Az 1954-es Hágai Konvenció kimondja, hogy vallási vagy egyéb kulturális emlékhelyekkel övezett területeket még háború esetén is tilos célba venni. Csakhogy Washington soha nem ratifikálta az egyezményt. Lehet, hogy ennyire „előrelátók” voltak? Az Öböl-háború idején is – elegendő információ hiányában – csupán annyit tudtak tenni, hogy saját bevallásuk szerint megpróbálták kikerülni az emlékműveket. Az Egyesült Királyság aláírta ugyan az egyezményt, de nem ratifikálta, azaz parlamentjében nem fogadtatta el, így jogilag nem vonható felelősségre, ha angol tankok gázolnak át ásatás után kiáltó területeken. A brit külügy szóvivője persze hangsúlyozta, hogy országa fontosnak tartja a Genovai Konvenció Első Kiegészítő Protokolljában szereplő 53. cikkelyt, amely szerint tilos bármilyen háborús cselekményt folytatni történelmi emlékhelyek, képzőművészeti tárgyak vagy istentiszteleti helyszínek ellen. „A célpontok kiválasztásánál történelmileg, vallásilag vagy kulturálisan nagy fontossággal bíró helyszíneket mindig meggondolás tárgyává tesszük, illetve figyelembe vesszük azt is, hogy mennyire vannak közel ezek a szabályos célpontokhoz” – nyilatkozta a brit külügyi szóvivő. Ezek a szavak azonban senkit sem biztosítanak arról, hogy nem okoznak károkat az értékes leletekben. A dolog pikantériája éppen az, hogy a britek bátorították Irakot történelmi emlékeinek feltárására és régészeti leleteinek megóvására.

Egy nemzetközi tudóscsoport olyan térképeket bocsátott az iraki invázióra készülő amerikai hadsereg rendelkezésére, amelyek segítségével talán megóvható a több ezer éves leletek nagy része. Ős- és ókori királyságok emlékhelyei, templomai már több évszázaddal ezelőtt elpusztultak, de még mindig sok tízezer azon lelőhelyek száma, amelyek ép maradványokat rejtenek és csak feltárásra várnak. Babilóniai Birodalom, Asszíria, Ur, Nagy Sándor, Nabukodonozor és más nagy nevek a mai Irak területén lévő helyszíneket idézik. A tudósokból álló csoport kérelemmel fordult az amerikai kormányhoz, hogy a támadásnál vegyék figyelembe ezeket az értékes helyszíneket. Ezért a lelőhelyeket a térképen rendkívüli részletességgel tüntették föl. A kezdeményezést Arthur Houghton, ókorral foglalkozó muzeológus vezeti és célja, hogy rávegyék a hadsereget a kijelölt területek megóvására. J.M. Russel amerikai régész szerint amennyiben egy haditerv Kuvaitból vagy Szaúd-Arábiából érkező invázióval számol, előfordulhat, hogy bizonyos történelmi helyeken szükség lesz rakétaállások elhelyezésére, illetve árokásásra. A baj csak az, hogy Irak déli részén a lelőhelyek közvetlenül a talaj legfelső rétege alatt helyezkednek el, így ha buldózereket használnak, akkor az mindent el fog pusztítani. A félelem tehát nem alaptalan, sok műkincs ugyanis olyan földfelszín, olajfinomító avagy laboratórium közelében található, amelyek már az Öböl-háború idején is célpontok voltak. A legjobban ismert szenthely és látványosság – a Kerbala Shia emlékmű Imam al-Husseinhez – olyan kémiai fegyvergyár térségében fekszik, amelyet 1991-ben is bombáztak. Ur, talán a világ legősibb városa – Kr.e. 4000-ben alapították – egy repülőtéri bázishoz van közel, amit korábban ugyancsak támadások értek. A Biblia szerint Ur városában élt Ábrahám, amíg Isten sugallatára elindult Kánaán felkutatására. Az egykor jelentős kikötővárosban ma számos sumer régészeti lelet, rom és királyi temető található. Jó állapotban maradt fent a 3. dinasztia korából való háromlépcsős zikkurát, Nanna holdisten szentélyének ókori keleti lépcsős tornya.

