Magyarként az űrben

– Miért fontos az országnak a nemzeti űrstratégia? Nem a nagyok játszótere a világűr?

– Az űripar a XXI. század egyik húzóágazata. Ha tisztán gazdaságilag nézzük, akkor a ROI-mutatót (Return on Investment – befektetésarányos megtérülést megadó mérőszám – a szerk.) négy és hat közé teszi a NASA, azaz a szektorba beruházott összeg négy-hatszorosan tud megtérülni. Ebből is látszik, hogy ez nem úri huncutság. Éppen ezért különösen fontos hazánk számára úgy bekapcsolódni a nemzetközi űrszektorba, hogy kiaknázzuk mind a gazdasági, mind a társadalmi előnyöket. A nemzeti űrstratégia létrejötte ennek a sarokköve.

– Hogyan realizálódik mindennek a gazdasági haszna?

– Gyors megtérülésről nem beszélhetünk. Ha a szektort alapjaiban érintő fejlesztéseket is figyelembe vesszük, akkor is minimum tízéves távlatban kell gondolkodni. A szektor fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen, de lassan térül meg például az oktatási tevékenység is. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen hamarosan indul az űrmérnök-mesterképzés, amely kifejezetten az űrszektorral kapcsolatos kommunikációs és távközlési feladatokra – jórészt műholdas kommunikációra – koncentrál majd. Fontos megemlíteni az Európai Űrügynökség ipari programjait is, ahova Magyarország is egyre nagyobb keretösszeget fizet be 2018 óta, ezt aztán hazai cégek vissza tudják pályázni ipari projektekre. Ebből tehát már ma is profitálhatnak a megfelelően kvalifikált magyar cégek.

– Milyen más egyéb területen hasznosul az űrszektor fejlesztése?

– A tudásszerzés mellett, amely más tudományos területekre is pozitív kihatással lehet, fontos megemlíteni a környezetvédelmet. A földmegfigyelés segíti a klímakutatásokat, műholdakkal tudjuk optimalizálni akár az autó- vagy kamionforgalmat, ezáltal a járművek kevesebb üzemanyagot fogyaszthatnak. Erre a területre az Európai Űrügynökség egyébként is nagy súlyt fektet, illetve Ferencz Orsolya, űrkutatásért felelős miniszteri biztos is rendszeresen felszólal a környezetvédelem fontossága mellett.

– Jelenleg mely területeken folyik a munka, milyen kézzelfogható eredményeket tudunk felmutatni?

– A hazai űrszektor főként a távközlésre, műholdas tevékenységre, földmegfigyelésre és adatelemzésre fókuszál, de ez pusztán azért van, mert a nagy hordozórakéták építése, amelyek 30-40 tonnát visznek fel a világűrbe, akkora költséggel jár, amely hazánknak nem térülne meg. Továbbá fontos űridőjárási kísérleteket folytatnak az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Wigner Fizikai Kutatóközpontban és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat más intézményeiben is. Jövő tavasszal elkészül az ötödik BME-s, ezzel pedig a hatodik magyar műhold, az eddigi 0,1-3 kilogrammos piko- és nanoszatelitek után pedig hamarosan lesz Magyarországnak egy saját, nagy méretű távközlésű műholdja is. Tervben van továbbá az évtized közepére egy új magyar űrhajós repülése is, ami jelentősen segíteni fogja a magyar űrtevékenységet. Emellett az elmúlt pár évben számos kétoldalú űrkutatási és űripari együttműködési megállapodást kötöttünk például Franciaországgal, Portugáliával vagy Törökországgal, így tehát mondhatjuk, hogy felkerültünk az űrtérképre. Jelentős, mintegy 75 éves öröksége van hazánknak az űrtevékenységet illetően – gondolok itt Bay Zoltán Hold-radar-kísérletére, amikor is magyar kutatók a világon elsőként mutatták ki a rádiósugrarak Holdról való visszaverődését; érdemes ezt az örökséget kihasználni és továbbépíteni.

– Még csak 21 éves, de már számos űrprojektben vett részt, rendezvényeket szervezett és rangos hazai és nemzetközi díjakat is bezsebelt. Hogy kezdődött ez az egész?

