Az idei különösen csapadékos időjárás kedvezett a gombagyűjtőknek. Jószerével csak a hőmérséklettől és a nedvességtől függ, hogy mennyi gombát találunk az erdőben, a mezőkön, a réteken. Szinte minden évszak kedvez valamilyen gombafaj szaporodásának, de az igazán nemes gombák tömegesen nyáron és ősszel jelennek meg.

A gombák igen érdekes élőlények, a növény és az állatvilág határán állnak. Szerves anyagot szervetlenből – mint a növények – nem képesek készíteni, ezért azt készen veszik föl. Ez az oka annak, hogy olyan helyen találunk nagyobb gombacsoportokra, ahol valamilyen bomló szervesanyag van; korhadó fa, lehullott levél, állati trágya és mások. Hazánkban több mint ezer kalapos és egyéb nagygombafaj került elő, ezek egyik része ehető, másik része fogyasztásra alkalmatlan mert rossz ízű, vagy mérgező.

Magyarországon az elmúlt öt évben átlagosan több mint százan betegedtek meg gombamérgezésben, de csak egy-két eset végződött halállal. Ennek egyik oka az, hogy hazánkban kevés a valóban erős mérgező gomba. A legtöbb súlyos és szinte az összes halálos mérgezést a gyilkos galóca fogyasztása okozta, de komoly megbetegedést idéz elő a fenyő tőkegomba, a pókhálós gomba, a papsapkagomba és a susulykák is.

A gyilkos galóca mérgezésének mintegy 15 százaléka végződik halállal. Akik a rosszullét kezdetekor jelentkeznek orvosnál, túlélik a mérgezést, de a májukat gyakran elvesztik, mivel a gombaméreg tönkreteszi. Budapesten tíz éve nem volt halálos gombamérgezés, aminek egyik oka, hogy a hét minden napján találnak a gombagyűjtők ingyenes gombavizsgálót: hét közben a főváros hét piacán működnek gombavizsgálók, a hétvégeken pedig a Bosnyák téri és a Fehérvári úti piacokon.

A nagyobb vidéki piacokon a hét egy-két napján, nem ingyenes gombavizsgálók jelennek meg. Ez utóbbi tény gyakran visszatartja az embereket az ellenőriztetéstől – éppen vidéken, ahol egyébként is több a gombamérgezés. A piacokon árusított gombák mellett igazolólappal kell dokumentálni, hogy megtörtént a kötelező ellenőrzés. Ezért soha ne vásároljanak házaló gombagyűjtőktől portékát, de még ajándékba kapott gomba esetében is meggondolandó, hogy elfogyasszák-e.

A köztudatban élnek olyan hiedelmek, amelyekkel állítólag eldönthető, hogy egy gomba mérgező-e vagy sem. Például nem igaz, hogy leforrázva minden mérges gomba ehetővé válik, éppen a mérgek vészelik át a főzést. Az sem igaz, hogy a gomba mérges, ha a levében főzött hagyma, petrezselyem vagy ezüstkanál megfeketedik; a színváltozás kén jelenlétét mutatja, nem a mérget.

A védekezés a gombamérgezés ellen már a szedéskor elkezdődik. Soha ne műanyag zacskóba gyűjtsük a frissen szedett gombát, hanem kosárba vagy papírzacskóba, a különböző fajtákat jól elkülönítve egymástól. Mindig fiatal, ép, egészséges példányokat gyűjtsünk be, amelyeket éles késsel metszünk le. A gomba fajtáját illetően ne csak a kalap színe és nagysága szerint tájékozódjunk, hanem a lemezeket és a tönköt is nézzük jól át.

