2000. június 26-án Bill Clinton amerikai elnök jelenlétében adták hírül a világnak, hogy feltérképezték az emberi génállományt. A bravúrt egy nonprofit szervezet, a Human Genom Projekt és a nagy hasznot remélő Celera Genomics érte el. Az utóbbi cég alapítója, Craig Venter pénzért kínálta az eredményeket, ezért a szakmában a „genetika Darth Vadereként” emlegették. Miután azonban senki sem vett meg olyan genetikai információkat, amelyeket máshol ingyen is megkaphatnak, Ventert elbocsátotta a cég, aki nem sokkal később megalapította a J. Craig Venter Institute nevű intézetet. Nem kisebb céllal, mint hogy az intézet kutatói feltérképezik Venter saját genetikai állományát, sőt, azt nyilvánosságra is hozzák.

Genetikai exhibicionizmus?

Első hallásra genetikai exhibicionizmusnak látszik a kísérlet, mivel saját örökítő állományunk talán a legintimebb titkunk. Ismeretében életünk múltja, jelene és jövője tárul föl idegenek előtt, amely alapján „megjósolható” az elkövetkezendő években- évtizedekben realizálódó betegségek, sőt az esetleges vég is, hacsak nem szól bele valami más baleset.

A Venter-genom feltérképezése olyan eredményhez juttathatja a genetikusokat, amilyenekhez – éppen az egy emberhez tartozó teljes génállomány hiánya okán – eddig nem jutottak. A vizsgálatok során mindig több emberből származó, kis DNS-szakaszokból állították össze számítógépes programmal a végleges és teljes emberi kromoszómaszerkezetet, így a kutatók csak olyan mintához juthattak, amelyek élő emberben abban a speciális kombinációban nem fordul elő. Ezeket a számítógéppel összerakott konstrukciókat Frankenstein-kromoszómának nevezte el a Venter genomjának kutatója.

Venter „feltárulkozásának” köszönhetően most kerülhet vizsgálatra egy emberi egyed teljes genetikai állománya, és azon belül a varianciák is. A kromoszómapárok összehasonlításakor kiderült, hogy Venter apai és anyai kromoszómái között több mint négymillió eltérés mutatható ki. A kísérletekről a neves Nature című lapban számoltak be, ugyanakkor fölhívták a figyelmet bizonyos etikai kérdésekre is, mert az emberi genom olyan, mint egy orvosi karton: a legszemélyesebb titkokat rejti.

A személyes genom feltérképezése azonban ha elkészül, komolyan forradalmasíthatja az orvostudományt. A közelmúltban lezajlott Európai Rákkonferencián fölhívták a figyelmet arra a kevéssé ismert tényre, hogy egyre több rosszindulatú daganatban szenvedő idős ember esik áldozatul a kórnak. Világviszonylatban az utóbbi 20 évben az összes daganatos betegségben elhunytnak csaknem fele 70 évesnél idősebb volt, míg korábban ez az arány csak 30 százalékot tett ki. Ez a trend Magyarországon is érvényesül, ugyanakkor a betegek komplex terápiája – részben finanszírozási, részben életkori sajátosságok miatt – nem megoldott. A helyzet drámai, mert hazánkban évente mintegy 66 ezer új daganatos beteget regisztrálnak, és mintegy 34 ezren meghalnak; az utóbbi érték a legmagasabb Európában.

Bár a protokollok szerinti gyógyítással igen jó eredményeket érnek el, amíg a ráksejtek mibenlétét és főleg terjedését (áttétképzését) nem sikerül molekuláris szinten tökéletesen feltárni, addig nem várható el teljes gyógyulást garantáló terápia. Nemrég olyan kutatási eredmények láttak napvilágot, amelyek kísérletesen igazolták, hogy a genetikai anyagunk legkisebb egységei (mikro RNS-ek) jelentős szerepet tölthetnek be a daganatos halálozásban.

Konkrétan az emlőrák esetében vizsgálták a ribonukleinsav apró molekuláinak szerepét az áttétképzésben. Az utóbbi folyamatban a véráramba került tumorsejtek megtelepednek távoli szervekben, és ott újabb daganatot növesztenek. Az áttétek (metasztázisok) a betegség késői stádiumában jelentkeznek, és a halálozás 90 százalékáért felelősek.

Megtévesztett sejtek

A kísérletet végző kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy van-e kapcsolat a mikro RNS-molekulák és az áttétképzés között. Találtak egy olyan RNS-molekulát, amely nagy százalékban volt jelen a daganatos sejtekben; tizennyolc emlőrákos beteg közül kilencben, ugyanakkor öt kevésbé súlyosan beteg nőnél ennek a molekulaszintje alacsony volt. Eredményeiket azzal igazolták, hogy a talált mikro RNS-molekula egerekbe juttatva áttétet indukált a tüdőben, ugyanakkor a kérdéses RNS-molekulát nem tartalmazó daganatsejt nem hozott létre áttétet az állatokban. A jövőben fog kiderülni, hogy a gyanús RNS-molekula gátlásával csökkenthető-e az emlőrákok metasztázisa. Ez nagy előrelépés lenne a terápiában.

