Az egész világ egyik hatalmi ága lett a média, annak is a balliberális eszméket hirdető része, mivel – pénzük lévén – a világsajtó, de a hazai médiumok nagyobbik fele is irányításuk alatt áll. Érdekes megfigyelést tehet a televíziónéző és rádióhallgató, ha a műsorokban használt szókincsre koncentrál. A leggyakrabban elhangzó szavak még a hírműsorokban is a hazudnak, korruptak, csalók, gyilkosok, fasiszták, antiszemiták és hasonlók.

Napjainkban minden gond nélkül vágják egymás fejéhez a mégoly magas pozíciókban tetszelgő politikusok is, hogy a vele egyet nem értő másik ember hazudik, akarattal nyomorítja az országot, de legalábbis diktátor és minden egyéb, csak tisztességes ember nem.

Hetek óta borzolja a kedélyeket egy, a világsajtóban is szétfröcskölt rágalom. Jeszenszky Géza Oslo-i magyar nagykövet a Budapesti Corvinus Egyetem számára írt jegyzetében a cigányok helyzetével kapcsolatban sok más mellett azt is megjegyezte: „azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek vagy unokatestvérek házasodjanak vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással.”

Molnár Péter volt SZDSZ-es parlamenti képviselő kezdeményezésére hajtóvadászat indult a közismerten nem szélsőségesen konzervatív nagykövet ellen. Tették és teszik ezt olyanok, akiknek az emberi öröklődésről, a genomikáról még hallomásból sincsenek ismereteik. Sőt, akarva-akaratlanul visszatértek egy olyan korszak ideológiájához, amikor még úgynevezett „bűnös” tudományok is léteztek. A II. világháború után a biológiának azok a szakágai, amelyek éppen azokban az években szökkentek szárba, nálunk tiltott gyümölcsök lettek. Nem a fejlett nyugati és tengerentúli országokban, hanem a szovjet hatalom által kézben tartott kelet-európai államokban.

Genetika, pszichológia, antropológia és hasonló tudományágak nevét ki sem lehetett mondani, csak burkoltan utalni egyes eredményire. Mert amíg Európa keleti felén megállították a tudományok egy részének fejlődését, a nyugati országokban már nemcsak hozták az eredményeket a tiszteletben tartott tudósok, de azokat a társadalom használta is a kérdéses ország egészségügyi vagy társadalmi gondjainak megoldására.

Mi történt ezekben az években hazánkban? Mindent elölről kellett kezdeni, a ránk erőltetett téveszméket kiirtani és ugyan félve a megbélyegzéstől, külhonban publikálni a fent említett témákban is.

Jeszenszky korábban a Budapesti Corvinus Egyetem elismert oktatója volt több évtizeden át, így bizonyára nagyon ügyesen leplezte „rasszizmusát”, ha mégoly szemfüles balliberális kollégái sem vettek észre semmi kivetnivalót a munkájában. A Corvinus mai rektora, Rostoványi Zsolt elhatárolódott az „egyetem és a maga nevében” a rasszizmus megnyilvánulásának minden formájától. Nem tudom, a rektor úr mennyire mozog otthonosan egy szakkérdésben, de nem látszik túlzottan tájékozottnak, ha rasszizmust sejt ott is, ahol nincs..

Megszólalt a Professzorok Batthyány Köre, és megvédte az igaztalan támadásoktól a nagykövetet. Pedig az nem mondható, hogy az ismert civil szervezet soraiban a témához nem értő emberek ülnek. Mert úgy igaz, hogy minél gyakoribb a rokonok közötti házasság, annál gyakrabban fordul elő az a genetikai konstelláció, ami az érintett egyedek és a népesség átlagos egészségét rontja – szögezte le az elnökség.

Költői kérdésnek szánva: ha ez a tapasztalati tény nem cigányokra vonatkozna az inkriminált írásban, hanem mondjuk egyéb etnikumokra – például magyarokra –, akkor ki szólalt volna fel érdekükben?

Elég nagy zavar uralkodik az emberek fejében a tekintetben, hogy ki vérrokon és az ebbe a csoportba tartozó egyedek biológiailag hogyan függnek össze. Talán még emlékeznek olvasóink az iskolában tanultakra, hogy miként lesz egy apai és egy anyai ivarsejtből zigóta, vagyis egy új élet kezdeménye. Az apa és az anya egyenként génjeinek felét adja az utódnak.

A gének a sejt magjában lévő kromoszómákban találhatóak és a sejtek osztódásakor megkettőződnek. Az embernek 46 kromoszómája van a testi sejtjeiben, ami fajra jellemző. Az ivarsejtekben – az apaiban és az anyaiban is – ennek éppen a fele, 23 található. Ha bekövetkezik a petesejt megtermékenyülése, akkor az apai és az anyai 23-23 kromoszómából ismét az emberi fajra jellemző 46 lesz. Genetikai szempontból minden rokonsági foknak külön elnevezése van, ami vidékenként változhat. Az ismertebbek: szülők, nagyszülők, dédszülők, ükszülők, szépszülők. Ha tovább gombolyítjuk a le- és fölmenő rokonok sorát, megkapjuk a családfát, aminek igen sok haszna lehet.

