Gyógyító kutyák?!
Új kutatások szerint a kutyák közelsége nemcsak érzelmi támogatást nyújt, hanem mikrobákon keresztül is javíthatja a tinédzserek lelkiállapotát és szociális viselkedését.
Egyre több tudományos bizonyíték utal arra, hogy a kutyatartás jótékonyan hat az ember testi-lelki egészségére. Nemcsak a stresszt csökkenti, hanem a gyerekeknél az allergiák kialakulásának esélyét is mérsékli, javítja a szív egészségét, sőt akár az élettartamot is meghosszabbíthatja. A legújabb kutatások azonban már mélyebbre ásnak: a kutyák által közvetített mikroorganizmusok hatását vizsgálják a serdülők mentális egészségére.
A mikrobák nyomában
A Gunma Egyetem és az Azabu Egyetem kutatói – Eiji Miyauchi és Takefumi Kikusui vezetésével – a Tokyo Teen Cohort Project adataira támaszkodtak. Ez a hosszú távú vizsgálat japán tinédzserek és szüleik életét követi nyomon. Egy korábbi felmérés már megállapította: a kutyát tartó kamaszok kevesebb viselkedési problémáról számoltak be, kisebb arányban jelentkezett náluk szociális visszahúzódás, agresszió vagy szabályszegés, mint azoknál, akik nem éltek együtt kutyával.
A kutatók azonban új kérdéseket tettek fel: vajon mi okozza ezt a javulást? A válasz meglepő lehet – az együttélés során megosztott mikrobák.
Együtt élni – együtt baktériumozni
Az emberi szervezet, különösen a bélrendszer, tele van mikroorganizmusokkal – ez a bélmikrobiom. Ez a „bensőséges társulás” segíti az emésztést, az immunrendszer működését, sőt egyes neurotranszmitterek termelését is, amelyek az agyműködésre és hangulatra hatnak. Márpedig a kutyák mikrobiomja jelentősen különbözik az emberétől – és az együttélés során ezek a mikrobák elkezdhetnek keveredni.
A vizsgálatban a kutatók 247 kutyát nem tartó és 96 kutyás tinédzsert vizsgáltak. A mentális állapot és viselkedés mérésére szolgáló kérdőívek mellett most először nyálmintát is vettek tőlük, hogy feltérképezzék a szájüregi mikrobiomot. A cél: kideríteni, hogy a kutyákkal való közeli kapcsolat – ölelés, közös alvás, simogatás – valóban mikrobiális hatással van-e a gazdák szervezetére.
Az eredmény egyértelmű volt: a kutyát tartó kamaszok nyálában 12 különféle baktériumtípus volt jelen nagyobb arányban, mint a nem kutyás társaiknál.
Baktériumok és viselkedés: kapcsolat vagy véletlen?
A legizgalmasabb kérdés azonban az volt: a mikrobiom változása valóban okoz-e viselkedésbeli változást? Ennek tesztelésére a kutatók kísérleti egereket használtak. Ezeknek az állatoknak az emésztőrendszerébe a kutyás tinédzserekből származó mikrobiomot juttatták be, majd megfigyelték a szociális viselkedésüket.
A teszt során a kísérleti egereket egy olyan térbe helyezték, ahol egy másik, „csapdába ejtett” egér volt jelen. A kutatók azt mérték, mennyi időt töltöttek a tesztalanyok azzal, hogy közeledtek a másik egérhez – ez a viselkedés a proszociális magatartás jele, azaz empátia, együttérzés kifejeződése.
Az eredmények szerint azok az egerek, amelyek a kutyás kamaszok mikrobiomját kapták, több és hosszabb ideig tartó közeledést mutattak – vagyis szociálisabbak voltak.
Mire következtethetünk mindebből?
A kutatók természetesen óvatosak: ember és egér viselkedése nem hasonlítható össze egy az egyben. Mégis, az eredmények arra utalnak, hogy a kutyákkal való együttélés során megosztott mikroorganizmusok valóban szerepet játszhatnak a mentális egészség javulásában.
Egy apró simogatás, egy közös játék, egy nedves orr érintése – nemcsak érzelmileg hat, hanem biológiai szinten is. A mikrobiomunk, akárcsak a hangulatunk, alkalmazkodik és változik – különösen, ha négylábú társakkal osztjuk meg az életünket.
