Becslések alapján százmillió embert üldöznek ma keresztény hitéért, közölte egy osztrák szervezet, az Open Doors. Tragikus csúcspont volt 2010 októberében, amikor Irakban egy bagdadi templomban elkövetett merényletben 58 keresztény vesztette életét a szentmisén. De fokozott üldözés folyik Pakisztánban, Indiában, Nigériában, Afganisztánban, Egyiptomban, Eritreában és Marokkóban.

A Krisztus-hívők ellen folyó diszkrimináció olyan méreteket öltött, hogy más országokba kénytelenek menekülni és családostól letelepedni. 2010 decemberében például Irakból több mint száz káld keresztény menekült Törökországba, onnan továbbutaztak olyan országokba, ahol káld diaszpórák befogadták őket. Sokan Irakban maradnak és Kurdisztán területére húzódnak.

Louis Saks érsek, Kirkuk katolikus főpásztora szerint a szolidaritás mellett nemzetközi segítségre is szükségük lenne. Nemcsak az életük van veszélyben, de jelképeiket is eltávolítják, nevetségessé teszik őket a médiában, hátrányos helyzetbe kerülnek munkahelyükön, ha egyáltalán kapnak munkát.

Ne gondoljuk, hogy ilyen problémák csak fejletlen demokráciákban vannak. Az internetre fölkerülő számos gyalázkodásban a keresztényeket az emberiség ellenségeinek és hitüket a halál vallásának nevezik. Hazánkban sem ritka a nevetségessé tétel, a brutális gúnyolódás.

Az egyik legnagyobb fölháborodást 2010-ben a szilveszter éjjelén elkövetett vérengzés okozta Egyiptomban. Alexandria Sidi Bishr kopt templomában öngyilkos merénylő bombát robbantott, melynek következtében 21-en vesztették életüket és több mint negyvenen megsebesültek. Ezt követően zavargások törtek ki a fáraók országában és a helyzet azóta is feszült.

Nem mindenki tudja, hogy kik a koptok, mióta élnek Egyiptomban és mióta keresztények. Bizonyára sokan jártak már turistaként a Nílus-parti országban, megcsodálva több ezer éves műemlékeiket, műtárgyaikat, a „halál kultúráját”. Mert az egyiptomiak egész életükben a halálra készültek, előre megépítették sírjaikat, előkészültek testük bebalzsamozására, hogy a túlvilágon – Ozirisz birodalmában – örök életük legyen, minden széppel és jóval elhalmozva. Ezt vélték kárpótlásnak a nehéz földi életért.

Bizonyára sokakat megtéveszt, hogy Egyiptomban jelenleg nagyrészt arabok laknak, akik az ókori műkincsekhez és építményekhez úgy jutottak hozzá, mint szamár a füleihez. Ugyanis kultúrájuknak semmi köze sincs az ősi egyiptomiak kultúrájához. Az arab hódítás csak a VII. században következett be, akkor özönlötték el a fáraók földjét, majd a X. században ismét.

A koptok Egyiptom őslakói, a fáraókori egyiptomiak egyenes ági leszármazottai. Keresztény történelmük Krisztus után 300-ban kezdődik, és virágkoruk az arab hódítással ér véget. Egyiptom 395-ben lett a Bizánci Birodalom része, s az egyház 451-ben vált el a római keresztény közösségtől.

A vallás ugyan meghatározó egy-egy etnikumban, de fizikai megjelenésükben nem hagy nyomot. Így a koptok – mint Egyiptom keresztény hitre tért őslakói valóban a fáraókori népesség egyenes leszármazottai. Tehát Egyiptomban a kopt elnevezés az ott élő keresztényeket jelöli.

Honnan ered az elnevezés? Több elmélet magyarázza, leginkább kettő maradt állva: az újegyiptomi „hikuptah” (Ptah lelkének háza) kifejezés az egyik, a felső-egyiptomi (Egyiptom déli része) Quoptos, Quft város nevéből származtatják a másikat. Szerepel még a görög „aigüptiosz” is a név eredetének származtatásában.

A görögök Egyiptomot a Krisztus előtti IV. században foglalták el. Összevetve, a kopt elnevezés hármas jelentésű attól függően, hogy melyik korban használták: a kopt időkben az összes egyiptomit jelölték vele, az arab időkben azokat a keresztényeket nevezték így, akik nem vették föl a muszlim vallást, tágabb értelemben az Egyiptomból származó etióp egyházra is értik.

Megkülönböztethetők-e külső jegyek alapján a koptok az araboktól? Ha jól megfigyeljük őket, legtöbbször igen. Őrzik ősi mediterrán jellegeiket; arcuk, fejük hosszú, hajuk nem göndör vagy gyapjas, inkább hullámos, bőrszínük világosabb, mint környezetüké és az egész testalkatuk karcsúbb.

A fizikai jegyeket leszámítva kultúrájukban is különböznek. Luxorban sétálva az utcákon az üzletek között feltűnik, hogy néhány sokkal rendezettebb, tisztább, az eladó – a tulajdonos – visszafogottabban viselkedik. Nem erőszakosak, nem rángatják be a turistákat az üzletbe, nem hangosak. A személyi higiéné is láthatóan fejlettebb, mint környezetüké. Az üzletükbe lépve azonnal feltűnik valamilyen szentkép a falon, Szűz Mária, Szent György, Jézus Krisztus vagy más. Öltözetük a szokásos galabia, talán többször hordanak cipőt, szandált, mint a környezetük. A hagyomány szerint az örömhírt egyébként Szent Márk evangélista vitte el Egyiptomba.

