A gyógyszerek szintetikus előállítása eleinte nem volt más, mint a természetben megtalálható gyógynövények hatóanyagának „leutánzása” vegyi úton. Később a különböző betegségekre ható készítmények fejlesztésével egy-egy gyógyszer különböző támadáspontú és hatékonyságú változatait is előállították. Mindeközben elfelejtették a régi, jól bevált természetes szereket, a valaha oly gazdag gyógynövényismeret az idősebb generációkkal, a kolostorok szerzeteseivel, a jó papbácsikkal, a kedves patikusokkal, a gondos védőnőkkel és bábákkal lassan kihalt. Korábban is voltak falvak, ahol nem élt orvos, és mégis egész életet éltek le az emberek úgy, hogy az egészségükkel törődő „falu bölcs emberei” átsegítették őket az itt-ott előforduló betegségeken.

A gyógynövények alkalmazása napjainkban ismét felfutó ágban van. A legfontosabb szabály, hogy a háziorvos megkérdezése nélkül, saját szakállára senki ne használjon gyógyhatású szert sem. Mert a gyógynövények hatóanyaga sem veszélytelen, függ a mennyiségtől, a beteg életkorától, egészségi állapotától és az együtt szedett más gyógyszerektől is.

Szanszkrit leírásokban, az egyiptomi Ebers-papiruszokon (többszáz recept) feltűnően sok gyógynövényről tesznek említést. A babiloniak a zsázsáról, a cékláról, a csírázó gabonáról írnak, Kínában, Japánban a rebarbaráról, a fokhagymáról, a mandragóragyökérről, az inkák a chilliaról (a malária ellenszere), granadillavirágról, kokalevélről. De az ókor neves tudósaitól is több írásos recept maradt ránk, Hippokrátésztől, Galenusztól, Arisztotelésztől és másoktól. A magyarságnak sem kell szégyenkeznie, gyógyítóembereink, a táltosok ismerték és használták a gyógynövényeket, az ő tudásukat vették át később a falusi javasasszonyok.

Tavasszal kezdve a begyűjtést, őszre egészen szép házipatikánk lehet a kellően tiszta és szárított gyógyfüvekből. Főleg azokat érdemes begyűjteni, amelyeket a legtöbbször használunk. A gyűjtésnek is vannak szabályai: tisztán, száraz időben, ép növényrészeket (levél, virág, gyökér, termés) szedjünk, ne tegyük műanyag zacskóba, ne gyűjtsünk út mellett és permetezett szántóföldön, a védett növényeket kíméljük meg, szárításukat kiterítve, szabadban végezzük, de árnyékban.

A gyógynövényekből gyakrabban teát készítünk. Három formában készülhet a gyógytea: forrázat, főzet és áztatás révén. Az első esetben forrásban lévő vízzel leforrázzuk a teafüvet, lefedjük és 10-15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Főzet készítésekor a növényi részeket forrásban lévő vízbe tesszük, lefedjük, lassú tűzön 5-10 percig főzzük, 10-15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Áztatást akkor alkalmazunk, ha a drog hatóanyaga hőre bomlik. Langyos vagy hideg vízben 6-8 óráig áztatjuk, majd szűrjük. A tea fogyasztása nyugodt körülmények között történjen, testhőmérsékletre hűtve vagy melegítve; legjobb édesítőszer nélkül, de méz – ha egyébként nem árt – használható. Általános adagolás szerint 2 dl vízhez 1 kávéskanál teafüvet adunk.

Kora tavaszi hetekben szedhető napjaink egyik divatos, hasznos növénye, a medvehagyma. Hasonlít a gyöngyvirág levelére, de erős fokhagymaszagot áraszt. Árnyékos helyeken, patakok mentén, erdőkben, ártereken tenyészik. Béltisztító, féregűző, C-vitamint pótló, természetes antibiotikum. Tea készíthető belőle, de nyersen salátába keverve fogyasztható.

