Ma is pusztít a birodalmi gondolat

Tapasztalatból tudjuk, hogy a nagy háborúkat nagy válságok követik, amelyekből, mint dudvából a gaz, rettenetes „világjobbító” elméletek nőnek ki. Az elsőnek nevezett világháború után sem Hitler iszonyatos fajelmélete volt az egyetlen, amely új világot ígért, nem csak a németeknek, egész Európa lakóinak. A bécsi, nagy tekintélyű Humanitas szabadkőműves-páholy bábáskodásával napvilágot látott Kalergi-terv sem kecsegtetett kevesebbel, mint hogy egy új, a „fajok alatti faj” létrehozásával és a belső határok nélküli Európai Birodalom megteremtésével elérkezik a világbéke, a virágzás és a gyarapodás hosszú korszaka az egész glóbuszon.

Ki volt Kalergi gróf?

Richard von Coudenhove-Kalergi, a páneurópai elmélet megalkotója 1894-ben született egy sokszínű politikai és pénzügyi kapcsolatokkal rendelkező, diplomáciai szolgálatban álló osztrák–magyar gróf fiaként, anyai ágon pedig japán szamurájok leszármazottja volt. Csehországi tanulmányait a bécsi Theresianumban folytatta, majd a Bécsi Egyetem és a doktorátus következett. Apja diplomáciai szolgálata idején kiépített kapcsolatrendszerének köszönhetően egyenes útja volt a legbefolyásosabb bécsi szabadkőműves-páholyba, a Humanitasba.

Mindössze 28 éves volt, amikor papírra vetette Páneurópa – Indítvány című vitairatát, amelyből hamarosan könyvet is írt. Páneurópai kiáltvány című munkája már komoly visszhangra és sok követőre talált a szabadkőműves-páholyok hálózatának hathatós támogatásával, sőt elmélete a máig virágzó páneurópai mozgalommá fejlődött. A lexikonok erről az elméletről többnyire annyit közölnek: Kalergi gróf célja az volt, hogy megalapozza egy olyan európai politikai és gazdasági közösség létrehozását, amely megakadályozza egy újabb világégés kirobbanását.

A valóság azonban ennél a sommás megfogalmazásnál kicsit bonyolultabb.

Fajelmélet született

Kalergi nem a népek önrendelkezésén alapuló tartós szövetségekben látta Európa, sőt a világ jövőjét, hiszen szerinte a nemzeti érzés, a nemzetek léte kifejezetten káros és az érdekütközések révén csakis háborúkhoz, káoszhoz vezethet. Olyan nemzetek feletti rendszert vázolt fel, amely a kontinens minden népét egyetlen, központilag irányított szuperállamba tömöríti, mai kifejezéssel egy Európai Egyesült Államokba. Ez a társadalmi berendezkedés pedig része lenne egy átfogó új világrendnek, amelyben az országhatárok és a népek feloldódnak. (E gondolat ismerős lehet a „Világ proletárjai egyesüljetek” jelszóból is.) Ebben az új világrendben Kalergi szerint már nincs jelentőségük a nemzeti javaknak, hiszen azok kiaknázását, használatának szabályait a központból határozzák meg, így nem is lehetnek érdekütközések.

A gróf persze nemigen bízott benne, hogy a szerinte már elfáradt európai fehér „faj” képes lesz megvalósítani a nagyra törő terveket. Gyakorlati idealizmus című összefoglaló művében pontosan kifejtette, miként kell leváltani az őshonos európaiakat, hogy létrejöjjön az a világpolgár, amelyik képes lesz ismét nagy tetteket véghez vinni.

Az új, „fajta alatti” embertípust Kalergi kikényszerített keveredéssel kívánta előállítani, ázsiai és afrikai bevándorlók segítségével. Az új, eurázsiai–negroid népességgel, amely szerinte leginkább talán az ősi egyiptomi lakosságra hasonlít, létre lehet hozni azt a gyökértelen, manipulálható sokaságot, amely már nem akar harcba szállni javai, életformája védelmében. A gróf úgy látta, mindehhez nélkülözhetetlen, hogy Európa kiterjessze és megszilárdítsa befolyását a Földközi-tenger déli és keleti partvidékének országaira is, ahonnan be lehet szállítani a vérfrissítésre alkalmas egyedeket.

Az emberbarát és pacifista gróf természetesen határozott lépéseket tett, hogy elméletét átültesse a gyakorlatba. Ennek jegyében 1923-ban követőivel megalapította a Páneurópa Uniót, amelyhez olyan neves politikusok is csatlakoztak, mint Tomáš Masaryk és Edvard Beneš, Léon Blum, Alcide De Gasperi, Max Warburg (sic!) bankár pedig 60 ezer márkával támogatta a mozgalom útnak indulását.

