Ki építette valójában Rómát?

Róma eredetéről évezredek óta vitáznak a történészek, de egy történet minden mást túlélt: a nőstényfarkas által felnevelt ikrek, Romulus és Remus megalapították az Örök Várost. A legenda szerint a testvérek sorsa az volt, hogy a trójai hősök leszármazottaiként új birodalmat emeljenek a Tiberis partján.

Livius, a római történetírás atyja így fogalmazott:

„Sem megerősíteni, sem cáfolni nem szándékozom a Róma alapítása előtti időről vagy magáról az alapításról szóló legendákat, mivel ezek inkább költői történetek, mintsem a történelmi események megbízható bizonyítékai.”

A görög és római történészek már az ókorban is szkeptikusan kezelték a legendát, ám ők maguk is hozzájárultak annak formálásához. A szóbeszéd, a hősi mítosz és a vallás egybefonódása tette Róma eredetét olyan különlegessé.

A trójai gyökerek és a dinasztia születése

A rómaiak őseinek története Aeneas trójai hőssel kezdődik, aki az égő Trójából menekült apjával és fiával, Ascaniusszal. Útja Itáliába vezetett, ahol Laviniával, Latinus király lányával házasodott, és megalapította Laviniumot. Fia, Ascanius később Alba Longát alapította, amelyből generációkkal később született meg Numitor és Amulius dinasztiája.

Amulius megfosztotta testvérét a tróntól, és hogy elkerülje az örökösödési veszélyt, unokahúgát, Rhea Silviát Vesta-szűzzé tette – örök tisztaságra kárhoztatva. A sors azonban közbeszólt: a legenda szerint Mars isten teherbe ejtette Rhea Silviát, aki ikreket szült – Romulust és Remust.

A nőstényfarkas és az isteni gondviselés

Amulius elrendelte a csecsemők megölését, ám a szolgák megszánták őket, és egy kosárban a Tiberis vizére bízták a kisdedeket. A sodrás a Palatinus-domb lábához vitte őket, ahol egy nőstényfarkas szoptatta az ikreket. Később egy pásztor, Faustulus, és felesége, Acca Larentia nevelte fel a gyermekeket.

A nőstényfarkas alakja azóta is Róma jelképévé vált. A Capitoliumi Múzeum híres bronzszobra, amelyen a farkas a két csecsemőt táplálja, a város legfontosabb szimbóluma lett.

Testvérháború a trónért

Felnőve Romulus és Remus bátran vezették a pásztorokat az elnyomó király ellen. Legyőzték Amuliust, és nagyapjukat, Numitort visszahelyezték a trónra. Ezután új várost akartak alapítani, de mindketten maguknak követelték a királyságot.

A döntést az istenekre bízták: a madarak jóslata döntött volna köztük, ám a látomás kétértelmű volt. A vita heves veszekedésbe, majd tragédiába torkollott. Amikor Remus átlépte testvére szent határát, Romulus haragjában megölte őt, és így szólt:

„Ugyanez a sors érjen mindenkit, aki átlépi városom falait!”

Így született meg Róma, a Palatinus-dombon.

Alternatív eredettörténetek Róma születéséről

Bár a legismertebb verzió Romulus és Remus mítosza, az ókori források több más történetet is ismernek, amelyek eltérő magyarázatot adnak az Örök Város eredetére. Ezek a változatok nemcsak különböző személyekhez, hanem eltérő kulturális és vallási hagyományokhoz is kötődnek.

1. Roma, a trójai nő legendája

Egyes történetek szerint Róma nem Romulusról kapta nevét, hanem egy Roma nevű trójai nőről, aki Aeneas kíséretéhez tartozott. Amikor Itáliába értek, a férfiak vissza akartak hajózni Trójába, de Roma és a többi nő elégette a hajókat, hogy megakadályozzák a visszatérést. A közösség végül letelepedett a Latium partjainál, és a várost az ő tiszteletére nevezték el Rómának.

2. A „rhome” elmélet – a város neve az erőből ered

Egy másik elmélet szerint a „Róma” név a görög „rhome” szóból származik, amelynek jelentése erő, hatalom, bátorság. E magyarázat szerint a város a pelaszgok, az Égei-tenger őslakosainak nyelvéből ered, akik Itáliába vándorolva a Latium térségében telepedtek le.

3. Aeneas és leszármazottai

Több ókori szerző, köztük Plutarkhosz is úgy tartotta, hogy Romulus és Remus valójában Aeneas fiai vagy unokái voltak. Így a római nép közvetlenül Trójához, a legendás hőshöz és az isteni eredetű Julia-nemzetséghez kapcsolódott. Ez a változat különösen Augustus császár idején vált népszerűvé, aki saját családját is Aeneas leszármazottjának tekintette.

4. Tarchetius, az alban király mítosza

Egy bizarrabb eredettörténet Tarchetius alban királyhoz kötődik. A legenda szerint egy napon a király kandallójából egy égi szellem vagy „csodás fallosz” bukkant elő, amelyről a jósok megjövendölték, hogy ha egy szűz kapcsolatba lép vele, híres fiút szül, aki hatalmas uralkodó lesz. Tarchetius lánya azonban nem volt hajlandó teljesíteni az utasítást, ezért szolgálóját küldte maga helyett. Amikor a király rájött a csalásra, mindkettejüket meg akarta öletni, de Vesta istennő közbelépett, megmentve őket és az újszülötteket, akiket a Tiberis partjára tettek – innen kapcsolódik a történet a nőstényfarkas motívumához.

5. A szabin eredet elmélete

Egy másik hagyomány szerint Rómát a szabinok és a latinok közös alapítása hozta létre. Ez a verzió a híres „szabin nők elrablásához” kötődik, amelyben Romulus állítólag elrabolt nőkkel egyesítette a két népet. Az elmélet szerint a város nem egyetlen hős tette, hanem két kultúra békés összeolvadásának eredménye volt.

6. Az istenek városa

Egyes ókori vallási szövegek úgy tartják, hogy Rómát nem emberek, hanem az istenek alapították. Jupiter, Mars és Vesta áldását adta a város születésére, és a rómaiak ezt isteni küldetésként értelmezték: Róma uralma isteni elrendelés volt.

Ezek az alternatív elméletek mind ugyanarra a következtetésre jutnak: Róma születése nem pusztán történelmi esemény, hanem mitikus és vallási eredetű folyamat volt, amelyben a hősiesség, az isteni akarat és az emberi ambíció szorosan összefonódott.