A vírusoknak még a rendszerezése is gondot okoz, a biológusok máig sem tudták biztosan meghatározni, hogy a legalacsonyabbrendű életet hordozzák-e, vagy éppen fordítva, egy, az evolúció során leegyszerűsödött „lényről” van szó. Az utóbbi sem elképzelhetetlen, mert olyan biológiai manőverekre képesek, amelyeket nehezen tételez fel az ember egy kezdetleges életformáról. Tény, hogy léteznek, és szinte olyanok, mint egy nemrég vetített tudományos fantasztikus filmben szereplő robotok, amelyek másodpercek alatt autóvá változtak, majd ismét gyilkos szörnnyé, mindamellett kiirthatatlanok.

Mára az emberiség első számú közellenségei lettek, és ha nem lenne okunk félni e parányi gyilkológépektől, akár humoros is lehetne, hogy az élővilág csúcsán álló, okos, a természet elleni harc győztesének kikiáltott ember élet halál harcot vív egy számára láthatatlan élőlénnyel. Amióta az orosz Ivanovszkij a XIX. század végén fölfedezte a dohánymozaik-vírust, azóta ez az élő és élettelen határán álló képződmény rettegésbe tartja az egész világot. Hol itt, hol ott bukkannak fel és halálos kimenetelű betegségeket okoznak. Egy részüket már ismerik a szakemberek, védekezni is tudnak ellenük, a szükséges terápiát is kidolgozták.

Másokat ismernek ugyan, de megelőzésükre csak a szokásos higiénés szabályokat és az életmód megváltoztatását ígérhetik, mert eddig „kicsúsztak” az őket üldöző orvosok-biológusok kezéből. Becslések szerint több ezer vírust ismernek, de egyre újabbak jelennek meg a molekuláris szupersztrádán; közülük mintegy 500-600 okoz emberi fertőzést.

Ezek a parányi lények 18-300 nanométer átmérőjűek és különböző alakúak. Két létezési formájuk ismert, a virion, ami a vírus sejten kívüli formája, életjelenségeket nem mutat, nem szaporodik, szűrhető, nukleinsava – ami vagy csak DNS vagy csak RNS – hordozza a genetikai információt. (Egy valódi sejtben DNS és RNS egyaránt megtalálható.) A másik forma a fogékony gazdasejttel egyesült, szaporodó, vegetatív vírus. Amint a vírus a gazdasejttel érintkezésbe kerül, behatol a sejtbe és arra kényszeríti a megtámadott élő sejtet, hogy a támadó mintájára vírusokat állítson elő.

A folyamat úgy képzelhető el, mintha egy filmszalagot húznánk be az élő sejtbe és az annak mintájára reprodukálná a filmet. Az eredetileg egészséges sejtet akarata ellenére kényszeríti a vírus, hogy „utódgyárként” működjön. A kirajzás a gazdasejtből vírusfajonként különbözik: lehet robbanásszerű, de lehet igen lassú, sejtről sejtre terjedés, vagy a két véglet közötti mód.

Mi lesz a sorsa a vírussal fertőzött sejtnek? Három eset gyakori: elpusztul az utód létrehozásával vagy anélkül, folytatja életét a legyártott virionnal vagy anélkül, a vírus és a sejt új, dinamikus rendszert alkot. Mi lesz a vírus sorsa a szervezetben? Elpusztulhat, beépül (spontán mutáció), rákkeltő hatása lesz, fertőző betegséget indukál, vagy más módon zavarja a sejt normális életét.

Nem elég, hogy ilyen bonyolult módon gyártatja le a vírus a megtámadott sejttel a saját információs bázisát, még olyan tulajdonságot is hordoz, hogy képes napok, hetek vagy hónapok alatt megváltozni, más jellegzetességekkel rendelkező, „információs csomaggá” változni. Mivel említettük, hogy a vírus csak egy fehérjeburokból és DNS- vagy RNS-részből áll, olyan könnyen változik meg, mint egy egészséges sejtben lévő nukleinsav. A változáshoz – a mutációhoz – valamilyen belső vagy külső környezeti változása szükséges. Például a DNS bázissorrendjének egy ponton történő megváltozása pontmutációt (génmutációt) idéz elő, ami bizonyos tulajdonságok átalakulásával járhat. Egyéb mutagén anyagok és hatások is jól ismeretek, például elektromágneses hullámok, különböző vegyszerek, UV-sugárzás bizonyos fajtái, radioaktív sugárzás stb.