Sajnos a kommunizmus idején úri passziónak nyilvánították ezt a történelmileg is fontos dokumentumkészítést, így több generáció már azt sem tudja, hogy ki volt mondjuk az anyai dédszülője. Pedig egy jól megszerkesztett családfa sok segítséget adhat az egészségvédelemben, a gyógyításban, a tehetségkutatásban – lényegében a gyökereinket jelenti.

A vérrokon utódnemzések közvetlenül érintik az emberi génállományt. A vérrokonok nemi kapcsolatát három csoportra osztják. Az első fokú rokonság szexuális kapcsolatát incesztusnak (vérfertőzésnek) nevezik. Csak becsülni lehet a számukat, mivel érthető okoknál fogva, erről nemigen beszélnek. Hazánkban talán minden százezredik szülés hátterében ez állhat. Leggyakoribb e halmazban az apa és leánya, vagy a testvérek kapcsolata. A második csoportba a másod- és harmadfokú rokonok közötti kapcsolatok tartoznak: nagybácsik, unokahúgok, nagynénik, unokaöcsök és az első unokatestvérek közötti szexuális kapcsolatok. A harmadik csoportot a távolabbi vérrokonok családalapítása alkotja. Itt már kicsi a kockázata annak, hogy a kromoszómák azonos helyén azonos rendellenességet hordozó gén legyen, ami beteg utód születéséhez vezethet.

Miért hordoz magában veszélyeket a vérrokonok közötti utódnemzés? Említettük, hogy a szülő és a gyermek kromoszómáinak, így családi génjeinek a fele közös: fele apai, fele anyai. A nagyszülők és unokatestvérek esetében már csak egynegyed az azonosság, a dédszülők génjeinek pedig már csak nyolcadát hordozzák magukban az utódok. Az is ismert tény, hogy bizonyos lelki és testi tulajdonságok a kromoszómákban lévő génekhez kötődnek. Ezért lehetséges, hogy egy családon belül bizonyos betegségek (génhibák okán) többször előfordulnak. Ha például unokatestvérek házasodnak, akkor génjeik 28 százalékban azonosak. Ezért, ha valamilyen betegség génjét hordozzák, akkor az utódban nagyobb valószínűséggel jelenik meg (vagy öröklődik tovább) a kór, mintha az egyik házastárs egy teljesen más génkészletet hozna, így a hibás gén az egyik szülőnél nem fordulna elő.

Az emberiség hajnalán a viszonylag kis egyedszám és a földrajzi gátak okoztak olyan kényszert, hogy egy népességcsoporton belül élő emberek szaporodtak egymás között. Szerencsére hamar észrevették az ebből adódó problémákat, így csupán ésszerű okokból tiltani kezdték a rokonok nemi kapcsolatát és inkább más törzsektől szereztek társat. Később a társadalmi elkülönülések során is megszaporodtak a vérrokon házasságok. Uralkodó és nemesi családok nem vették jó néven, ha utódaik rangon alul házasodtak, így alakult ki a rétegendogámia –, néha látványos következményekkel.

Hazai példa is van erre az esetre: a hevesi Ivád községben a falu népe egyetlen nemzetséghez tartozott. Az Ivády László ágban 53 százalékban unokatestvérek házasodtak, hogy ne aprózódjon szét a birtok. Bizonyos társadalmi megítélésből is származhat rokonházasság. Japánban és India bizonyos részein a vérrokon házasságok részesedése régebben a 20-40 százalékot is elérte. Mára ez Japánban 10 százalék alá csökkent. Jól kivizsgált esettanulmány Tutanhamon származása és betegségei.

Tény, hogy a XVIII. dinasztia fáraóinak halála mind viszonylag fiatal korban következett be, súlyos, vérrokonházasságokból adódó kórok miatt. Tutanhamon 18 évesen hunyt el, múmiáján jól azonosíthatóak voltak betegségeinek tünetei.

Hogy újabb példát is említsünk: 1971-ben fölfedeztek egy kis törzset Mindanaó szigetén. Kőkorszaki szinten éltek, akkor már 500 éve teljes elszigeteltségben. Alacsony termetű, sötétbőrű emberek voltak, barlangokban laktak és meztelenül jártak. Amikor rájuk találtak, már csak 24-en alkották a csoportot, közülük a belházasságok miatt ketten süketnémák voltak, két gyermek egészen világos bőrű pigment-hiány miatt, egy férfi pedig vak. Sorolhatnánk még példák sokaságát, ami igazolja a rokonházasságokból eredő genetikai rendellenességek kockázatát.

Jeszenszky csak felhívta a figyelmet a cigányság körében az átlagosnál gyakoribb rokonházasságok káros következményinek egyikére, a szellemi fejlődés sérülésének lehetőségére. Ezzel senkit sem sértett meg, senkit nem diszkriminált, legföljebb a tudománnyal hadilábon álló, rosszindulatú, pánikot keltő, volt SZDSZ-es képviselőt.

A Professzorok Batthyány Köre elnöksége nevét adta ahhoz a bizonyított megállapításhoz, hogy beltenyésztéses leromlás a genetika, a populációgenetika, valamint az állattenyésztés és növénytermesztés jól ismert, kitűnően dokumentált jelensége.

Hankó Ildikó