Az arab hódítók megadták a keresztényeknek a dzimmi (nem muszlim alattvaló) státust, így az adók kifizetése mellett teljes vagyon- és életbiztonságban élhettek. A görög műveltség mély nyomot hagyott bennük, amit jól kamatoztattak később is, például számarányukhoz viszonyítva nagyobb számban tölthettek be állami hivatalokat. Anyagi jólétük, szellemi vezető szerepük – orvosok, ügyvédek, tanárok, egyetemi oktatók, bankok, kereskedőházak tisztviselői, ékszerészek, földbirtokosok – sokszor szemet szúrt a szegény és elmaradott muszlim tömegeknek, ami időnként összecsapásokhoz vezetett.

A koptok száma a mindenkori egyiptomi lakosság mintegy tíz százalékát teszi ki, vagyis a 80 millió lakosságú Egyiptomban ma 8 millió kopt keresztény él. Az időről időre elszenvedett üldöztetés mély nyomokat hagyott a kopt keresztényekben, sokan szenvedtek vértanúhalált, megkülönböztetésül világosbarna ruhát és fekete turbánt kellett viselniük, adózás céljából a tenyerükbe tüzes vassal billogot sütöttek, tilos volt lovakon közlekedniük, csak szamárháton utazhattak, háttal ülve az állat fejéhez képest. Az arab nemzeti érzés megszületésével egy időben sérelmeiket félretették, és az angol uralom lerázása érdekében együttműködhettek a muszlim vezetőkkel.

A kopt monofizita szertartás előírásai szerint a fiúkat negyven-, a lányokat nyolcvannapos korukban keresztelik meg, háromszori vízbemerítéssel. A gyermeket a keresztelés után azonnal megáldoztatják és megbérmálják. Papjaik bármikor visszatérhetnek a világi életbe, mert szerintük az egyházi rend nem hagy eltörölhetetlen nyomot a lélekben. Szertartásaikban arab és kopt nyelvet használnak, saját egyházi naptáruk van, melyet Diocletianus uralkodásának kezdetétől (Kr. u. 284) számítanak.

A kopt nyelvet ma már csak a liturgiában használják. Legrégebbi nyelvemlékük a Londoni horoszkópon (Kr. u. 100), két múmiatekercsen (Kr. u. II. század) és mágikus források formájában maradt fenn. A kereszténység fölvétele után a II. századból görög bibliai és evangéliumi szövegek maradtak fönn, de a hellén hatás olyan erős volt, hogy a kopt nyelv lejegyzése is a görög ábécé betűivel történt.

Az arab hódításig a lakosság kétnyelvű volt, a kopton kívül görögül is beszéltek. Végül a XVIII. században eltűnt a kopt nyelv, csupán Luxor környékén beszélik kevesen.

Kopt művészetről két időszakban beszélünk: az egyik Egyiptom művészete a késői ókorban és a kora bizánci korban (a III. századtól az arab hódításig). A másik a középkorban, a muszlim uralom alatt keletkezett egyiptomi keresztény művészet.

A kopt művészetet igen későn, alig két évszázada fedezte fel a tudomány, ugyanis számos félreértést kellett tisztázni az ókori görög, római és bizánci kultúra egybeolvadása miatt. Híres a kopt építészet, amelynek legkorábbi emléke a Szt. Szergiosz- és Bakkhosz-templom Kairó régi negyedében. A hagyomány szerint a Szent Család egyiptomi tartózkodása során használt barlangja fölé épült.

Igen híresek a gazdag díszítésű kopt textilek, amelyek nagy számban kerültek elő temetőikből, és amelyekből a kairói múzeumon kívül sok látható London, Berlin és Lipcse Iparművészeti Múzeumaiban is. Kopt textilt használtak például a középkori európai királyi házak urai.

A kopt egyház fejét alexandriai pápának és a Szent Márk egyház pátriárkájának nevezik. Jelenlegi vezetőjük, III. Shenouda aki eredetileg katonatiszt, majd Oxfordban végzett angoltanár, sokat szenvedett az 1981-ben kitört kairói mohamedán–kopt összetűzések miatt. A neves kopt főpapot egy sivatagi kolostorba száműzték és csak 1985-ben engedték szabadon. III. Shenoudát magyar forgatócsoport kereste fel a nátron-völgyi szír (Suriani) kolostorban, ahol a pátriárka nagy szeretettel fogadta a magyarokat és szokatlan módon szabad kezet adott a stábnak a forgatáshoz.

Bár a koptok napjainkban tartózkodóan viselkednek, mégis több atrocitás éri őket az iszlám fundamentalisták részéről. Közösségeik Szudánban és más közel-keleti országban, valamint az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is élnek. Egyiptomban a déli részen, a Fajjumoázisban és Kairóban laknak a legtöbben.

Magyarországon Budán volt kopt negyed a török uralom idején, a Kakas-kapu környékén, a mai Királyfürdőtől nyugatra. A Kopt Tudományos Intézet fő feladatának tekinti a világi és egyházi értékek megmentését, amiből a magyarok is kiveszik részüket. Borsai Ilona és Tóth Margit zenetudósok részvételével a világon elsőként jegyezték le Nagy Szent Vazul liturgiáját.

Különleges vonzalmat érez a kopt pápa is – III. Shenouda – a magyarok iránt. Az egyébként visszavonultan élő, keveset beszélő pátriárka szívélyesen fogadta a nála járó magyarokat. Talán az is oka lehet, hogy sorstársakat lát bennünk, mivel véleménye szerint a magyarok ugyanazt a szerepet töltik be Európában, mint a koptok Egyiptomban.

Hívei nem tagadják meg kereszténységüket, csuklójuk belső oldalán kis tetovált kereszt jelzi a identitásukat, amit a templomba menetkor fölmutatnak, nehogy illetéktelenek jussanak be a szentmisére vagy más kopt szertartásra.

Hankó Ildikó