Figyeljük meg, hogy milyen helyen terem a szedni kívánt gomba, sok faj ugyanis meghatározott növények társaságában él, ezért tudni fogjuk, hogy hol keressük. Az őszi gombák között ritka fajokat is szép számmal találhatunk az idei csapadékos időszakban. Tölgyesekben és bükkerdőben találkozhatunk a kitűnő ízű császárgombával. Narancssárga kalapja és hófehér bocskora van; ínyenceknek való, drága kalapos. Ugyancsak az említett erdőkben tenyészik a piruló galóca. Vigyázat, ehető! A nevét onnan kapta, hogy megtörve színe pirosra változik. Sokaknak kedvence a vargánya, amely a tinórufélék képviselője. A kalaphús alatt szivacsos réteg található. Lombos és elegyes erdőkben tenyésznek, a legfinomabb az ízletes vargánya, de nem marad el mögötte a barna tinórú vagy fenyőtinórú sem; az utóbbit fenyvesekben keressük. A tinórúgombák értékét növeli, hogy jól száríthatók. Igen impozáns látvány a nagy őzlábgomba, amint magasan kiemelkedik az aljnövényzetből. Ritkás erdőkben, akácosokban gyakori. A legfinomabb a kalapja, kirántva. Az egyik legdrágább gomba piacokon a rókagomba. Nagy kincs, ha lombos- és fenyőerdőkben rábukkanunk, mert sokszor évekig nem mutatja meg magát; sárga színű, tölcséres kalapja van. Egészen a fagyokig szedhetünk rizikét a fenyvesekben. Kalapja rezes színű, megtörve zöldre színeződik. Még a hó alól is kiszedhető a lila pereszke, amely mezőkön és kertekben is előfordul; élénk lila, még a húsa is. Jól szárítható, csakúgy, mint a szegfűgomba.

A szárításra szánt gombát ne mossuk meg, a földet kapargassuk le róla. Vágjuk vékony szeletekre, majd papírra vagy szitára terítve szárítsuk csontkeményre, tárolása papírtasakban történjen. Porrá őrölve kiváló ízesítőszere számos ételnek. Nagyon fontos, hogy az ehető gombák mellett fölismerjük a különösen mérgező fajokat is. A gyilkos galóca lemezei fehér színűek, tönkjén gallér és bocskor is található. Kalapja olajoszöld színű, húsa fehér, szaga nyers burgonyára emlékeztet.

A susulykák közül a téglavörös és a kerti susulyka gyakori, súlyosan mérgezőek. Erdőtalajon, főleg tölgyesekben terem a puha húsú, törékeny, kellemes gyümölcs illatú, kúpos kalapú téglavörös susulyka. A kerti faj ugyancsak kúpos kalapú, apró termetű, sárgásbarna színű. Fehér húsa törékeny, vizenyős, kellemetlen szagú. Könnyen összetéveszthető az ehető szegfűgombával.

A gyilkos galóca okozta mérgezés 8-24 órás lappangás után hirtelen kezdődő hányással, hasmenéssel jelentkezik. Az első stádiumban elesettség, kiszáradás, sokk és halál is bekövetkezhet. Ha az első stádiumban nem hal meg a beteg, akkor egy-két napos viszonylagos jólét után kerül a második stádiumba, amikor máj- és vesetünetek, sárgaság és uraemia fejlődik ki. A gyógyulás hosszadalmas és kétséges, májátültetés jöhet számításba. A susulykafélék mérgező hatása rövid, 15-60 perces lappangási idő után jelentkezik; izzadás, nyálfolyás, hányás, hasmenés, igen lassú pulzus, szűk pupillák. Egészséges felnőtt esetében, orvosi kezelés mellett ritkán halálos. A párducgalóca és a légyölő galóca okozta mérgezés lappangási ideje 1-2 óra. Tünetei: tág pupillák, száraz bőr és nyálkahártyák, hallucináció, delírium, tomboló pszichomotoros nyugtalanság. Légzésbénulás ritka és könnyen leküzdhető.

Mit kell tenni gombamérgezés gyanúja esetén? Azonnal hívjunk orvost, mentőt, majd nyújtsunk elsősegélyt. Fontos, hogy ne tegyünk olyat, ami árthat. Hánytatást és sós hashajtást otthon is elvégezhetünk. Hánytatóként egy nagy pohár langyos vízbe tegyünk egy evőkanál sót, vagy egy kis szappant, vagy mindkettőt. A hánytatást többször ismételjük meg, a hányadékot tegyük el az orvosnak. Hánytatás után hideg vízbe tegyünk keserűsót vagy Glauber-sót, keverjük bele egy kávéskanál orvosi szenet. A beteget ellátó orvost lássuk el minél részletesebb információkkal.