Amerika bennszülött indiánjai pálmalevélből csavart tölcsérből, fapipákból, nádcsövekből szívják a meggyújtott dohánylevél füstjét orron és szájon át. A bagózás is szokásuk volt, ami nem más, mint a dohánylevél rágása, majd a kioldott lé lenyelése. Keleten vízipipából – a neve hol sisa, hol nargilé – szívják a dohány füstjét úgy, hogy a füstöt vízen átbuborékoltatják, így hitük szerint a kátrányszármazékok kiszűrödnek a füstből. Ezért úgy tartják, hogy a dohányzásnak ez a módja kevésbé káros. A nyugati civilizációban – így nálunk is – az utóbbi időben divat is lett a vízipipázás. Kelet misztikus szokásai iránt mindig is fogékony volt Európa. Nem véletlen az sem, hogy keleti országokban nagyon elterjedt ez a fajta szenvedély, pihenés, szórakozás.

Jómagam egyiptomi útjaim során találkoztam az utcai teázókban üldögélő férfiak derűs pöfékelésével. Azt ugyan nem tudtam, hogy mivel tömik meg a pipát, de csillogó szemük, lebegő elrévedésük láttán úgy gondolom, hogy valamilyen droggal dúsították a „dohányt”. Később el is mondták, hogy hasist és ópiumot is szívnak a nargiléval.

Muszlim társadalmakban nagy szerepet tölt be a vízipipa, nélküle el sem képzelhető bármilyen társalgás. Életformát jelent. Használata nem egyszerű dohányzást, hanem inkább szertartást jelent, de nevezhetjük a dohányzás művészetének is. Muszlin írók, különösen az egyiptomi, szíriai és libanoni értelmiségi elit gyakran megemlíti, hogy hosszú időt töltöttek kávéházakban vízipipázással, miközben komoly eszmecserét folytattak a világról.

Így akár politikaformáló vagy társadalomalkotó tényezőként is tekinthetünk a nargilére. Kis késéssel nálunk is kezd terjedni a keletiek által oly nagyra tartott dohányzási forma. Főleg szertartás jellege okán, vagy éppen az ragadja meg a stresszes, nyugtalan európai embert, hogy nargilézés idejére kikapcsolódik az örökös és fölösleges rohanásból. Egyre gyakrabban látni hazai presszók, kávézók teraszán üldögélő, beszélgető, elgondolkodó (főleg) fiatalokat, asztaluk lábánál bugyborékoló vízipipával.

A budai első kerületben egy keleti kávézó-étterem előtt középiskolás korú tizenévesek vihorásznak naponta a vízipipa próbálgatása mellett. Hogy mit szívnak? Nem tudom, mert a nargilébe sok minden belefér.

A klasszikus vízipipázáskor különleges gyümölcsízesítésű dohányt tesznek a pipa tetején lévő tölcsérbe. A legalkalmasabb az úgynevezett Nakla dohány, amely a közönséges dohány és a tömbeki (perzsa dohány) keveréke; az utóbbit Iránban nemesítették, és kizárólag vízipipából lehet szívni. Ínyencek gyümölcsdarabkákat tesznek a vízipipa edényének vízébe, fokozva az élvezetet (savanyú cseresznyét, gránátalmát). Néha rózsaolajat is.

Eredetét vizsgálva a vízipipa India nyugati tartományaiban, Rádzsásztánban és Gudzsarátban születhetett. Innen terjedt el Kelet-Ázsián, Perzsián és Közel-Keleten át Egyiptomba, Észak- és Kelet-Afrikába, majd az Oszmán Birodalomba. Közben változott a felépítése és a szerkezete, minden kultúra hozzáadta a magáét.

Az arab világban oszmán közvetítéssel terjedt el, és a XVII. század óta szinte változatlan formában használják. Férfiak körében az egyik legrégebbi hagyománnyá vált. Manapság a nargilé-bárok közösségi helyek, ahol összegyűlnek megbeszélni a napi eseményeket. Kuvaitban és Szaúd-Arábiában, valamint néhány muszlim országban nők nem járhatnak ezekre a helyekre, mert úgy vélik, hogy a pipa „haram”, tiltott dolog a nőknek.