Kalergi szemei előtt nem csak az új Európa és az átalakuló világrend felépítésének eszméje lebegett. Úgy vélte, a felemelkedő Szovjetunió és az Amerikai Egyesült államok olyan fenyegetést jelent, amely ellen Európa csak így tudja megvédeni magát. A filozófus főrend persze nemcsak az új világrendért emelte fel szavát. Komoly munkákat szentelt a totalitárius rendszerek, a kommunizmus és a hitleri nácizmus kritikájának. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy Hitler, miután hatalomra jutott, máglyára küldte könyveit és betiltotta a páneurópai mozgalmat is.

Egy elmélet utóélete

A fáradhatatlan és elszánt gróf azonban nem nyugodott bele az ideiglenes kudarcba. Újjászervezte mozgalmát, hogy életben tartsa elméletét. Olyannyira sikerült neki, hogy Winston Churchill is melléállt. 1946-os zürichi beszédében maga is felvetette az egyesült Európa tervét. („Faj alatti faj” megteremtéséről ő nem tett említést.) Az ötletet az USA is felkarolta, így a szervezőmunka már a CIA segédletével folytatódhatott.

A Páneurópa Unió eszméje nagynevű politikusokat és értelmiségieket is a tagjai között tudhatott. Charles de Gaulle, Konrad Adenauer, Franz Josef Strauß, Bruno Kreisky, Georges Pompidou egyként lelkesedtek Európa egységesítésének gondolatáért. De Thomas Mann, sőt, Márai Sándor is – legalábbis feleségének naplója szerint – szimpatizált az örök béke megteremtésének e módjával. Igaz, a háború után már nem lehetett hallani a kikényszerített népkeveredésről, a nemzetállamok szuverenitásának felszámolásáról. Csak a szép gondolatokról és jelszavakról tudósítottak az újságok, amikor hírt adtak az Európai Parlamenti Unió 1947-es megalakulásáról és Kalergi megválasztásáról a szerveződés főtitkárává.

A Páneurópa Unió elnöke egyébként Kalergi 1973-as halála után a korábbi alelnök, a nagy népszerűségnek örvendő Habsburg Ottó lett. A gróf különleges fajelméletéről azonban akkor sem lehetett hallani, és azóta is legfeljebb ellenzői emlegetik.

Kalergi gróf életművének megkoronázásaként elsőként megkaphatta az Aachen város által alapított Nagy Károly-díjat, amit azóta is azok érdemelnek ki, akik sokat tesznek Európa egységéért. Ám, mint tudjuk, nem áldozott le az európai birodalom megteremtésének gondolata; friss eszmékkel egészült ki a Kalergi-terv. A magát Karl Popper tanítványaként meghatározó Soros György volt az, aki a nyílt társadalom, értsd: határok nélküli világ megteremtésén és a népek alávetésén munkálkodott egész felnőtt életében. A botcsinálta filozófus és filantróp persze nem elégedett meg a spekulációkkal. Világszerte kiépített „civil” szervezetei révén óriási befolyásra tett szert az olyan nemzetek feletti organizációk, mint az ENSZ, az Európai Parlament és az Európai Bizottság vagy éppen a nemzetközi bíróságok fölött. Igaz, Soros már nem beszélt „faj alatti fajról”. Az ő álma, a gyökértelen világpolgár, a Homo Sorosiensis megteremtése volt.

Az Európai Unió pedig nyilvánosan is az Európai Egyesült Államok megteremtése felé fordult. A tízes évek közepén óriási finanszírozási háttérrel kitört az úgynevezett migrációs válság, amelynek révén a nyugati országokat elárasztották az ázsiai és afrikai bevándorlók. A rasszok közötti keveredést ugyan nem kényszerítik rá az európai őslakosokra, de a vallások és kultúrák összevegyítése már megkezdődött. Az európai elit pedig jogi eszközöket is bevetve azon igyekszik, hogy elfojtson mindenfajta nemzeti vagy keresztény gondolatot.

Az új államszerveződés, a központosított döntéshozatalon nyugvó föderális Európa megteremtése szintén gőzerővel folyik. A vétójog megszüntetésével, a jogi csűrés-csavarással kikényszerített határozatok pedig azt a célt szolgálják, hogy teljes egészében felszámolják az uniós tagországok szuverenitását, megszüntetve államiságukat.

Kalergi grófról azonban ma már leginkább csak annak kapcsán hallani, ha valaki megkapja a halála után róla elnevezett Coudenhove-Kalergi Európa-díjat. Ezt olyan személyek érdemlik ki, mint például Herman Van Rompuy, az Európai Tanács volt föderalista elnöke vagy Angela Merkel volt német kancellár. Vagyis olyanok, akik a névadó szellemében sokat tettek az egységes, birodalmi Európa megteremtéséért.