A parányi kórokozók ellenállóképessége különböző: nagy többségük 70 Celsius-fokon néhány perc alatt, 60 Celsius-fokon – különösen nedves közegben – fél órán belül elpusztulnak. Kivétel a hepatitis-B-vírus, amely ellenállóbb. Mélyhűtéssel mínusz 20-70 Celsius-fokon szinte korlátlan ideig eltarthatóak. A kiszáradást jól bírják, UV-fény, vegyi anyagok bizonyos körülmények között inaktiválják őket. Fertőzőképességük ugyan csökken, de antigén hatásuk megmaradhat.

Érdekes kérdés, hogy milyen módon keletkeznek újabb és újabb vírusok és a járványok közötti időszakban hol vannak? Ezt a rejtélyt eddig éppen a legrettegettebb vírusok esetében nem sikerült bizonyítható módon megfejteni. Az influenzavírus például, mivel könnyen mutálódik, hamar produkálhat új típust. Ukrajnában egyesek szerint az idei szezonban többféle vírus együttesen okozta a millión fölüli megbetegedést.

A különböző vérzéses lázat okozó vírusok eredete és lappangási helye is több esetben tisztázatlan. Ilyen például az Ebola, amelyik 1976-ban jelent meg először Szudánban és Kongóban, majd több afrikai országban. Az első vírus megjelenése óta (1976) a 2000. évi ugandai járványig 1100 megbetegedést észleltek, közülük 800-an meghaltak. De kételyek vannak a HIV-vírus körül is, eredete ma is ismeretlen. Egyesek a főemlősök körétől ismert SIV-vírussal hozzák összefüggésbe.

Kiváló magyar virológusunk – Sinkovics József – 2002-ben megjelent könyvében a következőket írta: „A kiirtott vírusok (variola, polio) helyébe újak jönnek (Ebola, Hanta, HIV, Nipah). Ezek vagy a természetben fejlődnek ki, vagy elvetemült virológusok laboratóriumi termékeként csapnak majd le ránk… Teljesen új vírust eddig még senkinek sem sikerült konstruálnia, de mutációkkal, géncserékkel, rekombinációkkal (utánozva azt, amit az influenzavírusok a természetben végrehajtanak) ismert vírusokat úgy meg lehet változtatni, hogy azok új kórokozóként jelenhetnek meg a színen. Versenyt futnak új vakcináink, immunszérumaink és a vírusszaporodást gátló gyógyszereink az újabb és újabb vírusok megjelenésével.”

Kis fantáziával nem tartják kizártnak, hogy biológiai fegyverek kikísérletezése során került egynémelyik fajta a természetbe. Korábban a NATO és az oroszok közötti tárgyaláson is előkerült, hogy terrortámadások egyik lehetséges módja lehet a biológiai, vagy vegyi fegyver. Nem tűnik lehetetlennek, ha arra gondolunk, hogy az ötvenes években kísérleti atomrobbanásokat hol és milyen módon hajtottak végre.

A XXI. század elején jelent meg Ken Alibek „Biohalál” című könyve, amelyben leírja, hogy 1972-től – húsz éven át – hogyan hozta létre a Szovjetunió a világ legkorszerűbb biológiai hadviselési létesítményét.

Az Aral-tó egyik elhagyott szigetén a szerző majmokon végzett kísérleteket 1980–1990 között. Leírja, hogy Moszkva és más orosz városok mellett több száz tonna lépfene- és himlővírust, több tonna pestisbaktériumot tároltak bevetésre készen. Egy mesterséges vírust úgy is meg lehet tervezni, hogy pusztítóbb legyen, mint bármelyik természetes változat; ezt mutációval érhetik el. És akkor még nem beszéltünk a hasonló nagyhatalmi törekvésekkel rendelkező fejlett biotechnológiát alkalmazó szuperhatalmakról.

