Azt gondolhatnánk, hogy a harmadik évezredre már nem sok tennivalója akad a régészeknek, mivel minden nagyobb, szenzációsabb leletet már napfényre hozott az ásó. A valóságban azonban meglepetések sorozata kelt izgalmat mind a kutatók, mind a múlt iránt érdeklődő nagyközönség körében. A leletek többsége napjainkban is a letűnt, fejlett kultúrákból származik.

Egyiptom leglátogatottabb része Luxor és környéke, hiszen itt találhatók a hajdani virágkor legszebb emlékei. Az Óbirodalom idején még Memphisz volt a főváros, de a XVII. dinasztiától kezdve Théba – a mai Luxor – vette át a szerepet: adminisztrációs és vallási központ lett. A „százkapus Théba” csillogó palotái a méltóságteljesen hömpölygő Nílus keleti partján épültek, a nyugati part mindig a halottak birodalma volt. A fáraókat a Királyok völgyében, a feleségeket a Királynék völgyébe temették. Gyönyörű magánsírok a királynék temetőjétől nem messze, Deir el-Medineben, a kézművesek telepéhez közel találhatók. Egyébként a nyugati oldalon olyan mennyiségű sír van, hogy szinte bárhol mélyed a régészásó a sziklás-homokos talajba, nagy eséllyel talál építménymaradványokat. A sírok többségét sírrablók évezredeken át fosztogatták, hiába tettek meg minden óvintézkedést a korabeli időktől napjainkig. Éppen ezért igazi szenzációnak számít, ha olyan sírra találnak a kutatók, amelyhez napjainkig nem nyúlt senki a temetés óta. Az is igaz, hogy ilyen uralkodói sír egyszer került elő, 1922-ben a Királyok völgyében, Tutanhamon nyughelye. Bár, a híres fáraósír előterében is jártak „érdeklődők”, mert az ott lelt tárgyakat igencsak öszszedobálva találták, de föltehetően megzavarták őket, és többet nem tértek vissza a tett színhelyére.

A legkorábbi sír a Királyok völgyében I. Thotmeszé, az utolsót XI. Ramszesz számára építették. Valamennyi királysírt mészkősziklába vájták, folyosókból és lépcsőkből, valamint termekből állnak. Az alaprajz, a termek elrendezése az idők folyamán változott. A XVIII. dinasztia építkezésére a tört vagy görbült tengelyű sírok a jellemzőek, a tengelyek iránya egyszer vagy kétszer megváltozik, amíg a folyosók elérik a sírkamrát. A Királyok völgyében eddig 62 sírt találtak, nem bíztak abban, hogy érintetlen temetkezőhelyre is lelhetnek. De ez történt: február elején háborítatlannak látszó sírra bukkantak az amerikai Memphis Egyetem kutatói a völgyben.

A kutatócsoport vezetője, Edwin Brock a helyszínen tartott sajtótájékoztatót február 10-én. Elmondása szerint még nem mentek be a mintegy kilenc méter mély sírba, csupán az alig egy méter magas ajtót nyitották résnyire és pillantottak be. A kamrában öt szarkofágot és húsz korsót láttak – egyelőre. Lehetséges, hogy a feltárás során sokkal több mindent találnak, mint amit első látásra gondolnak. A sír túl kicsi és zsúfolt ahhoz, hogy királysír lehessen, de bizonyára valamelyik uralkodó, akár Tutanhamon vagy III. Amenhotep, netán Horemheb udvartartásának tagjai temetkeztek ide. A leletek stílusjegyei alapján a sír a XVIII. dinasztia idejéből, Kr. előtti 1567-1320 körüli időből származik. A szarkofágok fából készültek, festett temetési maszkkal. A termeszek már kikezdték a fából készült koporsókat, ezért restaurálásukat már a helyszínen el kell kezdeni, hogy egyáltalán elmozdíthassák helyükről. Még az sem tudható, hogy az eredetileg nyilván mumifikált tetemek vajon milyen állapotban vannak a szarkofágokban.

Az amerikai régészeknek – mint annyi nagy lelet esetén – szerencséjük is volt, mert véletlenül találtak rá a sírra. Több mint száz évvel ezelőtt a helyszínen dolgozó munkások alkalmi szálláshelyére találtak. A maradék kőtörmelék furcsa behorpadása keltette föl a figyelmüket, és így találtak rá a törmelék alatt rejtőzködő sír bejáratára.

Szenzációnak számít, hogy néhány hónapja megtalálták a világ hetedik csodájának nevezett fárosz, azaz világítótorony maradványait Alexandriában, a tenger mélyén. Az alexandriai kutatócsoport a francia Jean Yves Empereur vezetésével évek óta dolgozott ezen a területen, különböző épületmaradványokat, obeliszk- és szfinxdarabokat emeltek a felszínre. Néhány darab, egyenként is több tonna súlyú kő a régészek szerint a világítótorony részeit képezi. Alexandria a nevében Nagy Sándor emlékét őrzi. Az ókori világ egyik legfontosabb városa volt. Történetét földrengések kísérik végig, egy ilyen természeti katasztrófa döntötte romba valamikor 1326 és 1346 között a híres fároszt is. A torony II. Ptolemaiosz uralkodása alatt épült Kr. előtt 270 körül, a görög építész, Szosztratosz tervei alapján. A százharmincöt méter magas, háromszintes torony az akkori világ legmagasabb építményének számított. A fényt egy benne lévő bronztálban égetett szénnel állították elő. A fény mintegy ötven kilométerről is látható volt a sötét éjszakában, tájékozódási pontot adva a hajózóknak. A mesés leleteket huszonhat szfinx teszi még érdekesebbé. A kutatók egy víz alatti régészeti park létrehozását tűzték ki célul. A tervek szerint három-négy év múlva látogatható lesz a tengeralatti múzeum kincse.

A Vörös-tenger partján 4000 éves hajókat találtak olasz-amerikai régészek. A kutatók öt év óta a Safagától délre található barlangokban ásattak, itt bukkantak rá a maradványokra. A leletek datálásában segített a hajók mellett talált 80 kötélmaradvány és más cserépdarabok, illetve megtalálták a XI. dinasztia utolsó uralkodójának, III. Mentuhotepnek a pecsétjét is. A teherszállító hajók Egyiptom és Punt földje között közlekedtek, utóbbi helyről tömjént, elefántcsontot és ébenfát, valamint zsiráf- és párducbőröket – utóbbiakat papok viselték – hoztak Egyiptomba. Punt pontos helyét a mai napig nem tudták azonosítani történészek, általában a mai Szudán és Eritrea területére gondolnak. A leletek kiváló megtartásúak, jelenleg restaurálják a hajókat.

Nemrég kiadott régi iratokból kiderült, hogy 200 évvel ezelőtt majdnem lebontották a Kheopsz-piramist. Mohammed Ali, a modern Egyiptom megteremtője 1805 és 1845 között számos újítást vezetett be a közlekedés, az oktatás és a mezőgazdaság terén. Igyekezett változtatni az öntözési kultúrán is, ezért megbízott egy francia mérnököt, hogy a piramis hatalmas kőtömbjeiből építsen védőgátat a Nílus mentén. Egy Linan nevű francia mérnök mindent elkövetett, hogy megmentse a piramist, végül sikerült Mohammed Alit eltérítenie szándékától. A mérnök meggyőzte, hogy olcsóbb valami közelebbi helyszínről szállítani a köveket. A Kvanatir-gát végül a selhani bányák köveiből épült meg, és ma is a helyi turizmus egyik célpontja. A 147 méteres Kheopsz-piramis pedig megmenekült – a világ szerencséjére.

(hankó)