Leülnének, de az utcán sem elég pad, sem elég árnyék nincsen. Fiatal japán szülők kocsiban csecsemőt tolnak, letakarva sűrűn horgolt terítővel, a kocsi is mély, műanyagból készült, elképzelhető hány fok lehet a kendő alatt. Nem lenne csoda, ha a baba egyébként is fejletlen hőszabályozása fölmondaná a szolgálatot. Mindez a nyári napforduló idején, a budai Várban.

Nem újdonság, hogy amióta az ember megjelent bolygónkon, szoros kapcsolatban áll környezetével, különösen az éghajlattal, az időjárással.

A Föld bolygó naprendszeri helyzeténél fogva különböző éghajlati öveket hordoz a hátán, az ott élő emberek pedig ahhoz alkalmazkodtak. Sok minden egyéb mellett az emberek változatos külseje is ennek egyik következménye: a forró égövön élők bőre sötétbarna, hajuk rövid, csomós, néhol kint van a fejbőr, ugyanakkor az északi, hidegebb éghajlaton élők világos bőrűek, világos és sima hajúak, bőrüket könnyen leégeti a nap.

A mongolid népek arca lapos, orruk kicsi, szemük résnyire nyílik, mert takarja a szemhéj; az ok, hogy minél kisebb felületen érje arcukat az időjárási szélsőség, a sivatagban élőknek a homoktól is védi szemét a fejlett szemhéj. Ez az alkalmazkodás olyan mélyen benne van a genetikai állományukban, hogy csak igen lassan, legalább negyven generáció után változik meg, leszámítva az egyre gyakoribb, etnikumok közötti házasságok hatását.

Azt is hamar észrevették az emberek, hogy a szokatlan időjárási szélsőségek rossz hatással lehetnek az egészségre. Bár azt a fogalmat, hogy időjárás-érzékenység, még nem használták, de foglalkoztak a jelenséggel. Példaként említhetjük a sumérokat, akik Mezopotámiában már Krisztus előtt 3000-ben hét olyan gonosz széljárást különböztettek meg, amelyek betegséget okozhatnak (a Gilgames-eposzban).

Hippokratész (Kr. e. 460–377) foglalja össze először az időjárás és az egészség kapcsolatát „Corpus Hippocraticum” című munkájában meggyőződése szerint a beszívott levegő minősége okozza a betegségeket. Claudius Galenus (130–200) a Római Birodalom neves orvosa kitért „Hyiena” című kötetében az éghajlatváltozás hasznosságára is.

Lassan kialakult az orvostudománynak egy szakága, amelyet orvosmeteorológiának neveztek el. Európában igazán csak a XX. században kezdték statisztikailag is vizsgálni az időjárási összetevők hatásait: a hő, a légnyomás, a szél, a csapadék és egyebek hatásait.

Napjainkban már naponta hangzik el otthon, munkahelyeken, járműveken, vizek partján, magaslati helyeken: migrénem van, fáj a fejem, szédülök, hányingerem van, fáj a gyomrom, kalapál a szívem, fulladok, fölugrott a vérnyomásom, görcsös fájdalmaim vannak, depressziós vagyok – és így tovább. Nem vitás, hogy az emberek egy jó része érzékeny az időjárási frontokra, de vannak, akiket nem zavar. Közép-Európa időjárását különböző ciklonok határozzák meg, alacsony nyomású ciklonok és magas nyomású anticiklonok. Ezek viszonylag gyorsan váltják egymást. A hideg és meleg légtömegek ütközésekor melegfront alakul ki, sokan arra érzékenyek. Mások a hidegfrontot szenvedik meg, amely úgy jön létre, hogy az alacsony nyomású légtömegek mögött hideg levegő nyomul a meleg légréteg alá. Magas hőmérséklet és páratartalom mellett a nyári anticiklonok idején fülledt időjárás alakulhat ki. Például 22 Celsius-fok mellett a 75 százalékos páratartalom már fülledtséget okoz, de ugyanez a helyzet 30 Celsius-fok és 45 százalékos páratartalom mellett.

Külön megemlítendő a főnszél kialakulása, amely száraz, meleg és sokszor viharos. A hegyek szélárnyékos oldalán bukik alá. A főnszeleknek külön nevet is adnak aszerint, hogy hol alakulnak ki: északi főn (Olaszország, Svájc déli része), halny (a Magas-Tátrában), puelche (az Andokban) és így tovább.

