Közép-Ázsián, Törökországon át vezet, és a pireuszi kikötőtől Szerbián, Magyarországon és Ausztrián át jut el Duisburgig. Ennek része a Belgrád–Budapest vasútvonal, ami lehetőséget ad rá, hogy Magyarország egyfajta kapuszerepet töltsön be a térségben.

– Ezért is volt fontos a trieszti kikötő megvétele?

– Nagyon fontos, hogy megértsük: a világ nemcsak több központú, hanem olyan hálózattá vált, amelynek elemei összekapcsolódnak egymással. Regionális hatalmak emelkednek ki, mint például Irán, Szaúd-Arábia, Közép-Ázsia. Az átalakulásban a döntő szerepük a kaputérségeknek lesz, mint például az öböl menti vagy éppen a kelet-közép-európai országok, amelyek felemelkedőben vannak. Ezekben a térségekben döntően kis területű, ásványi anyagokban szegény államok találhatók, amelyek főleg technológiával, tudással váltak naggyá. Gondoljunk az úgynevezett KIDS-országokra, mint Korea, Izrael, Dubaj, Szingapúr. Ezek mindegyike alig ötvenéves állam, területileg kicsik, ásványi kincsekben szegények, ám a világ legversenyképesebb országai lettek, mert rendkívül erősek újításban, technológiában és tudásban. Ez pedig egyebek mellett annak köszönhető, hogy hisznek a család, a tanulás fontosságában, a tehetség felkarolásában, a más államokkal való fenntartható együttműködésben. Ha térségünk államai készek tanulni tőlük, az komoly felemelkedést hozhat nekünk is.

– Ezzel is magyarázható, hogy olyan dühödt támadásokat indít Magyarország ellen Brüsszel?

– Hogyne. Hiszen hosszabb távon törvényszerű a felemelkedésük az olyan a kaputérségek országainak, mint Magyarország. Megtörténhet, hogy a nagy hálózatokban betöltött megváltozott szerepek révén a korábbi centrumországok kerülnek perifériára, miközben a kaputérségek ma még peremre szorított államai lesznek a fejlődés centrumában. Magyarország Európa része, Európának meg kell értenie, hogy nem büntetnie kellene, hanem erősödnie, és alkalmazkodni ehhez a megváltozott világrendhez, amely számára is lehetőségeket tartogat.