Fotó: Zlatko Bala/Department of Archaeology/University of Zadar
Hirdetés

A három belgajuhász, Panda, Sattwe, Mali és egy németjuhász kutya, Arwen, öt, időszámításunk előtt VIII. századi sírhelyet szagolt ki és észlelt korábban feltárt sírokat is a 2015 óta Drvisica és Karlobag településeken, a horvát tengerparthoz közeli Velebit-hegységben.

Vedrana Glavas, a zárai (Zadar) régészeti kutatások vezetője és Adrea Pintar, a horvát hegyimentő szolgálat (HGSS) nyomkereső kutyáinak kiképzője a régészeti leletek felfedezéséről írt tanulmányukban elsőként számoltak be olyan kutyákról, amelyeket „biológiai detektorokként” használnak a régészetben.

Drvisica településen öt feltárt sírból négyben találtak emberi maradványokat, amelyeket szénizotópos kormeghatározással és régészeti leletanyag-elemzéssel az időszámítás előtti 8. és 1. századra datálnak a régészek.

A leleteket „vak keresés” és „kétszeres vak keresés” módszerrel fedezték fel. A „vak keresésnél” a kutyák és a vezetőik nem tudják, hol a sír, a régészek vezetője azonban feltételezi azt. Míg a „kétszeres vak keresésénél” senki sem tudja, hol kell keresni. A sírhely nem látható a föld felszínén, és nem lehet tudni, merre találhatók a nyomra vezető szagok. A kutyákat minden esetben megszokott sorrend nélkül, véletlenszerűen engedik a vizsgált területre.

A kutatások megmutatták, hogy a különleges kiképzésben részt vett kutyák akkor is kiszagolják az emberi maradványokat, ha azok nagyon kis mennyiségben vannak a feltráandó területen, ez esetben a 3000 éveseket is.

A régészet vezetője szerint a meszes talajnak köszönhető az, hogy megmaradtak a szagok.

A kutyák a szagot követik, de nem azonosítják a holttest pontos helyét, ezért elemezni kell a munkájukat, és figyelembe kell venni a különböző geológiai adottságokat – hangsúlyozta a kutató.

Bűnügyek feltárásban már mindennapos az emberi maradványokat kereső kutyák használata, de nem gyakori, hogy az ilyen kutyákat történelmi sírok detektálásra használják – írták a kutatók.