Hazardírozás az árammal
Úgy tűnik, hogy Németország nem tanult Angela Merkel 16 évnyi kormányzásának klíma- és energiapolitikai kudarcából. A nemrég felállt német kormánykoalícióban a Zöldek szabad kezet kaptak ahhoz, hogy új szintre emeljék az eddigi, Energiewendének nevezett ámokfutást. Háromszorosára növelt naperőmű-, tízszeres szélerőmű-kapacitásokról szólnak a tervek, miközben az alapellátást a leállítandó atomerőművek helyett a szintén favorizált, ám bizonytalan nyersanyagpiacú gázerőművek vennék át.
Az időjárásfüggő megújulókat előnyben részeítő német energiapolitika eddigi mérlege: sokkoló háztartási áramárak, elbukott klímavédelmi célok, falu- és templomrombolás, ellátásbiztonsági anomáliák, fogyasztói korlátozások, az ipar hanyatlása, növekvő áramimport, a földgázfüggőség növekedése. Tavaly a német Szövetségi Számvevőszék is szokatlan élességgel kritizálta az Energiewende megvalósítását, aminek immár egész Európa issza a levét az energiakáosz és az elszabadult árak eredményeként. Ám az új koalíciós szerződés szerint Németország a továbbiakban sem óhajt tudomást venni arról, hogy a világ többi ipari nagyhatalma növekvő mértékben kíván az atomenergiára támaszkodni a klímavédelmi célok elérése érdekében. Az eddigi német energetikai kísérletezgetés több esetben a fizika törvényeitől való teljes elrugaszkodásról szólt, és a jelek szerint nem lesz ez másként a jövőben sem.
Kudarc köbre emelve
Az új német koalíciót alkotó pártok mindegyike jóváhagyta a szociáldemokrata–liberális–zöld kormányzati együttműködés 177 oldalas szerződését, amely hitet tesz az atomenergia kivezetése és a megújuló energiaforrások további erőltetett ütemű rendszerbe állítása mellett. A koalíciós szerződésben a felek azt vállalják, hogy a németországi villamosenergia-termelés a jelenlegi évi 500 terawattóra értékről 2030-ig 680-750-re növekszik, dacára annak, hogy korábban a Zöldek jelentős fogyasztáscsökkenést tartottak lehetségesnek. A termelés 80 százalékát, 544-600 TWh-t megújulókból kívánnak fedezni, miközben például tavaly ezek csak 240 TWh-t termeltek. A cél érdekében az időjárásfüggő megújulók térhódítását drasztikusan felgyorsítanák, mindezt alapvetően az engedélyezési folyamatok optimalizálásával és például a szélerőművekre vonatkozó korlátozások eltörlésével érnének el. Még ennél is ambiciózusabb, hogy a szélerőművek jelenlegi 7,5 gigawattos kapacitását 2045-ig tízszeresére, 75 GW-ra emelnék. Miközben ezen erőművek elterjedését már eddig is a lakosság és a környezetvédők tiltakozásai nyomán született perek sokasága fékezte. Nem beszélve arról, hogy a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb a Dunkelflaute, azaz a felhős, szélcsendes időszak, amikor töredékére esik a megújulók termelése.
A naperőművek tekintetében is messzire rugaszkodnak a koalíciós partnerek, hiszen e kapacitások jelenlegi, mintegy 60 GW-os értékét 2030-ra 200 GW-ra kívánják feltornászni. A jövőben minden arra alkalmas tetőfelületet – legyen az kereskedelmi vagy magánépület – kötelezően a napenergia hasznosítására akarják felhasználni. A nagy tervek megvalósításának vélhetőleg ismét hatalmas termőterületek esnek majd áldozatul, ahogy már eddig is történt.
Öncélú logika
A koalíciós megállapodás alapján Németország egy kalap alá veszi a klímagyilkos szenes (alap)erőműveket a klímabarát, szintén alapterhelést biztosító atomerőművekkel. A szén németországi teljes kivezetésének eddigi 2038-as időpontját is előrehozták 2030-ra. Ezzel 44 ezer megawatt alaperőművi, folyamatosan termelni képes kapacitást vesznek ki a rendszerből. Miközben a politikai alapú döntés végrehajtásaként Németország 2021 utolsó napján a még üzemelő hat atomerőművi blokkból hármat végleg leállított. Ez azonnal 4000 MW kapacitáshiányt okozott. A maradék három még üzemelő atomerőművi egységet pedig az idei év végén fogják kikapcsolni. Ez nemcsak a németországi villamosenergia-rendszert, hanem az egész európait padlóra küldi.
A helyzet paradox voltát jelzi, hogy a német szénerőművek eddig is csúcsra járnak, hiszen csak a tavalyi év első 9 hónapjában – a szélerőművek gyatra termelése miatt – a szénerőművek termelése 20-25 százalékkal, a gázerőműveké pedig mintegy tízzel növekedett az előző év hasonló időszakához képest. Emiatt egyébként az ország szén-dioxid-kibocsátása drámaian megnőtt. Németország a szén- és atomerőművek végleges bezárásával, valamint a nap- és szélerőművek kapacitásainak nagyarányú fejlesztésével azt kívánja a világnak bizonyítani, hogy egy egész országot el lehet látni nap- és szélenergiával. Klímavédelmi szempontból ugyanakkor furcsa, hogy először a szennyezőanyag-kibocsátástól mentes atomerőműveket kapcsolják le a hálózatról, nem pedig a légkört rendkívül terhelő szeneseket…
A német koalíciós megállapodás további paradoxona, hogy a jövőben valamennyi előkészített törvényjavaslat kapcsán meg kell majd vizsgálni, hogy összhangban vannak-e a klímavédelmi célokkal. Nos, az energiapolitikai direktívák eleve nincsenek ezekkel köszönőviszonyban sem, hiszen a rengeteg megújuló miatt legalább nagyságrenddel több földgázt kell majd elégetni a jövőben. Ráadásul a német direktívák a tudomány friss eredményeit is figyelmen kívül hagyják, hiszen az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága legújabb jelentése szerint az atomenergia zöldebb, mint a nap- és szélerőművekben termelt…
Útban a katasztrófa felé
A gázerőművek már eddig is fontos szerepet töltöttek be a német áramtermelésben, most pedig folyamatosan növekszik az általuk termelt villamos energia, és így a kibocsátott szén-dioxid mennyisége. Az atomerőművek, továbbá a széntüzelésű blokkok leállításával pedig szerepük megkerülhetetlen lesz. Ezért a koalíciós szerződés egyértelműen kiáll a földgáz mellett, és úgy fogalmaz, hogy „a földgáz az átmeneti időszakban nélkülözhetetlen lesz”. Hogy ez az átmeneti időszak vajon meddig tarthat, az persze kérdés, mint ahogy az is, hogy honnan is lesz gáz az erőművek üzemeltetéséhez. Az Északi Áramlat 2 földgázvezeték-rendszer már elkészült, de a politika által „vezérelt” jogi természetű kifogások miatt a mai napig nem üzemel. Most pedig a klíma- és energiapolitika mellett az új német kormányban a Zöldek kapták meg a Külügyminisztériumot is, amit az Oroszország irányában túlzott barátságot nem mutató Annalena Baerbock vezet…
Az új német koalíció kudarca az energiapolitikában már most borítékolható. Az ország döntéseinek ugyanakkor az eddigiekben is súlyos, az egész unióra kiható következményei voltak, a németek magukkal ránthatják az egész európai villamosenergia-rendszert is. A fizikai és műszaki korlátokat a politikának még soha, sehol nem sikerült felülírnia. Ez alól Németország sem kivétel.