Az emberi szervezet olyan hőszabályozással rendelkezik, hogy a testhőmérsékletet 37 Celsius-fok körül tartsa. Ezt hőtermeléssel és hőleadással éri el. Ha bármelyikben zavar keletkezik, akár életveszélyes állapot is kialakulhat. Ezért kell mindent megtenni, hogy ne akadályozzuk a természetes szabályozást azáltal, hogy a szélsőséges időjárási értékeket korrigáljuk.

Hogyan hűti magát a szervezet? Hőségben a légzés fölgyorsul, az erek kitágulnak, a bőr kipirul, a test verejtékezik. Hidegre vacogunk, bőrünk libabőrös lesz (összehúzódik), izmaink remegnek (hőt termelnek). A fentiekből következően, ha a szervezet hőmérsékletének emelkedése mellett akadályozott a hőleadás, kialakul a hőguta. Tünetei: fejfájás, szapora pulzus, nehézlégzés, esetleg izomgörcs. A végkifejlet eszméletvesztéshez vagy halálhoz is vezethet. Különösen érvényes mindez az idősekre és a gyermekekre, utóbbiak hőszabályozása későn alakul ki. Szellős pamutruha, alkoholmentes hűtött folyadék, a légmozgás elősegítése kivédheti ezt a súlyos reakciót.

Hogyan hatnak az időjárási változások az egyes létfontosságú szervekre? Meleg levegő beáramlásakor a bőrben fokozódik a véráramlás, ami megterheli a keringést. Abban nyilvánul meg, hogy a vérnyomás leesik, a pulzus gyorsabb lesz, izzadás miatt a szervezet vizet veszít, ha nem pótoljuk, a vérplazma és a vér besűrűsödik. Hidegbetörés esetén a vérerek összehúzódnak, a vérnyomás emelkedik, a vér hamarabb alvad meg, nő az LDL-koleszterin („rossz koleszterin”) értéke, ami később szűkíti az ereket. A reumás és ízületi betegségekben szenvedők fájdalomérzete megnő, hogy ez hogy függ össze a frontokkal, még ma sem tudják pontosan. A nyári kánikula kedvez a mélyvénás trombózis kialakulásának és az agyvérzés bekövetkeztének is. Súlyosbítja a helyzetet a magas páratartalom, a fülledtség. A szívinfarktusok számát növeli a forróság okozta stressz, ami a szervezet kiszáradásához, a vér sűrűségének növekedéséhez vezet. Ha valaki ráadásul alig mozog, mélyvénás trombózis is kialakulhat. Zivatarok alatt megnő az asztmás rohamok száma, amibe belejátszik az allergia.

Sok mindent nem tudnak még az orvosmeteorológusok sem az időjárás-érzékeny betegekről. Tény, hogy egyre többen vannak, aminek oka lehet az edzettség hiánya, a mozgásszegény életmód, de az egyéni érzékenység is. A nők között többen időjárás-érzékenyek, mint a férfiak között.

Megemlítendő a szülések számának növekedése frontbetörés esetén. A sürgősségi betegellátás, a mentők kivonulásának száma is megnő, majdnem egyötödével. Ugyanez vonatkozik a közlekedési balesetekre is. A halálozási ráta télen – hidegben – magasabb, de hőségnapokon is megnő.

Nem hagyhatjuk ki az ibolyántúli fénnyel szembeni érzékenységet sem, ami elsősorban a bőrtípustól és a sugárzási kitettség idejétől függ. Mára már minden időszakra és bőrtípusra megadják azt az időtartamot, ami a leégés kockázatát kivédheti. Az UV-indexet számszerűen is közlik, érdemes rá figyelni és főleg betartani az ajánlásokat, ezzel is csökkentve a későbbi bőrrák kockázatát. Felelőtlen magatartással, az ajánlások mellőzésével elsősorban a magunk, de mások egészségét is kockáztatjuk. Ezért a mostani szélsőségesen magas hőmérsékletű kánikulai napokon különösen óvatosak legyenek az idősek, a krónikus betegek és a gyerekek.

Sokkal gyorsabban érkezett meg a globális éghajlatváltozás, mint ahogy szervezetünk és környezetünk ehhez alkalmazkodni tudott volna. Az elkövetkező években minden területen szem előtt kell tartani ezt is, mivel az időjárást nem tudjuk megváltoztatni.

Hankó Ildikó