Miért ketyeg gyorsabban az 1965 után születettek biológiai órája?
Fiatalon öregszünk
A mai nemzedékek nemcsak gyorsabban öregszenek sejtszinten, mint elődeik, hanem egyre fiatalabb korban szembesülnek azokkal a betegségekkel is – például daganatokkal, szívproblémákkal vagy cukorbetegséggel –, amelyek korábban az időskor velejárói voltak.
Az öregedésről sokáig azt gondoltuk, hogy az egy egyenletesen zajló, mindenki számára hasonló ütemű folyamat. A ráncokat, az ősz hajat és a fizikai gyengülést tartottuk az öregedés jeleinek, mert nem voltak eszközök arra, hogy a kutatók vizsgálják, mi történik a sejtekben vagy a genetikai szabályozásban. A kronológiai életkor – a megélt éveink száma – sokáig az egyetlen mérőszám volt, amelyhez az öregedést kötötték. A modern tudomány alapjaiban forgatta fel ezt az elképzelést.
A DNS-ben zajló kémiai változások vizsgálatai kimutatták, hogy biológiai életkorunk akár tíz-tizenöt évvel is eltérhet a kronológiai korunktól. Egyesek biológiailag fiatalabbak, mint életkoruk szerint, míg mások jóval idősebbek.
A legérdekesebb felfedezés ezen a téren az, hogy az 1965 után született generáció biológiailag gyorsabban öregszik, mint elődeik. Hogyan jutottak erre a kutatók és mi lehet ennek az oka?
Az elhízás éveket öregít
Az elmúlt évtizedek kutatásai egyre több bizonyítékot tártak fel arra vonatkozóan, hogy a modern generációk – különösen az 1965 után születettek – biológiai szempontból gyorsabban öregszenek, mint elődeik, és ezt nemcsak generációs, hanem életmódbeli tényezők is erősítik. Antonello Lorenzini, a Bolognai Egyetem kutatója, a DNS metilációs mintázatainak elemzésével mérte meg a szervezet sejtjeinek öregedését. Az eredmények azt mutatják, hogy
az 1965-től születettek biológiai életkora gyakran eltér a tényleges életkoruktól.
A madridi Nemzeti Kardiovaszkuláris Kutatóközpont kutatói 2016-ban igazolták, hogy az elhízás molekuláris és sejtszintű következményei nagymértékben hasonlítanak az öregedés biológiai jeleihez. Beatriz Gálvez vezette be az „adipaging” fogalmát, amely arra utal, hogy az elhízás korai öregedést idézhet elő. Az elhízott szervezetben a sejtek energiatermelő egységei, a mitokondriumok működése romlik, ez pedig energiahiányhoz, fokozott oxidatív stresszhez és sejtkárosodáshoz vezet, hasonlóan a természetes öregedési folyamat során megfigyelhető változásokhoz. A Tamperei Egyetem finn kutatói 2017-ben 183 vérmintát vizsgáltak, amelyeket ugyanazoktól az emberektől vettek le először tinédzserkorban majd 25 évvel később, középkorúként.
Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akik a fiatalos éveik után jelentős súlygyarapodást szenvedtek el, középkorukban biológiai szempontból akár tíz évvel is idősebbnek tűntek a tényleges életkoruknál.
Ezzel szemben azoknál, akik megőrizték sovány testalkatukat, a biológiai és kronológiai koruk közel megegyezett, ami lassabb öregedési folyamatra utal. Ruiyi Tian és kutatócsoportja a Washington Egyetemen mintegy százötvenezer fő vérmintáit elemezte, amelyek az Egyesült Királyság Biobankjából származtak. A vizsgálatban résztvevők életkora 37 és 54 év között mozgott. Az adatok alapján megállapították, hogy azoknál, akik 1965 után születtek, tizenhét százalékkal nagyobb eséllyel jelentkeznek a felgyorsult öregedés jelei, mint azoknál, akik az 1950-es évek elején látták meg a napvilágot.
