Magyarnak lenni jó!

– A díj odaítélése kapcsán a sajtó arról cikkezett, hogy kutatásainak jelentőségét dollármilliárdokban lehet mérni. Nem sértő az ön számára, hogy minden romantikát mellőzve bankjegyekben mérik a tudását?

– Egyáltalán nem bánt, hiszen valahol felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az igazi profit nem a tudományos kutatás szférájában, hanem ott keletkezik, ahol felhasználják a felfedezés eredményeit. Magyarországon a tudományos felfedezéseket illetően erősíteni kellene a szabadalmi eljárások terén nyújtott támogatást. Ne felejtsük el, hány Nobel-díjasunk kényszerült arra, hogy külföldön valósítsa meg ötletét!

– Erre szokták azt mondani, hogy kis lélekszámú ország vagyunk…

– Kis nép, de rendkívül tehetséges nagy nemzet! Mi egy világnemzet vagyunk. Tudományban, zenében, építészetben, sportban és számos egyéb területen a magyar nemzet páratlan értékekkel gyarapította a világörökséget. A kis népek sajátossága, hogy azért nem tudják maradéktalanul megvalósítani saját szülötteik kimagasló eredményeit, mert ezekben az országokban nincs elegendő „venture capital”, vagyis kockázati tőke. Az eredeti magyar gondolatok első számú kedvezményezettje ilyen módon „a nagy közös”, vagyis a világ egésze.

– Ezt kedvezőtlen tendenciának tartja?

– Nem arról van szó, hogy ez rossz irány lenne, én csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy a kutató ilyen szempontból meglehetősen kiszolgáltatott, mert az általa publikált eredményeket gyakran mások használják fel. Engem például mérhetetlenül bánt, hogy a magyar sajtó nem hangsúlyozza elégszer, hogy nagyon kevés olyan nemzet van a földön, amely nemcsak vallási, hanem erkölcsi értelemben is ikonokat adott a világnak.

– Az Oxfordi Egyetemen végzett kutatása nagyon leegyszerűsítve arról szól, ön jött rá először arra, hogy bizonyos agyi idegsejtek nagy távolságokat áthidalva is képesek kapcsolatot teremteni egymással. Mi ennek a felfedezésnek a jelentősége?

– Az idegtudományi tankönyvekben szinte kánonként szerepel az alapvetés, hogy az idegsejtek szoros kapcsolatban állnak egymással, éppen úgy, mint például telefonbeszélgetések alkalmával a hívó és a fogadó fél. Amire oxfordi kutatásaim során rájöttem, hogy az információközvetítésben fontos szerepet játszó ingerületátvivő anyagok az emberi agyban messzire terjedve is képesek akár millió arra érzékeny idegsejt működését befolyásolni, ha azok megfelelő jelfogókkal rendelkeznek az üzenet fogadására. Olyan ez, mint a rádióadás: van egy sejt, ami rádióadóként küldi az üzenetet, amely sok millió további sejthez, vagyis emberhez el tud jutni, ha készüléküket a megfelelő hullámhosszra állítják.

– A szakirodalom szerint munkája áttörést jelentett az agy-, illetve a gyógyszerkutatásban. Mindez azt jelenti, hogy az elméletet gyakorlatra váltva modernebb orvosságot tudtak előállítani például a depresszió, a Parkinson-kór, vagy a drogfüggőség kezelésében?

– Igen, mert a felfedezés egy új gondolkodási és kutatási irányt indított be, amelyet kezdetben kétkedéssel fogadtak, így szinte egyedül kellett megvédenem a kutatásaim eredményeit.

– Ha a felfedezése az immunrendszerre is érvényes, vagyis az immunrendszer sejtjei is „kommunikálnak egymással”, akkor a kutatása voltaképpen hatással volt a Covid-vakcinák kifejlesztésére is, amelyek működési elve szintén a sejtek közötti üzenetváltásra épül?

– Igen, ugyanarról az elméletről beszélünk, az immunsejtek működésére vonatkozó megállapításainkat kollégáimmal publikáltuk is. A dolgozatunkra rengetegen hivatkoznak a tudományos világban, ami óriási öröm a számunkra.

