Több tízmilliárd forintnyi értéket rejt hazánkban a vörösiszap
Kincs a zagyból – magyar kutatócsoport a siker kapujában
Közel harmincezermilliárd forintnyi értéket tartalmaz a hazánkban tárolt vörösiszap. Egy magyar kutatócsoport munkája nyomán mára lehetségessé vált e fontos ipari alapanyagok gazdaságos kinyerése.
A tíz ember életét követelő 2010-es kolontári ipari katasztrófa óta rettegett veszedelem forrásaként gondolunk a vörösiszapra, noha felelős emberi magatartás esetén nem kell tőle tartani. Aggodalom helyett inkább hasznosítani kell, hiszen értékes nyersanyag nyerhető belőle.
Persze kétségtelen, az alumíniumgyártás első lépéseként a bauxitból nátronlúg segítségével előállított timföld előállítása során keletkező vörösiszap a nátronlúgtartalom miatt önmagában veszélyes ipari hulladék, amit azonban idővel az esőzések felhígítanak. Ugyanakkor egy tonna timföld előállítása során a felhasznált bauxit minőségétől függően másfél-kétszer annyi vörösiszap keletkezik, vagyis ez az iparág jelentős mennyiségű zagyot termel. Ezt speciális tározókban helyezik el, várva, hogy történjen vele valami.
De nemigen történik, pedig jelentős mennyiségben tartalmaz értékes anyagokat, ám olyan csekély koncentrációban, hogy nem éri meg a kinyerésükkel fáradozni. Az elmúlt évtizedekben gazdaságossági szempontból világszerte kivétel nélkül sikertelenül próbálkoztak vele. Mára azonban egy magyar kutatócsoport, úgy tűnik, megtalálta a megoldást.
– A fémek előállításának lényege, hogy a kitermelt ércből kohóban vagy más eljárással kinyerik a tiszta fémet. Ez alacsony százalékos érctartalomnál vagy technológiailag nem lehetséges, vagy gazdaságilag még nem éri meg. Ezért az érctartalmat különféle eljárásokkal egy vagy több lépésben dúsítják, ezután már kinyerhető az ásványból a fém – foglalja össze a lényeget Fejér Zsolt kohómérnök.
Az almásfüzitői timföldgyár egykori üzemvezetője hozzáteszi, a vörösiszap esetében még nem találták meg a jó megoldást, sem a kohászati, sem a vegyipari eljárások nem hoztak megfelelő eredményt. Legalábbis eddig.
– A mi kutatócsoportunk tagjaiban közös, hogy mindannyian foglalkoztunk ásványi anyagok feldolgozásával, vizsgálatával. Tapasztalatainkra alapozva kidolgoztunk egy olyan eljárást, amellyel lehetővé válik több értékes fém gazdaságos kinyerése a vörösiszapból. A technológia lépéseit nem részletezem, az a lényeg, hogy az általunk kifejlesztett módszer egyrészt több évtizedig biztosíthatná a hazai acélipar részbeni ellátását, másrészt további értékes fémek esetében vegyipari és kohászati területeken új, eddig hazánkban nem alkalmazott eljárásokat lehetne megvalósítani. Ez teljes mértékben összecseng a kormánynak az ország újraiparosítására irányuló szándékával – mondja Fejér Zsolt.
A kohómérnök számításai szerint a jelenleg a hazai tározókban őrzött mintegy 100 millió tonna vörösiszapból 70 millió tonna viszonylag könnyen hozzáférhető. Ebből a Fejér Zsolték által kidolgozott eljárással közel 20 millió tonna vas nyerhető ki. Ez legalább 50 évig jelentős mennyiségben, a vas kilogrammonkénti világpiaci átlagárával számolva közel ezermilliárd forint körüli értékben szolgáltathatna alapanyagot.
Így ha ez a folyamat Magyarországon értelmezhető mennyiségben, gazdaságos és környezetkímélő technológiával megindulna, az gazdaságilag és politikailag is jelentősen erősítené hazánk pozícióit Európában és világszerte egyaránt.
És nem a vas az egyetlen kinyerhető kincs.
– A kísérletek közben az elemzésekből kiderült, hogy a vörösiszapban lévő további, jóval értékesebb fémeket, például a germániumot, a talliumot, az ezüstöt, valamint az elektrotechnikai ipar egyik stratégiai alapanyagát, a galliumot is sikerült kinyerhető állapotba hozni – mondja Fejér Zsolt.
A világ legjelentősebb gallium-nagyhatalma a globális kitermelés 80 százalékát adó Kína, ám a keleti birodalom, válaszul az ellene indított önsorsrontó kereskedelmi háborúra, jelenleg nem ad el belőle az Európai Unió tagállamainak. Lett volna eszünk, mondja erre a pesti jassznyelv.
Szerencsére volt, illetve van, Fejér Zsoltnak és három munkatársának legalábbis mindenképp. Az általuk kidolgozott többlépéses eljárással ugyanis ezek az érckincsek kinyerhetővé válnak.
– Ezt ma már professzionális technológiával, laborkörülmények között végzett kísérletekkel is igazolják – állítja Fejér Zsolt, majd beszédes számadattal is érzékelteti a technológia jelentőségét. – A feldolgozás során a gallium, a germánium, a szelén, a bizmut, a tallium, az ezüst, a nikkel, a cink, valamint az elsőként megcélzott vas esetében értünk el jelentős eredményeket. Ezeket az összetevőket figyelembe véve a könnyen hozzáférhető 70 millió tonna vörösiszapból közel harmincezermilliárd forint összértékű alapanyag nyerhető ki.
A technológiát a magyar kutatócsoport egyelőre laborléptékben dolgozta ki.
– Azt szeretnénk, ha a módszerünk itthon hasznosulna. A módszert nagylaborléptékben alkalmazni képes berendezés a tervezés fázisában van, várhatóan 2025 elején bemutatjuk a remélt szakmai partnereknek, akik minősített laborelemzésekkel ellenőrizhetik majd, hogy milyen alapanyagot juttatunk a gépbe, és mit kapunk a kimeneti oldalon. Nem zsákbamacskát árulunk, hanem tudásból születő, ellenőrizhető és reprodukálható technológiát – magyarázza Fejér Zsolt.
A fejlesztés következő lépcsőfoka a kisüzemi körülmények között működő technológia. Ennek a tapasztalatai alapján lehetséges már gondolkodni a jelentős hasznot hozó nagyberuházáson.
Tekintve, hogy világszerte hozzávetőleg húszmilliárd tonna vörösiszapot tárolnak, ami évente több tízmillió tonnával bővül, az eljárás világpiaci értékesítése komoly üzleti lehetőség. Ezt is figyelembe vélve Fejér Zsolt úgy látja, hogy Magyarországon az évtizedekre a Mol hatáskörébe került hulladékfeldolgozó rendszerben nagyon is helye lehetne az eljárásnak.