Harmincévesen negyvenöt
A chilei Santiago Longitudinal Study az egyik legfontosabb kutatás, amely rávilágít az elhízás és a gyorsuló öregedés közötti kapcsolatra. A vizsgálat 1992-ben indult, és mintegy ezer résztvevőt követett nyomon a születésüktől egészen a húszas éveik végéig. Paulina Correa-Burrows és kollégái epigenetikai órák segítségével mérték a résztvevők biológiai korát, és összevetették azt a kronológiai életkorukkal. Az eredmények egyértelműen megmutatták, hogy
azok, akik serdülőkoruk vagy már gyermekkoruk óta elhízottak voltak, biológiailag átlagosan négy-öt évvel idősebbnek bizonyultak, mint amennyi a tényleges életkoruk.
A kutatás egyik legmegdöbbentőbb eredménye az volt, hogy néhány résztvevőnél a biológiai és a kronológiai kor közötti eltérés elérte az ötven százalékot, azaz egy harmincéves ember biológiailag negyvenötéves volt.
Fiatal test, öreg sejtek
Az, hogy biológiailag gyorsabban öregszünk, mint ahogy a kronológiai életkorunk indokolná, nemcsak az elhízás kutatóinak figyelmét keltette fel. Jennifer Guida, az Amerikai Rákkutató Intézet kutatója a rák és az öregedés kapcsolatát vizsgálja. Több tanulmányt is publikált arról, hogy a fiatalabb generációkban tapasztalt korai daganatok hátterében a felgyorsult biológiai öregedés állhat. A rákot sokáig az öregedés betegségének tartották, ma viszont egyre több harmincas éveiben járó embernél diagnosztizálnak vastagbélrákot vagy mellrákot. A magyarázat erre szerinte az, hogy az öregedés folyamatai korábban hatnak, és a biológiai kor előrehaladása fiatalabb korban növeli a daganatok, a szívelégtelenség és a stroke kockázatát. Jennifer Guida szerint azokon a területeken, ahol a nyugati típusú étrend vált uralkodóvá – a magas kalóriatartalmú, feldolgozott élelmiszerek, cukros italok és gyorsételek –, az elhízás aránya drámai mértékben megnőtt. Az Elhízás Világszövetsége (WOF) adatai szerint az 5–19 éves korosztályban az elhízás előfordulása 1975 és 2022 között több mint tízszeresére nőtt, ami ezerszázalékos emelkedést jelent.
Tökéletes vihar a sejtekben
Guida szerint az elhízáson kívül más hatás is közrejátszik abban, hogy a szervezet fiatalabb korban mutatja az öregedés jeleit. Az egyik ilyen tényező a stressz.
A tartósan magas kortizolszint – amelyet a krónikus stressz vált ki – közvetlenül károsítja a sejtek működését, gyulladást idéz elő, és felgyorsítja az öregedési folyamatokat.
Ehhez kapcsolódik a pszichés trauma, különösen a gyermekkori megterhelések, amelyek hosszú távon hormonális és idegrendszeri változásokat okoznak, és így növelik a biológiai kor előrehaladását. Kiemeli a környezeti szennyezést is, amely folyamatos oxidatív stresszt kelt a szervezetben.
A légszennyezés, a vegyi anyagoknak való kitettség és a modern ipari környezet mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a sejtek hamarabb károsodjanak.
A hőhullámoknak való kitettség szintén felgyorsítja az öregedést, mivel aktiválja a stresszhormonokat, és fokozza a szervezet terhelését. Ehhez társul a mozgásszegény életmód, amely a modern társadalmakban egyre elterjedtebb. Az ülő életmód önmagában is az öregedés egyik katalizátora, hiszen rontja az anyagcserét, gyengíti a szív- és érrendszert, és csökkenti a sejtek regenerációs képességét. Guida szerint ezek a tényezők egymást erősítve hozzák létre azt a „tökéletes vihart”, amely miatt a mai generációk gyorsabban öregszenek, mint elődeik.
A kutatók szerint nem elég, ha egyénileg változtatunk, rendszerszintű megoldásokra van szükség. Bár
az életmódváltás – több mozgás, egészségesebb étrend, elegendő alvás – kulcsfontosságú,
a kutatók hangsúlyozzák, hogy társadalmi szintű változtatásokra is szükség van, mint például több friss zöldség és gyümölcs az iskolai menzákon, valamint a helyi, kevésbé feldolgozott élelmiszerek fogyasztásának ösztönzése. A modern városok gyakran nem kedveznek az aktív életmódnak, ezért a településeket úgy kell kialakítani – parkokkal, futópályákkal, kerékpárutakkal és közösségi sportterekkel –, hogy ösztönözzék a mindennapi mozgást.