– Ilyen kutatói múlttal a háta mögött zöld út áll ön előtt, ha a világ legjelentősebb tudományos folyóirataiban, például a Lancet című újságban publikálna?

– A tudomány másképp épül fel, mint a hatalom. Minden publikációt kritika ér, ezért minden leírt gondolatért meg kell harcolni, de ezt nem veszem rossz néven, inkább inspirál.

– Hol tart ma az agykutatás? Lehet-e esély például a skizofrénia vagy az Alzheimer-kór gyógyítására?

– Egy biztos: a XXI. század legnagyobb kihívása az emberi agy működésének megismerése. Gondoljunk csak bele, hogy az űrkutatások nyomán lényegében egy icipici faluvá zsugorodik a világ, mert a digitális technológia és a világháló elképesztő közelségbe hozza a világegyetemet, lerövidítve az időt és a távolságot. Óriási előrelépések történtek a gyógyításban is. Igaz ugyan, hogy számos ideg- és elmebetegség egyelőre nem gyógyítható, de az orvostudomány egyik legnagyobb érdeme, hogy munkaképessé tudta tenni az érintettek egy részét. Mindezt az emberi agy hozta létre.

– Egy korábbi nyilatkozata szerint ugyanakkor az erkölcsi érzékenység nem képes felvenni a tudományos fejlődés rohamos tempóját. Mi lehet ennek az oka?

– Míg az elmúlt száz évben a tudomány és technológia exponenciálisan, addig a közmorál csak lineárisan fejlődött. Említhetnénk példaként a náci uralom rémtetteit, a sztálini kommunizmus szörnyűségeit, de akár napjaink terrorfenyegetettségét is. Véleményem szerint a jelenség oka, hogy a publikált és ily módon generációról generációra öröklődő tudományos eredmények elolvashatók, illetve megismerhetők a könyvekből, folyóiratokból, tehát úgyszólván készen kapjuk azokat. Ezzel szemben a morált nemzedékről nemzedékre újra és újra kell tanítani. Ezért hallatlanul fontos a családok, a kisközösségek és az oktatás, illetve az ismeretterjesztés szerepe.

– 2002-ben éppen az ön irányítása alatt álló Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére indult el a Mindentudás Egyeteme, amelynek előadásait sok százezren követték figyelemmel. Napjainkban már csak celebműsorok produkálnak ilyen nézettséget. A híresztelésekkel ellentétben tehát érdekelnek bennünket a tudományos előadások?

– A sorozat sikere valóban bizonyította, hogy nem igazak azok a vádak, amelyek szerint honfitársaink figyelmét kizárólag a szappanoperák kötik le. Ugyanez igaz a Törzsasztal című magazinműsor csaknem tízéves történetére is, amelynek alapítói között olyan személyiségeket találunk, mint Csoóri Sándor író, Bogárdi Szabó István református püspök, Tőkéczki László vagy Romsics Ignác történész, Martonyi János politikus, magamat nem is említve. Vendégeink között számos hazai kiválóságot vonultattunk még fel. De az MTA hívta életre a World Science Forum nevű nemzetközi tudóstalálkozót is, hogy válaszokat keressünk az emberiség előtt álló világméretű kihívásokra. A tanulásnak és a tudás átadásának napjainkban egyre inkább felértékelődik a szerepe. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter már a szörnyű trianoni dráma után felismerte, hogy tanyasi iskolákat, egyetemeket kell alapítani, hogy az elitképzés mellett fel lehessen emelni az átlagos műveltség színvonalát is. Ugyanezt a gondolatot fogalmazza meg Kányádi Sándor is a Játszva magyarul című négysorosában: „aki megért / s megértet / egy népet / megéltet.”

– A magyar oktatási rendszer mégis rengeteg kritikát kap…

– Nagyon sok még a tennivaló, kiváltképp a pedagógusok megbecsültségét illetően. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a magyar diákok világszínvonalon teljesítenek a Nemzetközi Tudományos Diákolimpiákon. A hazai felsőoktatásban, köztük az orvosi egyetemeken nagyszámú amerikai, német, izraeli hallgató szerez diplomát, de a norvég kormány is finanszírozza egyetemistáinak magyarországi tanulmányait.