Sok esetben az új gyógyító módszerek alaposabb elemzése során derül ki, hogy nem várt hatások is kialakulnak. Az utóbbi évek egyik csodájának az őssejtekkel való gyógyítást tartják. Van is ok az optimizmusra, de az óvatosság itt sem árt.

Nemrég fedezték föl, hogy őssejtek segítik terjedésükben a tumorokat. Ha a daganatsejtek önállóan nem lennének képesek elterjedni a szervezetben, előfordulhat, hogy megtévesztett egészséges sejtek sietnek a tumorsejtek segítségére. Így adott esetben az őssejtek is „beszállnak” a terjesztésbe.

Hogyan működik a folyamat? A tumorok rákosan elfajult sejtekből és daganat vázát képező, ép szövetekben is megtalálható kötőszöveti sejtekből épülnek föl; az utóbbi a stróma. Eddig a strómának csak passzív szerepet tulajdonítottak, pedig a ráksejtek és a strómasejtek aktívan befolyásolják egymás működését.

Cambridge-ben egy kutatócsoport kísérlettel bizonyította, hogy strómasejtek segítségével aktiválódnak a tumorsejtek, sőt, emlőráksejtek képesek magukhoz csalogatni őssejteket a csontvelőből, és elfajult sejtek invázióját és szétszóródását elősegítő fehérjék termelésére késztetik őket. Az egyik fehérje – a CCL5 molekula – az előrehaladott emlőrákban lévő betegek vérében magasabb értéket mutat, és fokozza az áttétképzést. Úgy találták a kutatók, hogy a CCL5 magas szintje határozottan összefügg a rákbetegség rossz prognózisával. Az eredmény fölhasználható a diagnosztikában és a jövőben talán a gyógyításban is.

Emlőpótlás őssejtekkel

Emlődaganat esetén több esetben sebészi terápia is szóba jöhet, amikor egyik vagy mindkét emlőt eltávolítják. A későbbiekben lehetőség van helyreállító műtétre, de az a beavatkozás sem egyszerű. Sikeres kísérletet hajtottak végre ezen a téren őssejtekkel.

Az eljárás során hasból, combból vagy fenékből zsírleszívással nyert szövetből kivontak őssejteket és egy órával később már az eltávolított emlő helyére injekciózták be. A módszert kifejlesztő cég állítása szerint a mell a beavatkozást követő hat hónapon belül újra kifejlődik.

Hogy a beültetett sejt miként pótolja az emlő szövetét, azzal pontosan még nincsenek tisztában, talán az őssejtek serkentőleg hatnak a vérerek növekedésére, és ez segíti a szövetszaporulatot.

Régóta közismert, hogy különböző friss zöldségek és gyümölcsök jó hatással vannak a rákbetegekre. Különösen a búzacsírát ajánlották hatékony kiegészítő táplálékként.

Magyar kutatóknak a Szegedi Tudományegyetem közreműködésével sikerült azonosítani a búzacsíra legaktívabb, kis molekulasúlyú elemét, amely a hatékony flavonoidokhoz tartozik. A kutatásokat Gyimesi Ernő docens és Varga Gábor, a rákellenes patkónyelvkivonat-keverék kifejlesztője fogja össze.

A búzacsíra-flovonoid többek között gátolja a tumorsejtek védekezőképességét a sugár- és kemoterápiával szemben, akadályozza a daganatsejtek vérellátását, gátolja osztódásukat és az áttétképzést, erősíti a kemo- és sugárterápiák, valamint más biológiai módszerek rákellenes hatását. A búzacsíra leghatékonyabb flavonoidja az apigenin, ezt sikerült a magyar kutatóknak tudományosan igazolt hatóanyagokra standarizálni és búzacsíra-apigenint létrehozni.

Az új szer apigenintartalma Varga Gábor szerint több mint százszorosa az első generációs búzacsíra-kivonatokénak. Laboratóriumi kísérletekben az apigenin a bél, emlő, tüdő, leukémia, petefészek, prosztata, bőr, pajzsmirigy, gyomor, hasnyálmirigy ráksejtek növekedését gátolja. Az új szer óriási előnye, hogy míg a zöldségek és gyümölcsök apigenintartalma ingadozik, addig az új fejlesztésű kiegészítő táplálékban a hatóanyagok mennyisége állandó. Így a standardizált búzacsíra-flavonoidok is értékes kiegészítői a rákterápiának.

Hankó Ildikó