Kevés olyan kultikus hely van a világon, amelyekkel annyit foglalkoztak volna kutatók, mint e valószínűtlen kőkörökkel, amelyek több ezer éve állnak a Salisbury-síkon, az időtlenséget szimbolizálva. A hatalmas, 20-30 tonnás kőtömbök játékkockák módjára vannak egymásra rakva; éppen ilyen kaput építenek a gyerekek két-három éves korban, ha néhány fakockához jutnak. Gyermeki lelkületű emberek építették volna Stonehenge-t? Vagy ez az alakzat a legegyszerűbb, legletisztultabb kapuforma? Egyáltalán kaput akartak összerakni a gigantikus kövekből, és ha igen, hova jut, aki ezen átlép? Kérdések sokasága, amelyeket máig nem fejtett meg a tudomány, bár az utóbbi években történt egy és más.

Óriások játszóterének vélhető, meghökkentő építmények máshol is vannak a világon. Elég, ha az ókori egyiptomi piramisokra gondolunk, az azokat felépítő kőkockákra, vagy a Húsvét-szigeti moainak nevezett kőmonstrumokra, ahol egy-egy emberarcú szobor a 89 tonnát is eléri; körülötte pusztaság. Valószínűleg azért is feltűnőek ezek a megalitok, mert olyan helyen állnak, ahol nem volt arra alkalmas nyersanyag – legalább is közel nem –, amiből az őskori-ókori szobrászok kifaraghatták volna emlékművüket.

A történelem előtti korból származó, faragatlan, nagy kövekből összeállított ismert emlékek vagy előkelő családok, vagy fejedelmek sírjait jelölték. Részint vallásos jelentésük volt, részint valamit üzentek vele, mint a négyszögűre faragott kőoszlopokkal, a menhirekkel. Utóbbiak a nyári és a téli napfordulót hivatottak tudtul adni. Ide sorolják azokat a kősorokat is, amelyek utakat jelöltek. A skandináviai vas- és népvándorlás kori köveket is közéjük sorolják, amelyek sírokat jelölnek, de az ázsiai türkök lakta területen is szolgálnak hasonló célt az őskori kamenaja-baby kövek. Megalitok nagy számmal vannak Európa nyugati partvidékén, a Balti-tenger, a Visztula vidékén, a Krímben, a Kaukázusban, Madagaszkáron, Indiában, Japánban, a Csendes-óceán szigetein, Dél-Amerikában és a Közel-Keleten is. Ha jól meggondoljuk, a hazánkban található, eddig még tüzetesen nem vizsgált bálványkövek is hasonló célt szolgálhattak, például a Siroki vár közelében lévő kis völgyecskében. Ezekről kaphatta nevét az erdélyi Bálványos vár és fürdő.

Se szeri, se száma azoknak az elméleteknek, hogy kik és mi célból építették a Stonehenge-i építményt. Nevezték naptemplomnak, jól szellőző lakóparknak, óriási naptárnak, egyéb kultikus helynek, de olyan nézet is létezik, amely szerint a legősibb szeméremdomb. Sőt, azt a hírt is fölröppentették, hogy nem is eredetiek a kövek, hanem másolatok. Régebben azt hitték, hogy kelták emelték, de kiderült, hogy sokkal régebbi az építmény, valószínűleg újkőkori (neolitikumi). Utóbbi a legmagasabb kultúra: a kőszellem virágzása. A körülbelül húsz lépés sugarú körben egymástól arányos távolságban négy méter magas, szürke nyers kőtömbök állnak. E tömbökre ugyanolyan kőből, ugyanolyan köveket fektettek; csupa kapu, amely körben áll. Az oszlopok 2-7 méter magasak, durván faragottak és 20-30 tonnásak; hajdan négy koncentrikus kört alkottak. Sokan régi naptárnak tartják, amely pontosan jelezte a téli és a nyári napforduló idejét, ugyanis a Nap egy kapun akkor és csak akkor világított át. A „henge” szó kör alakú földsáncot jelöl, amelynek kerülete mentén belső árok fut végig. Stonehenge együttesét nem azonos időben építették. Az előbb említett földsáncot Kr. e. 3000 körül, a középsőt újkőkorban hordták össze a Salisbury-síkságon. A sáncon belül szabályos kör alakban 56 lyuk található, facölöpök voltak bennük. Az újkőkor közepe táján – Kr. e. 2500 körül – egyenes vonalba cölöpöket, cölöpsorokat állítottak föl a kör északkeleti bejárata mellett és azzal átellenben. Ezt követően jelentek meg az úgynevezett kékkövek, félkör alakba rendezve; utóbbiak Kr. e. 2500 óta állhatnak ott. Ugyanakkor állították az Oltárköveket, az állomásköveket és a Sarokkövet.

Legkorábban a kékkövek érkeztek, mintegy 400 kilométerről, Walesből. Ezt a tényt 2005-ben minden kétséget kizáróan megállapították, csak azt nem fejtették meg, hogy miként kerültek a kövek a Preseli-hegységből a Salisbury-síkságra. A köveket vizsgáló geológusok már több vitát kavartak Stonehenge ügyében. Néhányuk szerint minden emberi beavatkozás nélkül a jégkor gleccserei juttatták a tömböket a síkságra. Állításuk szerint a jég törte ekkora darabokra és hozta le azokat a jégkorszak idején. Korábban azt is fölvetették, hogy a kövek ugyan a Preseli-hegységből, de nem kőfejtőből származnak.

A kékkövek után Stonehenge alakját a szürke homokkőből készült, öt méter magas tömbök alkotta gyűrű adja meg. A legújabb feltárások bizonyítják, hogy mindezekhez Kr. e. 2000 körül utat is építettek a földsánctól az Avon folyóhoz. A megmaradt kékköveket végül kör és patkó alakba rendezték a homokkő körön belül, továbbá két koncentrikus körben lyukakat ástak. A fantáziát igencsak izgató építmény Kr. e. 1500 körül már elfeledve állt, nem látogatta senki.

