A Nemzetközi Űrállomás (ISS) építése lassan a végéhez közeledik, de jó néhány nagyobb egység fölvitele még várat magára, amire méretük miatt továbbra is az amerikai űrrepülőgép-flotta a legalkalmasabb. És bár a NASA hivatalosan is kijelölte a „nyugdíjazás” előtt álló flotta utolsó küldetésének időpontját (a végső startot az Endeavour végzi 2010. május 31-én, közel 30 évvel azután, hogy az első űrsikló elhagyta a Földet), az utóbbi időben a repülések 2015-ig tartó meghosszabbításáról is beszélnek.

A következő tíz küldetés közül kilenc a Nemzetközi Űrállomás további építését szolgálja. Az egyetlen kivétel az Atlantis október 8-ára tervezett, majd jövő év elejére halasztott útja lesz a Hubble-űrtávcsőhöz, amely a teleszkóp negyedik, egyben az utolsó szervizelése lesz. A távcsövet 1990 tavaszán juttatták az űrbe, ahol máig sikeresen végezte munkáját. Szinte nincs azóta olyan eredmény az űrkutatásban, amely valamilyen módon ne kapcsolódna a teleszkóphoz. Először 1993-ban, az Endeavour űrhajósai szervizelték, majd 1997-ben, 1999-ben és 2002-ben követte egymást három karbantartás. A Discovery és a Columbia űrsiklók legénysége több műszert is kicserélt a távcsövön, ám a Columbia 2003-as tragédiája egy időre véget vetett a szervizelő utaknak. Biztonsági okokból akkor leállították a megmaradt három űrsikló repülését, amíg a NASA mérnökei nem vizsgálták át alaposan a gépeket. Közben egymás után romlottak el a Hubble fedélzeti műszerei, akkumulátorai, a stabilitásáért felelős giroszkópjai.

A következő kilenc út feszített tempóban követi egymást, mert az idő nem javít az öreg űrsiklókon. A tervek szerint november 10-én már az ISS-hez indul az Endeavour. Az egyik legfontosabb felszállítandó alkatrész a negyedik nagy napelemszárnyakat rögzítő szerkezet lesz, amelyet a tervek szerint a 2009 februárjában induló Discovery visz fel. Az Atlantis ez év elején vitte föl az űrállomásra a Columbus nevű európai modult, amely teljesen kitöltötte az űrsikló rakterét; teherűrhajóval föl sem lehetett volna szállítani.

A Columbus egyben Európa legnagyobb önálló hozzájárulása a Nemzetközi Űrállomáshoz, amely kifejezetten kutatási célokat szolgál. Élettartamát legalább tíz évre tervezték, ezalatt több ezer kísérletet hajtanak végre benne: biológiai, űrélettani és anyagtudományi vizsgálatokat. Ugyancsak ez évben a japán Kibo modullal is bővült az ISS, így 2008-ban fölgyorsult az állomás építése. A nagyobb elemek közül szállításra vár még az európai készítésű 1,8 tonnás és 3 méter átmérőjű Cupola, amely látványos része lesz az űrbázisnak: hatalmas ablakain keresztül körpanoráma nyílik az ISS egységeire, a kint zajló műveletekre és természetesen a Földre is. Optikai torzításoktól mentes ablakain keresztül tisztán lehet majd bolygónkat megörökíteni.

További szállításra váró elem két új S-hullámsávú antenna, valamint a Dextre robotkar néhány szerkezeti egysége. Az űrrepülőgépek után azonban új korszak következik a személy- és teherszállításban. Már fejlesztik az Oriont és az Ares hordozórakétákat, amely a korábbi, a holdutazáshoz használt Apollo űrhajóknál valamivel nagyobb és természetesen modernebb rendszer lesz. Első próbaként az Ares 1-X jelű, ember nélküli küldetés keretében tesztelik, majd az első emberes repülést 2014-re, a holdutazást pedig 2020-ra tervezik az új űrhajóval.