Fred Hoyle írja: „Nem hiszem, hogy a HIV-vírus a külső térből jönne. Ilyen különös vírusról azt gondolom, hogy laboratóriumban készült. Úgy hiszem, hogy egy sikertelen biológiai háborús kísérlet eredménye.”

Az utóbbi időben fölbukkanó, gyorsan terjedő vírusok léte azért is furcsa, mert az evolúció során a paraziták és gazdaszervezetük együttesen fejlődtek, és az az élősködő, amelyik elpusztítja saját gazdaszervezetét, a maga életfeltételeit semmisíti meg. Ebből arra következtethetünk, hogy az „új” vírusok korábban egy másik fajban élősködtek és csak nemrég tértek át az emberre, mert eredeti gazdaszervezeteik kipusztultak, megritkultak, talán éppen a trópusi őserdők irtása következtében. Ezt látszik igazolni az a tény, hogy az Ebola-, a Lassa-, a Marburg-vírus és a HIV-vírus ezeken a helyeken tűntek fel először.

Ezzel elérkeztünk a biológiai katasztrófát okozó vírusok egyik igen nagy pusztítást végző fajához, „korunk pestiséhez”, a HIV-vírushoz. Az általa okozott betegség neve: szerzett immunhiányos betegség (Aquired Immun Deficiency Syndrome).

Először 1981-ben, Amerikában ismerték föl, homoszexuális fiatal férfiak körében. 1983-ban sikerült izolálni a HIV-vírust Montagnier-nek, a párizsi Pasteur Intézetben. Később Nyugat-Afrikában is fölfedezték egy másik változatát, a HIV-2-őt.

Magyarországon az első esetet 1986-ban regisztrálták. Közben egyre több populációban jelent meg a HIV-vírus, a második hullám az intravénás kábítószer-használókat érintette, a harmadik hullám pedig leggyakrabban a heteroszexuálisok között jelentkezett. Terjedése különböző módon történik: emberi testnedvvel, ha az a véráramba kerül. Izolálták már vérből, ondóból, hüvelyváladékból, anyatejből, agyvízből, könnyből, nyálból és vizeletből. Az út, ahogy eljut a HIV-vírus a másik emberig, lehet nemi érintkezés, szennyezett injekciós tű, de méhen belül, szülés közben, szoptatással, vérátömlesztéssel, szerv-, szövet átültetéssel is terjed. A vírussal való fertőződés nem jelent azonnal AIDS-betegséget. Hosszú lappangási idő után alakulhatnak ki tünetek, amelyek alapján már megállapítható az AIDS-betegség; korábban szűréssel diagnosztizálható a fertőzöttség. Az idei évben szeptember 30-ig 102 HIV-fertőzöttet találtak Magyarországon, ezzel a kiszűrt HIV-pozitivitás 1733-ra emelkedett. AIDS-betegségben hazánkban 304 fő hunyt el, az idén nyolc. A ténylegesen fertőzöttek száma az ismert eseteknek többszöröse lehet.

A világon a vírushordozók száma eléri a 40 milliót. A fertőzöttek fele még 25 éves kora előtt kapja el a vírust, és 35 éves kora előtt meghal AIDS-ben. Az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint 2012-re az AIDS-nek tulajdonítható halálesetek száma eléri a 2,4 milliót. Az ENSZ adatai szerint az AIDS-helyzet Európán belül Ukrajnában a legfenyegetőbb. Nemzeti becsült adatok szerint az országban jelenleg mintegy 440 ezer HIV-fertőzött élhet.

Habár a kezdetek óta világszerte folyik kutatás a megelőző oltás kifejlesztésére, eddig az erőfeszítés nem járt sikerrel. A kialakult betegség kezelésére többféle gyógyszer-kombináció van, de ez nem jelenti azt, hogy az AIDS gyógyítható. Különböző, személyre szabott terápiával hosszú ideig jól karbantartható a betegség. Igaz, a gyógyszeres kezelés túl drága ahhoz, hogy megállítsa a világméretű járványt. A megoldást egyelőre a megelőzés, a viselkedéskultúra megváltozása, átformálása jelentheti.

Hankó Ildikó