Áttörést a brit Durrington Walls-i ásatásokkal értek el a régészek. Megtalálták ugyanis egy hatalmas település nyomát, amelyben feltehetően Stonehenge építői laktak. Az ásatás során házak alapjaira, rituális ünnepségek és temetések helyszínére találtak. A Kr. e. 2600–2500 között épített háromszáz házat Mike Parker Pearson régész szerint csak időszakosan lakták a napfordulókra összegyűlő emberek. A vesszőfonatból, vályogból emelt, döngölt padlójú kunyhókban fapriccsek és tűzhelyek nyomait is megtalálták a kutatók.

Sok kérdésre azok a csontok adtak feleletet, amelyeket az ásatások során találtak. 2002-ben emelték ki nyughelyéről az azóta „Amesbury íjász”-nak nevezett férfit, aki az Alpok táján nőtt föl. Ezt a meglepő tényt fogzománca izotópos vizsgálatából állapították meg. Eszközei fémmegmunkálásra voltak alkalmasak; tegeznyi jó nyílvesszővel, arany hajdíszekkel temették el Kr. e. 2400 táján. Az utóbbiak egyben a brit földön talált legkorábbi aranyleletek. Újabb kérdést is fölvet az íjász: mit keresett a férfi Stonehenge környékén? Mi vonzotta arra a vidékre?

A kőkör közepén nemrég hét ember maradványát tárták föl. A csontok egy 2300 évvel ezelőtti tömegsírhoz tartoztak, melyben díszített edények, nyílhegyek, kovaeszközök is voltak. Fogazatukon oxigén-izotópos vizsgálatot végeztek, amely stroncium-analízissel kombinálva arra vonatkozóan ad útmutatást, hogy azok az emberek hol töltötték gyermekkorukat. Az eredmény a lehetséges származási helyüket jócskán beszűkítette néhány vidékre, köztük Wales-re. Az éghajlattal való összevetés után már csak az utóbbi régió maradt versenyben. Ez összecseng azzal a korábbi megállapítással, hogy Stonehenge legidősebb kövei – a kékkövek – a délnyugat-walesi Preseli-hegységből származnak. A régészek biztosra veszik, hogy az ott nyugvó emberek részt vettek a rejtélyes kőépítmények felállításában.

Ezek után kérdés, hogy miért szállították pont mai helyére, a Salisbury-síkságra a hatalmas köveket? A régészek véleménye szerint Stonehenge – leszámítva az eredeti faépítményeket – nem volt jelentős helyszín a kövek felállításáig. Ezért arra gondoltak, hogy az eredeti walesi helyszín bírhatott különleges jelentőséggel az ottaniak számára, vagyis az a hely, ahonnan a köveket hozták. Azaz, a kőépítmény walesi eredetű, Stonehenge-ben csak fölállították, újjáépítették. A Preseli-hegységben valóban létezik egy hasonló építmény, ám a két kőkör között eddig nem sikerült összefüggést találni. Az is elgondolkodtató, hogy nemrég Németországban is találtak hasonló kőegyüttest.

A kékkövek rejtélyét tovább nyitogatta az a felfedezés, hogy a helyi csontleletek között többnél találtak valamilyen csontelváltozást; töréseket, koponyasérüléseket, ízületi betegségeket. Lehetséges – tartják a kutatók –, hogy Stonehenge egyfajta gyógyítóhely volt, ahová azért is zarándokoltak, hogy meggyógyuljanak. Nevezhetnénk „neolitikus Lourdes”-nak is, mai párhuzamot keresve. Ezek az emberek nagyon sokat utaztak, hogy eljussanak Nagy-Britannia déli részére valamiféle természetfölötti segítségben bízva. A kékköveken lévő feliratokat megfejtve az is kiderült, hogy a közeli vizeknek mágikus gyógyító erőt tulajdonítottak, így lehettek a kultuszhely első építményei.

Az eredeti kékkő-kör ma már nem látható, csak a helyükön lévő másolatok tekinthetők meg. A régészek az első kört már az 1990-es években is szerették volna datálni, de az akkori kutatások mai szemmel tudománytalanok voltak, így csak becsülni tudták a kövek korát, Kr. e. 2250 körülire. Az idei – 2008-as – kutatóárokkal szeretnék megtalálni az eredeti kör alapjait, amelyet a legmodernebb módszerekkel datálnának. Az UNESCO világörökség listáján is szereplő Stonehenge-ben egyébként utoljára 1964-ben dolgoztak régészek.

A nemzetközi védettség ellenére a terület folyamatos beépítésével párhuzamosan a kövek állaga is romlik. A nyugalmas napimádásra érkező turisták döbbenten tapasztalják, hogy a „kőtemplomot” ma már szinte körbezárja a túlterhelt autópálya, a legújabb tervek szerint pedig „Stonehenge emlékpark” kialakítására készülnek, elsősorban az amerikai turistákra alapozva. Megoldásra váró kérdés tehát még marad bőven, mind a kolosszusok jelene, mind múltja tekintetében. Egy biztos: Stonehenge mágikus kőtömbjeivel a világ egyik legnagyobb történelem előtti vallási központja.

A szicíliai Diodórosz a Kr. e. I. században idéz egy három évszázaddal korábban elveszett beszámolót. A görög történész idézete nagyon is összevág a mai elméletekkel: „Egy Apollónak szentelt, pompás helyet és egy nagyszabású, kör alakú templomot” találtak a messzi északon. Apollón a gyógyítás ógörög istene volt.

(hankó)