Egy kémiai fegyvereket gyártó telep mellett található az Édenkert kapuját jelző, göcsörtös öreg fa, amely Ádám fája néven ismert.

Az ősi sumer központ Eridu (ma Abu Sahrain) Baszrától nyugatra fekszik. A város maradványai és a „legismertebb” 5800 éves temető áll a tankok útjában. A legősibb sumer temető föltárását az Iraki Nemzeti Múzeum régésze, Fuad Szafar vezette a nyolcvanas évek elején. A csontok feldolgozását Kiszely István antropológus végezte és publikálta. Fuad Szafar nem sokkal később autóbalesetben meghalt. A sumer emlékek érzékenyen érintik a magyarokat is, hiszen őstörténetünkben, emlékeinkben számos olyan motívum, szó, kultúrahordozó ismerhető föl, amelynek gyökerei ehhez a magas kultúrájú néphez vezetnek.

A Bagdadban található Iraki Nemzeti Múzeum páratlan mezopotámiai gyűjteménnyel rendelkezik. Csak néhány példa: láthatók azok a 3500 éves asszíriai szárnyas bikák, amelyek valaha Ninive kapuit őrizték, ékírásos táblák, kultikus tárgyak, a XV. évszázad ötvösremekei mind itt vannak kiállítva. A Tigris folyótól nyugatra áll a 762-ben épített Mirján-mecset, Bagdad keleti fala, sejkek emlékhelyei és még sok történelmi hely. Elképzelhető, hogy egy eltévedt rakéta milyen veszteséget okozna a világ számára is pótolhatatlan kincsek között.

Babilon a Kr. e. 1728-tól 1686-ig uralkodó Hammurápi és a Kr. e. 605-től 562-ig uralkodó Nabu-kudurri-uszur királyok egykori fővárosa. Az ő idejükből valók a Tigris és az Eufrátesz – a két folyam-közötti – kultúra legjelesebb emlékei. Például a téglával borított felvonulási út, amely a Marduk-templomtól a királyi palotáig vezetett, nem messze a déli palota romjai és más értékes falmaradványok. A Gilgames eposz hősének – Gilgamesnek – székhelye Uruk város volt, amelyet Kr. e. 3500-ban alapítottak a mai Bagdadtól 280 km-re délre. Gilgames a legújabb kutatások fényében valós király volt. Urukban különösen jó állapotban maradtak meg a Kr. e. 2000 körül épült sumer palota romjai.

Hatra sivatagi város a világörökség része. Az I-III. századokból való kereskedőváros a Selyem Út mentén feküdt, így nagy jelentősége volt. Görög és keleti elemekkel tűzdelt arab kultúrájú templomnegyede világhírű. Hatrában ma is folynak a feltárások.

Asszíria második fővárosa Nimrud (Kalhu) volt. Nevezetességei között számos palota van; az ókori lépcsős torony (zikkurát) ma egy kúp alakú domb, romjainak magassága eléri a 17 métert. Ugyancsak az asszír birodalom fővárosa volt a Tigris folyó bal partján Kr. e. 704-től 612-ig Ninive. Három királyának palotáit az 1920-as években tárták föl. Szamara város romjai a Tigris keleti partján terülnek el, 125 km-re Bagdadtól. Egyedülálló emléke a IX. századból való kalifák palotája, valamint a 848 és 852 között épült mecset, amely egykor az iszlám világ legnagyobb mecsetje volt.

Ha elgondoljuk, hogy mindez megsemmisülhet egy őrült terv miatt, elmondhatjuk, hogy az emberiség semmit sem tanult történelme során. Csak a legutóbbi időkben olyan kultúraromboló akciókat hajtott végre a „fejlett amerikai civilizáció”, hogy felmérni sem lehet. Vietnam, Afganisztán, Irak (az Öböl-háború idején) mind mementóként szolgálhat. Tudós körökben hangoztatott mondás: „Az ókori Mezopotámiában született meg a civilizáció. Csak aztán nehogy ott is érjen véget”. Magyar segédlettel.