A „vén budai hársfák” nemcsak arra jók, hogy suttogásukat hallgassuk, hiszen ezekből az illatos virágokból pótolhatatlan teát főzhetünk az őszi-téli megfázások, köhögéssel megzavart, álmatlan éjszakák idejére. Leggyakrabban a nagylevelű és kislevelű változattal találkozhatunk, hiszen parkokban, országutak mellett gyakran ültetett díszfák. A nagylevelű hárs május végétől, a kislevelű június második felétől virágzik.

A hársfavirágot a murvalevéllel együtt kell gyűjteni. Az időpont megválasztása fontos; akkor kezdjük el, amikor a belső virágok már kinyíltak, a külsők pedig még bimbósak, mert ha az utóbbi kinyílását is megvárjuk, akkor a többi virág már lehullatja szirmait. A kamilla után a leggyakrabban alkalmazott háziszer a hársfatea; köhögéscsillapító, izzasztó, gyomorerősítő és görcsoldó. Mivel a szívműködésre is serkentően hat, fogyasztása korlátlan mennyiségben nem ajánlott.

Falusi virágoskertek legközönségesebb növénye a sötét aranysárga színű körömvirág. Tavasztól késő őszig virágzik. Népies neve: fülemülefű, kenyérbélvirág, körmice, náthavirág, tűzvirág, körömke. Gyűjtendő az egész virág, lehetőleg a virágzás elején, de az igazi, értékes drog a lecsipegetett nyelvesvirágokból lesz. A népi orvoslásban előkelő helyet foglal el. Nem hiányzik rákos sebek gyógyszerei közül, de hatásosnak bizonyul (mint kenőcs) nehezen gyógyuló sebek, fekélyek kezelésében. Gyomor- és bélfekélyek elleni teakeverék állandó alkotórésze. Segíti a hámosodást, a bőrújraképződést, emellett antibiotikus hatását is leírták. Körömvirágkenőcsöt otthon is készíthetünk. Rotyogásig melegítsünk fel 25 dkg vajat, majd keverjünk hozzá jó maréknyi apróra morzsolt, illetve vágott (ha friss) körömvirágot. Melegítsük sistergésig, majd hagyjuk állni egy napig. Ezután ismét melegítsük fel, és vásznon szűrjük át egy tiszta üvegbe. Lehűlve kész a körömvirágkenőcs.

A mezei kakukkfűnek több változata ismert, gyógynövényként mindegyik használható. Az ajakosvirágúak családjába tartozó félcserjék száraz, füves helyen teremnek. Magyar elnevezése balzsamfű, démutka, illetve vadcsombor. Aromás illata könnyen elárulja. Virágzó leveles hajtásait gyűjtsük, a fásodó szár nélkül. Gyűjtése gazdaságos, ha olyan helyet keresünk, ahol sűrűn terem és sarlóval vágjuk le. A virágzó hajtásból készült teát, illetve szeszes kivonatát tartós hörghurut, szamárköhögés enyhítésére használják.

Különösen hatásos a lándzsás útifű és a kakukkfű egyenlő arányú keverékéből készített tea. A bűvös svédcseppel vetekedő, úgynevezett „hét fű keverék” is mindig tartalmaz kakukkfüvet, az apróbojtorjánon, a borsmentán, a cickafarkon, a csalánlevélen és a macskagyökéren kívül. Kiskertekben is hasznos a kakukkfű mint szegélynövény. Nemcsak színesebbé teszi a zöldségeskertet, de elriasztja a rovar- és gombakártevőket.

Kevés olyan teakeveréket ajánlanak természetgyógyászok, amelyben ne lenne cickafark. Közönséges, szinte mindenütt elterjedt; kaszálókon, útszéleken, nyirkos erdei helyeken. Évelő növény, hengeres gyökértörzse kúszik a föld alatt, és több szárat fejleszt. Mindig a fehér virágú fajokat gyűjtsük. A cickafark drogjából készült teák étvágycsinálók, emésztést serkentők, görcsoldók, vérnyomáscsökkentők, de ajánlják gyomor- és bélhurut, visszérbántalmak, női bajok és légzőszervi megbetegedések esetén is. Fogyasztható teaként; a levelek forrázatát „tavaszi kúra” néven erősítőszerként isszák. Külsőleg főzetét ajánlják szem- és fogínysorvadásra, borogató- és öblítőszerként.

