Hazai csúcsdöntések
Álmodozásnak látszanak az itthoni energiafogyasztás-csökkenés víziói, amelyeket a Paks II. atomerőmű építésének megalapozatlanságával együtt hirdet az ellenzék. A koronavírus-járvány miatti tavalyi minimális visszaesés már a múlté, hiszen a magyar gazdaság erőteljes növekedésnek indult, ami miatt az ipar egyre több áramot használ. Az idei első fél évben szó szerint berobbant a hazai villamosenergia-fogyasztás, és új nyári rendszerterhelési csúcs született.
A Mavir adatszolgáltatásából kiderül, hogy az idei első fél évben a hazai fogyasztók 23,4 terawattóra villamos energiát használtak el, ami közel 5,5 százalékkal meghaladta a tavalyi hasonló időszak értékét, annak ellenére, hogy 2020 szökőév volt. Ha pedig a járvány előtti év (2019) első hat hónapjához viszonyítjuk az idei év első felét, akkor is közel kétszázalékos fogyasztásnövekedést láthatunk.
Rekordfogyasztás télen-nyáron
Az első fél évben a valós fogyasztásnövekedés még ennél is nagyobb lehetett, hiszen a beépített napelemes háztartási egységek által megtermelt és helyben elfogyasztott villamos energia mennyisége közvetlenül nem jelenik meg a rendszeradatok között. Nem is kis tételről van szó, ugyanis 2020 végére e háztartási naperőművek beépített kapacitása már elérte a közel 720 megawattot. Az idei év első hat hónapjában az import mértéke 26 százalék volt, ami továbbra is súlyos ellátás- és nemzetbiztonsági kockázatot jelent.
Az adatok azt mutatják, hogy ebben az időszakban a hazai villamosenergia-termelés közel 50 százaléka változatlanul Paksról származott, hiszen a paksi atomerőmű közel 8 TWh-t termelt. Ezzel szemben a hasonló beépített kapacitású, ipari méretű naperőművek 1,2 TWh-t. Ebből is látszik, hogy abszolút megtévesztőek a nyilatkozatok, amelyek arról szólnak, hogy a hazai naperőművek beépített kapacitása már elérte Paks teljesítményét. Ugyanis egy atomerőmű például éjszaka, hajnalban és felhős időben is képes a termelésre, miközben a naperőművek nem.
Az idei nyár kánikulában sorra dőltek meg a hazai nyári fogyasztási csúcsok. 2019. június 27-én 23,1 Celsius-fokos napi átlaghőmérséklet mellett még csak 6633 MW volt ez az érték. Idén június 24-én 19 óra körül pedig – az előző napok 6660, illetve 6814 MW-os csúcsai után – már újabb nyári rendszerterhelési csúcs született: 6940 MW (15 perces értéken), 30,2 Celsius-fok napi átlaghőmérsékletnél. Ez az új rekord pedig bármikor megdőlhet.
A fenti értékből a villamosenergia-import 2614 MW volt, azaz az elfogyasztott áram több mint 37 százaléka külföldről érkezett! Nagyon elgondolkodtató tény az is, hogy az első fél évben összességében mintegy 9 napnyi (829 negyedórás) olyan időszak adódott, amikor a behozatal meghaladta a 2400 MW értéket, az importcsúcs pedig február 16-án a reggeli órákban 3216 MW volt. A 2400 MW azért fontos, mert a két új paksi blokk teljesítménye éppen ennyi lesz…
Mi is történne hazánkban, ha az immár folyamatosan fennálló kapacitáshiányos helyzetben bármilyen műszaki, gazdasági vagy politikai okból nem állna rendelkezésre megfelelő mennyiségű import? A válasz: felkészülhetnénk az áramkorlátozásokra.
Újdonság, hogy az új nyári csúcsérték mindössze 179 MW-tal marad el az idén február 11-i, 7119 MW-os téli rendszerterhelési csúcstól. Ebben a hazai gazdaság berobbanása mellett most döntő szerepet játszott a tartós hőség miatti klíma- és hűtőberendezés-használat.
Lebénult megújulók
A csúcs idején az időjárásfüggő megújulók ismét nem álltak a helyzet magaslatán. A hazai rendszerirányító, a Mavir (15 perces) nettó adatai alapján az új csúcs időszakában az atomerőmű stabilan 1837 MW-ot, a szenet használó Mátrai Erőmű 529 MW-ot, a különböző gázerőművek pedig 1086 MW teljesítményt adtak. A szélerőművek a rekkenő hőségben, amikor jóformán szellő sem rebbent, mindössze 59 MW-ot, holott 320 MW a beépített kapacitásuk. A hazai szélerőművekkel kapcsolatban érdemes azt is kiemelni, hogy az első fél évben összességében mintegy 10 napnyi (939 negyedórás) olyan időszak volt, amikor a hálózaton nem termelőként, hanem fogyasztóként jelentek meg, hiszen az önfogyasztásuk több volt, mint a termelésük. A sors iróniája, hogy ezekben az időszakokban a hazai szélerőműveket nagyrészt a paksi atomerőmű látta el villamos energiával. Sőt, összességében közel 16 napnyi időszakban a teljesítményük csupán 0 és 5 MW között alakult. Ezért sem számol a hazai energiapolitika új szélerőművek építésével.
Elméletileg nyáron a naperőművek legalább csúcsra járhatnak. Mégis azt látjuk, hogy amikor égető szükség lett volna az általuk termelt áramra, mindössze 158 MW-tal szerepeltek a termelésben, holott a beépített 1600 MW-juk már közelíti a paksi blokkok együttes teljesítményét. A háztartási méretű naperőművek is hasonló arányú, töredék teljesítményt adtak. Ez alapvetően abból adódik, hogy 19 óra körül a napsugarak beesési szöge már sokkal kisebb, ezért a napelemek már csak a névleges teljesítményük töredékére képesek. Kevesek által ismert, hogy a forróság valójában nem is tesz jót a napelemeknek, miután a kánikulában visszaesik a teljesítményük. Ezek a tények is mutatják, hogy időjárásfüggő megújulókkal ellátásbiztonságot nem lehet garantálni!
Ezért is volt szükség a 2614 MW importra, hiszen az időjárásfüggő megújulók beépített kapacitásának csak 11 százaléka állt rendelkezésre az új nyári csúcs idején. A többi hazai erőmű – víz, biogáz stb. – mintegy 220 MW összteljesítményt nyújtott, ami az importhoz viszonyítva elenyésző.
Alaperőművek az ellátásbiztonságért
Az új, nyári fogyasztási csúcs is megmutatta, hogy a növekvő hazai villamosenergia- és az egyre gyakrabban előforduló csúcsigényeket csak akkor lehet biztonságosan kielégíteni, ha újabb zsinóráram termelésére alkalmas erőművek is épülnek Magyarországon. A Paks II. atomerőmű két VVER-1200 típusú blokkja ezt tudja nyújtani, de mellette még további erőművek építésére is szükség van a kitűzött hazai célok érdekében. Természetesen fontos a naperőművek további fejlesztése is, de ezeket időjárás- és napszakfüggőségük miatt reálisan kell tudni értékelni, figyelembe véve azt is, hogy erősen támogatott áramtermelési módról van szó.