Az európaiak számára a XIX–XX. századi „keleti őrület” hatására kifejezetten népszerűvé vált. Az „elit” nők körében az ötórai teázás divatos kellékévé vált. A nargilézés körül hosszas vita bontakozott ki káros voltát illetően. Tények és tévhitek csapnak össze, tudományos vizsgálatok eredménye nélkül.

Említettük, hogy a vízipipázás már a kezdetekben sem volt mindig és mindenütt ártalmatlan szórakozás, a hasis és az ópium szívása okán. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a XX. század végén kezdett terjedni, de „világjárvánnyá” a XXI. század elején vált. A vízipipázással kapcsolatos leggyakoribb tévhit, hogy egyáltalán nem, vagy sokkal kevésbé veszélyes, mint a cigaretta. Úgy hiszik, hogy a pipában lévő víz kiszűri a káros anyagokat és lehűti a füstöt; az utóbbi pedig ártalmatlan, főleg, ha szűrt. Tévedés az is, hogy a vízipipában lévő víz a nikotint is kiszűri. Az Egyesült Államokban végzett kutatások szerint a vízipipázáshoz használt dohány nikotintartalma (2-4 százalék) általában magasabb, mint a cigarettáké (1-3%). Mérések igazolják, hogy egyetlen háromnegyed órás pipázás után a vér nikotintartalma hatvanszorosára nő, sőt a nikotin bomlásterméke, a kotinin is ugyanilyen mennyiségben mutatható ki. A nyálban a fenti két káros anyag még nagyobb mértékben nő: a nikotin 600-szorosára, a kotinin 300-szorosára.

Dr. Mucsi János tüdőgyógyász szakorvos fölhívta a figyelmet a nikotin mellett a keletkező szén-monoxid és bizonyos rákkeltő anyagok bejutására a szervezetbe vízipipázás során. A pipa működését izzó szén biztosítja, ezt teszik a dohánykeverékre; minél tökéletlenebb az égés, annál több szén-monoxid képződik. A vízipipa belélegzett füstjében akár háromszor annyi szén-monoxid lehet, mint a cigarettafüstben. Egy vízipipa elszívása során beszívott füstben 50-szer több rákkeltő policiklikus aromás vegyület van, mint amennyi egy szál cigaretta elszívásakor kerül a szervezetbe.

Indiai fölmérés szerint 25 hörgőrákos beteg közül 22 vízipipázott! Szólni kell egyéb veszélyekről is. Közös eszközök, közös csutorák használata különböző fertőző betegségeket terjeszthet; nyombélfekély (Helicobacter pylori), hepatitis C, herpeszvírus, különböző légúti vírusok, HIV-vírus, tuberkulózis stb.

Egyiptomban közismerten sok a tbc-s beteg, akiknek 17 százaléka vízipipázás során kapta el mástól a bacillust. Fiatalok többsége arra sem gondol, hogy sok esetben kábító hatású szert tesznek a dohányba vagy folyadékba. Netán a folyadék alkohol. Új tanulmány jelent meg a Gyermekgyógyászat című folyóiratban, amely adatokkal bizonyítja a vízipipázás káros hatását, külön fölhívja a figyelmet a kátrány és a nehézfémek veszélyére, amelyekből több jut a szervezetbe pipázáskor, mint cigarettázáskor.

Mindent összevetve a vízipipázás eleve nem ugyanazt a szerepet tölti be, ha kiragadják több száz éves kultúrájából. Szerepe is megváltozik, így a manipulációk következtében is veszélyesebbé válik. Ezért jobb, ha a szülők elmagyarázzák gyermekeiknek, hogy a dohányzás minden formája káros. Magyarországon a dohányzás következményeként 19 percenként meghal egy ember. Naponta 77, évente 28 ezer embert veszítünk el, akiknek halála összefüggésbe hozható a dohányzással.

Hankó Ildikó