A mezei macskagyökér nedves, ligetes helyeken, patakok mellett, de száraz, erdős vidékeken, főleg vágásokban is gyakori. Gyűjtendő a gyökértörzs a gyökerekkel együtt. Célszerű ősszel gyűjteni, mert olyankor tartalmazza a legtöbb hatóanyagot. Kiásás után jól mossuk meg a rátapadt földtől. Kiterítve addig levegőztessük, amíg a vastagabb gyökerek is törhetőkké válnak. Idegnyugtató teakeverék összetételre: 50 százalék macskagyökér, 10 százalék borsmenta, valamint 5 százalék cickafark, bazsalikom, ibolya és fekete üröm. A keverékből készült teát naponta kell fogyasztani, ezáltal a korábban szedett nyugtató tabletták száma fokozatosan csökkenthető vagy elhanyagolható.

A kukorica is gyógynövény, bár kevesen tudják. Torzsavirágzata van, amelynek hosszú bibeszálai – a „kukoricabajusz” – fontos drog. A termést borító levelek alatt található rész az értékesebb, mert ami a kukoricacső végén kilóg, az gyakran penészes. Az összegyűjtött bibeszálakat gondosan szárítsuk meg, mert ebből készül a sok mindenre használható teafű. Alkalmazható minden olyan betegség befolyásolására, amely vizenyőt okoz, mivel vízhajtó hatása ismert. Szív- és májbetegségek, bélrenyheség, vérnyomás zavarainak kezelésére, légcsőhurut gyógyítására ajánlható. Mivel a belekből zsírt távolít el, fogyasztó hatása is ismert. Ha csak önmagában iszunk kukoricabajusz-teát, akkor egy púpozott teáskanálnyi, porszerű száraz anyagot öntsünk le 3 deciliter forrásban levő vízzel. Jó fél óra állás után kortyonként igyuk meg a nap folyamán. Hatásos gyerekek ágyba vizelésének megszüntetésére is. Köszvény, reuma kezelése kapcsán is jó tapasztalatokról számolnak be természetgyógyászok. Igen sikeresen alkalmazzák diabetikus tea alkotórészeként.

A csípős csalán tipikus gyógynövény; mindenütt gyűjthető. Leveleinek forrázata hatékony vérszegénység ellen. Vizelethajtó, emésztést serkentő, hatékony ízületi gyulladás és köszvény ellen. Csökkenti a vérnyomást, roboráló, vitaminpótló. Cukorbetegségre alkalmazott teák alkotórésze. Teakészítés: 3 dl forrásban levő vízzel 1 evőkanálnyi levelet forrázunk le. Kortyonként, egész napra elosztva fogyasztható. Betegek naponta többet is ihatnak.

A gyermekláncfű kertek, rétek gyakori gyomnövénye. Sárga virága tavasztól őszig nyílik. Gyógyhatásai: emésztést segítő, epeműködést, májműködést fokozó. Segíti a veseműködést, jó vizeletkiválasztó. Cukorbetegségben is hatásos, reuma gyógyítására is alkalmas. Tisztítókúrák nélkülözhetetlen alkotórésze.

Végül ne hagyjuk ki a kamillát sem, mint a legfontosabb gyógynövényt. Mindenütt megterem, még az alföldi szikeseken is. Magasra megnövő elágazó szárú, aromás illatú. Virágja fészkes. Kiváló gyulladásgátló, szélhajtó hatású, öblögetőszer, borogatószer. Sokan élvezhetik teaként és fogyasztják. Fürdővízbe téve dezodoráló hatású. Kamillatea készítése: 1 evőkanálnyi kamillát leforrázunk 2 dl vízzel, 15 perc után leszűrjük. Naponta 2-3 alkalommal fogyasztható.

Beindult az allergiaszezon is, ezért jól jön egy tüneteket enyhítő tea: egy rész csalán, 2 rész orbáncfű. 2 rész diólevél, 2 rész cickafark, 5 rész kamilla. Arra vigyázni kell, hogy ne ezekre a növényekre legyen érzékeny a páciens.

Hankó Ildikó