Az ellenség nem bírt vele, a pestis tudta csak legyőzni – így halt meg Hunyadi János
Nándorfehérvárnál győzött – a láthatatlan gyilkossal, a ragállyal szemben azonban már nem volt fegyvere. Hunyadi János 1456. augusztus 11-én, éppen a legnagyobb diadala után halt meg. Nem csatában, nem kard által, hanem láztól gyötörve, legyengülten, egy járvány sújtotta katonai táborban, Zimony falai közt.
Nem véletlen, hogy az utókor nehezen békült meg Hunyadi János halálával. A törökverő hadvezér, aki a legmodernebb hadviselési módszereket hozta haza Itáliából, aki évtizedeken át állta útját az oszmán terjeszkedésnek, nem dicsőséges csatában esett el. Helyette egy láthatatlan ellenség – a pestis – ragadta el, amely akkoriban éppúgy tizedelte a hadseregeket, mint a kard és a nyíl.
Pedig éppen akkor aratta legnagyobb győzelmét, a Nándorfehérvárt ostromló II. Mehmed szultán seregének visszaverésével olyan haditettet hajtott végre, amit az akkori keresztény világ egy emberként ünnepelt. A győzelem nem csupán hadászati, hanem történelmi jelentőségű volt: az oszmánok fél évszázadig nem próbáltak újra áttörni a magyar határon.
Láthatatlan gyilkos
A győztes hadvezér mégsem örülhetett sokáig a diadalnak. A pestisjárvány, amely 1456 nyarán ütötte fel fejét a katonai táborban, nem válogatott. Harcedzett katonákat, ifjú zászlótartókat és a nagy hadurat is ugyanúgy elragadta. A középkori világban a betegség nemcsak kórokozó volt – hanem a végzet megtestesülése. Aki elkapott, alig néhány nap alatt felemésztette.
Hunyadi sem volt kivétel.
A pestist akkoriban – ha nem is tudták, mi okozza – már ismerték, de nem találtak rá ellenszert. Az ostromló hadak néha biológiai fegyverként is bevetették: pestises holttesteket hajítottak a várfalak mögé, hogy megfertőzzék az ellenséget. A járvány így a háborúk árnyékában mindig ott ólálkodott – akár egy láthatatlan gyilkos.
Hunyadi utolsó órái
A halál előtti napok krónikáját jól ismerjük: Bonfini és Thuróczy is részletesen beszámolt Hunyadi utolsó óráiról. Már augusztus 5-én leverte a láz, a testét szétfeszítette a forróság, az ereje gyorsan elhagyta. Barátai – köztük Kapisztrán János – Zimonyba vitték, hátha a Duna melletti enyhébb klíma javít az állapotán De a hadvezér szervezete nem tudott már tovább küzdeni. Hunyadi tudta, hogy közeleg a vég, és higgadtan készült rá.
„Tunyának és ostobának tartom azt, aki a bűnbocsánatot az utolsó óráira halasztja”
– mondta, majd végrendelkezett, és sorsával megbékélve távozott.
Hunyadi esetében a sors iróniája, hogy
éppen a legnagyobb győzelmének helyszínén, Nándorfehérvár mellett érte utol ez a végzet.
Bajtársa, Kapisztrán János végig mellette maradt, akárcsak fiai, László és Mátyás. De már nem lehetett segíteni rajta.
A halála után kitört politikai zűrzavarban Magyarország nem tudta kiaknázni a hadisikert. Az ország kormányzójának elvesztése űrt hagyott maga után – és évekbe telt, mire ezt a történelmi pillanatot újra megragadhatta volna valaki. A történelmi esély – az oszmánok végleges visszaszorítása – hosszú időre kicsúszott a keresztény Európa kezéből.