Az űrrepülőgépeket annak idején az újra felhasználhatóságból adódó takarékossági szempontok alapján hozták létre. Napjainkra azonban kiderült, hogy a rendszer annyira összetett, hogy üzemeltetése drága, no meg a katasztrófák (1986. Challenger és 2003. Columbia) is megingatták a bizalmat a konstrukciókban, ha nem is beszélnek nyíltan róla. Így most az amerikaiak is visszatérnek a hagyományos, hordozórakétákkal indított űrhajókhoz.

Mivel a NASA máig alig ocsúdott föl az emberéleteket követelő két űrhajó katasztrófája után, példátlan biztonsági intézkedéseket vezetnek be a soron következő repülésekre. A Hubble teleszkóphoz induló Atlantis például nem képes eljutni a Nemzetközi Űrállomásig, ha a start folyamán olyan sérülés keletkezne a testén, amelynek következtében nem tud biztonságosan visszatérni a Földre. A NASA így arra készül, hogy az esetleg súlyosan sérült űrrepülő legénységét egy másik űrsiklóval, az Endeavour indításával mentenék meg. A terv alapján az űrteleszkóp szervizelésére induló Atlantis startjának időpontjában egy közeli indítóállomáson várakozik majd a vész esetére mentőhajóként szolgáló űrrepülő, de a szokásos hét helyett mindössze négyfőnyi legénységgel a fedélzetén. Az Atlantis takarékos üzemmódban maximum 17-24 napig tud Föld körüli pályán keringeni úgy, hogy a legénységnek a megfelelő életkörülményeket biztosítja. Ha a NASA úgy dönt, az Endeavour az Atlantis startja után négy napon belül képes indulni. Egy napon belül eléri az Atlantist, majd a két űrrepülőgép kinyitott rakterekkel, egymás hossztengelyére merőleges irányba, tehát oldalt elfordulva, néhány méterre megközelíti egymást. Helyzetüket robotkarral rögzítik, majd az első űrsétán egy huzalt feszítenek ki a két űrrepülő között, amelynek segítségével a sérült Atlantis legénysége átjut az Endeavour fedélzetére.

Leírva minden egyszerűnek tűnik, ám a valóságban a legkisebb pontatlanság vagy nem várt esemény balesetet okozhat. Például a mentőhajóban – hogy mindenkinek jusson hely – a űrsétákhoz használt űrhajókból (EMV szkafander) hármat az Atlantison kell hagyni az utolsó művelet keretében, míg a visszatéréshez használt űrruhákból (A CES vagy LES szkafander) mindegyiket átvinni a mentőhajóra. Sikeres összekapcsolódás után négy nap elteltével térhet vissza a bajba jutott legénységgel az Endeavour a Földre.

A gondos biztosítás azonban arra is figyelmeztet, hogy a NASA szakemberei sem bíznak már igazán az erősen kiöregedett űrrepülőgépekben, s gőzerővel az új fejlesztésekre koncentrálnak, elkerülendő, hogy évekre leálljon az űrprogram. Eközben bemutatták az új orosz űrhajó látványterveit. A személyszállító űrhajó a Szojuz-űrhajókat váltaná le, az orosz RKK Enyergija cég fejleszti, de az Európai Űrügynökség (ESA) is beszállhat. A hatalmas űreszköz 18-20 tonnás lesz és maximálisan 6 személyt juttathat majd Föld körüli pályára (a Szojuz csak ennek felét), négyet pedig egészen a Holdig tud elszállítani. Visszatérésekor szárazföldön tud landolni, ahol az ejtőernyős ereszkedés végén rakétás fékezés teszi biztonságossá a földet érést. Az Amur-folyó térségében, Vosztocsnij mellett egy új űrrepülőtér megépítését is tervezik, amelyet 2018-ban hoznának működésbe, és amely a meglehetősen költséges kazah Bajkonurt váltaná le.

Egy új európai űrhajó terve is szóba került, amely alternatívája lehet az orosz Szojuznak, esetleg az amerikai Orionnak is. Az űreszközt a jelenleg már működőképes, de csak teherszállításra alkalmas ATV-ből fejlesztenék ki.

(hankó)