Magyar kutatók feltárták, mi állhat a dallamtapadás jelensége mögött
Az ELTE és a BME szakemberei a fülbemászó dallamok és bizonyos személyiségjegyek kapcsolatát vizsgálták.Eredményeik szerint a dallamtapadás – vagyis amikor egy dallam makacsul a fejünkben marad – nem csupán alkalmi, kellemes vagy zavaró élmény lehet, hanem akár az önismeret és a mentális egészség mélyebb megértéséhez is vezethet.
A legtöbben átéltük már, hogy egy zene vagy dallam napokig nem akart „kiszállni” a fejünkből. Bár ez többnyire ártalmatlan, korábbi kutatások szerint összefügghet például a szorongásra való hajlammal vagy a mentális kontroll szintjével.
Amikor a dallam nem akar távozni
Fülöp Flóra és Honbolygó Ferenc, a BME és az ELTE-PPK kutatói 4300 magyar résztvevő bevonásával vizsgálták meg, hogy a dallamtapadás inkább kényszeres ismétlési mintákhoz, vagy inkább intenzív érzékszervi élményekhez kapcsolódik-e. Ehhez olyan pszichológiai kérdőíveket használtak, amelyek a skizotípiás hajlamot (a skizofréniához köthető, de egészséges embereknél is előforduló sajátos élményeket) és a nem klinikai rögeszmés-kényszeres tüneteket mérték.
Az eredmények szerint azok, akik hajlamosak különös érzékelési élményekre – például olyan hangok észlelésére, amelyeket más nem hall – vagy kényszeres gondolatokra, gyakrabban gondolkodnak azon, miért „ragadt be” a dallam a fejükbe. Gyakran mozgással (dúdolással, ujjal dobolással) is kísérik ezt az élményt. Akiknél erősebbek a kényszeres gondolatok, azok sokszor kellemetlennek érzik a jelenséget.
Érdekesség, hogy a skizotípiás hajlamú személyek gyakrabban tapasztalnak dallamtapadást, ám ezt nem feltétlenül élik meg negatívként. A kutatás azt is kimutatta, hogy egyik vizsgált személyiségvonás sem befolyásolta a dallamtapadás időtartamát, ami ellentmond a korábbi megállapításoknak.
Új eredményként kiderült, hogy a skizotípiás vonások előre jelezhetik, mennyire figyel oda valaki a dallamtapadás során átélt belső folyamatokra, illetve mennyire kapcsol hozzá mozgást. Ez emlékeztet arra a jelenségre, amikor a skizofréniával élők valósnak érzékelnek egy fejükben megszólaló zenét.
Az önmegfigyelés szerepe
A kutatás összegzése szerint azok, akik hajlamosak az önmegfigyelésre vagy különleges érzékszervi élményekre, gyakrabban találkozhatnak visszatérő dallamokkal, és mélyebben elgondolkodhatnak azok hátterén. A tanulmány hozzájárul a mindennapi mentális élmények és az egyéni különbségek közötti kapcsolatok megértéséhez, és rávilágít, hogy egy egyszerűnek tűnő jelenség – mint egy beragadt dallam – akár a pszichológiai önismeret eszközévé is válhat.
