Az ókori egyiptomiak egész életét a túlvilági életről alkotott elképzeléseik szabták meg. Egész életük során a túlvilági életre készültek, ez az oka annak, hogy lakóházaikból szinte alig maradt fenn valami. Igazán tartós, az örökkévalóságnak szóló építmények csupán templomok és sírok voltak.

Így a ma embere úgy képzelheti, mintha az egész óvilági Egyiptom egy nagy temető lett volna. Pedig szó sincs erről. Az életet adó víz – a Nílus – mellett virágzó városok lüktettek, a ma már sivatagos terület nagy részét buja növényzet borította. Gazdag állatállománya kiváló lehetőséget biztosított az állattenyésztésre és a vadászatra. Mindezt leolvashatjuk az épen maradt, falakat borító feliratokról, a sírokba tett tárgyakról, művészeti alkotásokról. Nagy testű ragadozók, különleges hüllők, csodás tollú madarak, majmok egy-egy fáraó kedvenc állatai voltak.

A temetkezések nagy gonddal történtek. Hitük szerint az elhunyt életének jó és rossz cselekedeteit a túlvilágon mérlegre teszik, és ha könnyűnek találtatott valaki, az nem juthatott be a földi élet során mindig is vágyott, boldog, gazdag másvilágra, Ozirisz birodalmába. Ezért mindent elkövettek, hogy a halott útját megkönnyítsék.

Ellátták minden szükséges tárggyal, élelemmel, gazdagon díszített ruhákkal, írásos jótanácsokkal, amelyeket egész életükön át gyűjtöttek. A testet sem hagyták az enyészetnek. Egyre nagyobb tökélyre fejlesztett tartósítással úgy készítették ki a tetemet, hogy legjobban hasonlíthasson életbeni megjelenésére. A múmiák mindig is izgatták a későbbi korok emberét, mivel első találkozásaik alkalmával a túlélés megtestesülését látták a szinte tökéletesen elkészített múmiákban.

A temetést is nagy körültekintéssel végezték. Meg volt szabva szinte minden aktus, amíg a halott a számára elkészített sírba nem került. Úgy berendezték a sírt, hogy semmiben sem „szenvedett” hiányt a megboldogult. (Milyen gazdag a magyar nyelv: a megboldogult kifejezés pontosan azt fejezi ki, amire az ember készül: egy boldogabb életre). Így az is érthetővé válik, hogy a köznép és a királyok használati eszközeit miért a sírokból előkerült tárgyak alapján ismerték meg a szakemberek.

A sírok kincseiről a kortársaknak is volt tudomásuk, hamar napirendre került a temetkezési helyek kirablása, különösen a fáraók sírjai. Pedig a kezdetektől őrök vigyáztak a temetőkre, elsősorban a Királyok Völgyére, mégsem maradt egy érintetlen sír sem az utókorra. A fáraók temetkezőhelye Luxor várossal szemben, a Nílus bal partján húzódik. A valaha virágzó, nyüzsgő várost Th ébának nevezték; a folyó jobb partja az életé volt, a bal a halottaké.

Egyiptom az európaiak számára mindig is egzotikumot jelentett. Csak az 1400-as és az 1700-as évek közötti időből 250 utazót ismerünk, akik hírt is adtak a különleges világról. A XVI. századtól hagyománnyá vált, hogy a Szentföldre zarándoklók visszaúton betértek Egyiptomba. Megnéztek néhány szakkarai sírt, tapasztalataikat leírták. Az addigra már szakmává fejlődött sírrablásból éltek a temetők közelében lakó helyiek, míg a kulturált nyugat szépen fölvásárolta az ellopott kincseket. Profi és gazdag gyűjtők voltak például Richelieu bíboros, Mazarin, Séguier kancellár, Colbert és mások. A francia miniszterek közül Fouquet-nak is két gyönyörű szarkofágja volt, amelyek később a Louvre-ba kerültek.

Nem maradtak le az angolok sem. A British Museum egyiptomi kincseinek forrása is részben az expedíciók zsákmányából származik. Így talán nem is véletlen, hogy a legnagyobb szenzációnak számító Tutanhamon-sír feltárása éppen angoloknak sikerült. Nem mintha Tutanhamon olyan nagy fáraó lett volna, de az övé volt az egyetlen királysír, amelyet úgy találtak, ahogy eredetileg berendezték. A mesés aranykincsek ragyogása elkápráztatta azokat a szerencséseket, akik először léphettek a sírba. 1921-et írtak akkor, amikor az alig ismert nevű fáraó, Tutanhamon sírjára rátalált az angol Howard Carter, aki ugyan diplomával nem rendelkezett, de óriási gyakorlatot szerzett hosszú egyiptomi tartózkodása alatt; Gaston Maspero, az Egyiptomi Régészeti Hivatal akkori igazgatójának alkalmazásában állt. Egy nézeteltérés miatt fölmondott munkaadójának. Megismerkedett Lord Carnarvon gazdag angol arisztokratával, akinek szenvedélye volt a régészet. A lord Cartert alkalmazta, és ismét ásatási engedélyhez jutottak a Királyok Völgyében.