– Az első konkrét projekttapasztalatomat 2017-ben, tizenegyedikesként szereztem több, hozzám hasonlóan a budapesti Piarista Gimnáziumba járó évfolyamtársammal. Ez egy magaslégköri ballonos kísérlet volt, légköri tudományos méréseket végeztünk egy saját fejlesztésű berendezéssel 24 kilométer magasból, így például néztük a levegő hőmérsékletét, a porkoncentrációt vagy a légnyomást, amiből többek között a magasságot tudtuk számítani. Ezután keresett meg minket dr. Gschwindt András, illetve dr. Dudás Levente, a BME űrtevékenységének két neves szereplője, az első magyar építésű műhold, a Masat–1 két fő szakembere, hogy vegyünk részt az Európai Űrügynökség középiskolásoknak szánt, CanSat nevű műholdszimulációs versenyén. Hatalmas lelkesedéssel vágtunk neki, a ballonos kísérlethez hasonlóan egy 0,33-as italosdoboz méretében építettünk egy mérőrendszert, amellyel a GSM-rádiósávban mértük a sugárzási teljesítmény eloszlását a tengerszint feletti magasság és a frekvencia függvényében. Eszközünket az Európai Űrügynökség szervezésében rakétával bocsátottuk fel az Azori-szigeteken. A versenyben csapatunk, a HunSat Team magyarországi elsőként különdíjat kapott, majd az elkészített jelentésünket is a legjobbak közé választotta a nemzetközi zsűri. Ezen fellelkesedve fogtam neki egyetemi csapatot toborozni, és megszerveztem az első magyar CanSat versenyt, ahol saját építésű és részben saját fejlesztésű rakétákkal bocsátottuk fel a középiskolások műholdszimulációit. Idén megalapítottam a BME Aerospace Teamet, amellyel a Portugál Űrügynökség European Rocketry Challenge nevű versenyén szeretnénk képviselni hazánkat, elsőként Magyarországról. Itt kilenc kilométeres magasságba tervezzük felbocsátani Aether S nevű saját fejlesztésű rakétánkat néhány kilogramm hasznos teherrel – tudományos kísérleteket is fogunk végezni. Jelenleg ehhez keresünk támogatókat.

– Miért pont rakéta?

– Ahogy említettem, Magyarország elsősorban kisműholdak és telekommunikáció terén erős, ám európai, illetve világszinten is kevés az olyan rakétarendszer, amely kifejezetten kisműholdak célba juttatására készült volna, a meglévők ugyanis több tíz tonnákat szállítanak. Az Európai Űrügynökség 2025-ös céljai között szerepel az úgynevezett micro­launcher-kapacitás fejlesztése. Hosszú távon mi is ezen az úton szeretnénk haladni, illetve azt gondoljuk, hogy fontos lenne a saját, hazai felbocsátási képesség szuverenitási és nemzetvédelmi szempontból is. Szeretnénk ezenfelül megmutatni, hogy nemcsak a svájci, dán, holland vagy osztrák egyetemi csapatok képesek rakétákat építeni, hanem mi is – sőt, még jobbat is! Egyedülálló lehetőség lenne erősíteni hazánk V4-es kapcsolatait is, mivel a lengyelek kiemelkedő eredményeket értek el az utóbbi évek során.

– Említette a nemzeti űrstratégiát, amelynek kidolgozásában részt vett. Mi volt a feladata?

– Hosszú folyamat volt, én főleg kutatással és elemzéssel foglalkoztam. Így például a portugál és az osztrák stratégiá­kat analizáltam, és próbáltam azokat a pontokat azonosítani, amelyeket a hasonló adottságú és hasonló méretű űrszektorral rendelkező országok tapasztalataiból mi is hasznosíthatunk.

– Úgy tudom, tervei között szerepel a nemzeti kutatóűrhajós-programra való jelentkezés is. Eddigi karrierútja is azt mutatja, hogy egész életét feltette az űrre. Miért fontos mindez önnek?

– Túl azon, hogy szeretném, ha Magyarország meghatározó lenne a nemzetközi űrszektorban, jelentős a személyes motivációm is, gyerekkorom óta űrhajós akartam lenni. Mindig is érdekeltek a természettudományok, több mint tíz éve kezdtem búvárkodni, később pedig belevágtam a vitorlázórepülésbe is. Úgy gondolom, hogy űrhajósként nemzetközi szinten is hatékonyan tudnám segíteni Magyarország űrszektorának előremozdítását. Szeretnék később repülő- és űrmérnöki ismereteket is tanulni, de az is megfordult a fejemben, hogy jelentkezzek vadászpilóta-képzésre. Semmiképp nem ártana, tekintve hogy előnyt jelenthetnek a repülési ismeretek, ha valaki űrhajózással szeretne foglalkozni. Nekem pedig ez a személyes célom.