A gyakorlott Carter meg volt győződve, hogy kell egy érintetlen sírnak lennie a már addig feltárt, de korábban kirabolt királysírok között. Carnarvon már kezdte unni a sok anyagi ráfordítást, és 1921-ben feladni látszott a terveket. 1922-ben egy utolsó lehetőséget adott Carternak, amikor november 4-én az ásató munkások egy kőlépcsőre találtak, ami egy, a sziklába nyúló folyosóba vezetett. Carter tudta, hogy előtte a cél. Táviratozott Angliába Lord Carnarvonnak, aki leutazott a Királyok Völgyébe, és november 24-én folytatták a lépcső és a folyosó megtisztítását. Két ajtót is találtak, a másodikon Tutanhamon fáraó neve volt olvasható. November 26-án lyukat fúrtak az ajtóba és bepillanthattak a kincsekkel zsúfolt sírba: az egyiptológia történetében ez volt az egyetlen királysír, melyet csaknem érintetlenül találtak. Igaz, az ókorban kétszer is ki akarták rabolni, szerencsére valaki megzavarhatta a rablókat, mert inkább csak a tárgyak fölforgatása utalt látogatásukra.

A sír teljes és szakszerű kiürítése több évig tartott, összesen mintegy 3500 tárgyat találtak. A sírkamrában hármas koporsóban (szarkofágban) aludta örök álmát a fiatal fáraó. Az egyik koporsó kvarcitból volt, a második aranyozott fából, a harmadik tömör aranyból; ebben feküdt a király, híres aranymaszkjával. Carter és munkatársa szeme káprázott a sok arany ragyogó fényétől.

Ki volt ez az addig ismeretlen fáraó? A XVIII. dinasztia Egyiptom virágkorának számít. A korszakot hadjáratok, hatalmas építészeti remekművek, lélegzetelállító kultúra és az ország kifelé nyitása jellemzi. A gyermekfáraó alig volt 9 éves, amikor trónra került, és 10 évig uralkodott. Rokoni kapcsolatait eddig teljes bizonyossággal nem sikerült megfejteni, bár történtek kísérletek rá. A sírban találtak annak idején két mumifikált csecsemőt is, akiket először ikreknek véltek. Később nagyságuk alapján az egyiket öt, a másikat hét-kilenc hónapos leánykáknak határozták meg, talán a fáraó gyerekei lehettek.

A régészeti hatóságok sokáig elzárkóztak attól, hogy DNS-tesztet végezzenek a leginkább kétes rokonsági fokozatot mutató királyokon. Az egyiptomiaknál nem volt szokatlan testvérek vagy közeli rokonok házassága a hatalom birtoklása érdekében.

Nemrég megtört a jég, és egy genetikai programot hirdetett Zahi Hawass legfőbb régész a kairói egyetemen őrzött összes múmián. Mintegy két tucat múmia személyazonosságát eddig nem sikerült megállapítani, lehetséges, hogy a vizsgálatok eredménye meglepetést fog okozni.

A program szerint CT- és DNS-teszteket végeznek a múmiákon, majd az eredményeket összehasonlítják. Régészeti bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy ki volt a fiatal fáraó és voltak-e utódai. Tutanhamon 12 évesen vette nőül Ehnaton és Nofertiti harmadik lányát, Anheszemanont. A fiatalon, rejtélyes körülmények között elhunyt fáraónak sok betegsége volt, utódairól nem tudnak, sőt Nofertiti kiléte is bizonytalan.

Ezeket a kérdéseket szeretnék megfejteni. A DNS-teszt bizonyára eldönti, hogy a lányok, akik különböző méretük ellenére mégis ikrek voltak, valóban Tutanhamon gyermekei-e. Az is kérdés, hogy ki volt Tutan hamon apja; lehetséges, hogy Ehnaton, és akkor a felesége akár a testvére is lehetett, de több más variáció is fennáll.

Nehezíti a helyzetet, hogy Zahi Hawass nem hozza nyilvánosságra a DNS-tesztek eredményeit, és nem megy bele abba sem, hogy külföldön kontrollt végezzenek. A főrégész nemrég bejelentette, hogy azonosították Egyiptom egyetlen női fáraójának, Hatsepszut királynőnek a múmiáját. Bár azóta is vizsgálják a Hasepszutnak tulajdonított tetemet, külföldi kontrollt nem engedélyezett Zahi Hawass.

1970-ben még az eredeti kincseket is elvitték a Kairói Múzeumból egy-egy világvárosba, de ez őrült összegbe kerül, és amellett veszélyezteti az egyedülálló leletek épségét. Néhány éve ráébredtek egyiptomi szakemberek is, hogy a turisták folyamatos áradata tönkretesz mindent; a lehelet páratartalma, a hőmérséklet változása, a tiltott, de pénzért titokban villanó vakuk fénye lemállasztja, elszínteleníti a sírok csodás festett falait. Így lassan alig engedélyeznek látogatást eredeti sírokba. Az igazi megoldás az lenne, ha minden híres sírról és műtárgyról élethű másolatot készítenének.

Ezt tették most a Tutanhamon-kincsekkel. A tárgyak az eredeti szakszerű, technikailag pontos másai, amelyek aranyból, alabástromból, márványból, drágakőből és más nemes anyagokból készültek. A látványtervező – a párizsi székhelyű Atelier Ver bizh tervezőiroda vezetője, Rainer Ver bizh – azt a pillanatot mutatja be a látogatóknak, ami 1922-ben Carter szeme elé tárult, amikor bepillantott Tutanhamon sírjába. Az élményt jelentő műtárgyakat eddig Zürichben, Brnóban, Münchenben, Hamburgban és Barcelonában láthatták az érdeklődők.

Ízelítő azokból a műtárgyakból, amelyeket a kiállításon láthatnak: a kincs legértékesebb darabja a tizenegy kilogrammos gyönyörű aranymaszk, a hordozható szentélyszekrény Anubisz szobrával, szandálok fából, bőrből és aranyfüstből, királyszobor csónakon, Tutanhamon trónszéke, kígyószobor és sok más használati tárgy.

Hankó Ildikó