– Elnökségének idején, 2002 és 2008 között a baloldali kormány azért kritizálta az MTA teljesítményét, mert szerintük nem volt eléggé gyakorlatközpontú az ott folyó munka. 2018-ban a kutatóintézetek átszervezésekor a Fidesz-KDNP kormány ismét az elméleti munka gyakorlati hasznát kérte számon. Mennyire érzi jogosnak a kritikákat?

– Természetesen nagyon fontos, hogy a kutatási eredményeket minél több eladható termékké váltsuk, de az én példám is bizonyítja, hogy magyar felfedezés, eredeti gondolat nélkül nincsen extraprofit, mert különben csak alkalmazni tudjuk a külföldi technológiát, és így övék lesz a haszon. Ahhoz, hogy hazánk sikeres legyen, olyan multinacionális cégek szükségesek, mint amilyen a Richter Gedeon Nyrt. A vállalat összes termékeinek 91 százaléka külföldi piacra kerül, de mivel termékeiben magyar szellemi tőkét is adunk el, a profit nálunk marad. Nagyon fontos lenne, hogy itthon tudjuk befektetni a hazai szellemi tőkét.

– Ön szerint működhet-e egy tudományos akadémia a politikától függetlenül?

– A függő viszony bizonyos mértékig elkerülhetetlen, de Kodály Zoltánt idézve, aki egy cikluson át maga is az MTA elnöke volt, „a tudomány ne legyen a politika ágyasa”. Büszke vagyok arra, hogy egy az elnökségem alatt végzett közvélemény-kutatás szerint a legtöbb magyar ember az MTA-t jelölte meg olyan hazai intézményként, amelynek értékrendjében a leginkább megbízik.

– Milyen kondíciók között dolgozik jelenlegi munkahelye a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet az átszervezés után, az Eötvös Loránd Kutatóhálózat égisze alatt?

– Az Intézet különösen eredményesen működik, több forráshoz jutottunk az igen nehéz feltételrendszerhez kötött európai uniós kutatási alapból, mint egész Lengyelország. Hazánkban több ehhez hasonló szellemi műhely is tevékenykedik, ezek az „iskolák” táplálják a magyar tudományos életet.

– A Magyar Szent István-rend átadó ünnepségén Áder János köztársasági elnök Eötvös Loránd gondolatait idézte, amely szerint „…ha igazi tudósok és – amint kell – jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlaját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt a hazánk határain túl is meglássák, és megadhassák neki az illő tiszteletet.” Önnek mit jelent igazi tudósnak és jó magyarnak lenni?

– Munkám során rengeteg olyan kísértésnek voltam kitéve, amelyek arra irányultak, hogy pályafutásomat külföldön folytassam. Németországban pél­dául rangos professzori állást kínáltak, az USA-ban meg gyógyszergyártó cégtől kaptam rendkívüli állásajánlatot, de én mindig hazajöttem.

– Egyszer sem bizonytalanodott el?

– Nem. Annak ellenére, hogy az USA-ban komoly konfliktusaim támadtak a New Yorkban élő 56-os magyarokkal…Emlékszem, Püski Sándor kinti könyvesboltjából titokban hoztam haza az itthon tiltólistán levő kiadványokat, többek között Csoóri Sándornak és Kósa Ferenc filmrendezőnek. Az én misszióm az országépítés, hiszen ideköt az ezeréves államiság, a családom, a barátaim, egyszóval minden. A magyar hihetetlenül haza- és családszerető nép, azok közé az országok közé tartozunk, ahol a legtöbb saját tulajdonú ingatlannal rendelkező állampolgár él, ami a szülőföldhöz való ragaszkodás ékes bizonyítéka. Ugyanakkor a Magyarország Barátai Alapítvány egyik jelmondatát idézve, a szervezet elnökeként úgy gondolom, hogy „,A hazaszeretet nem a holléttől függ!” A világ bármely részén élő magyarok, vagyis 15 millió nemzettársunk szereti ezt az országot: történelmét, kultúráját, sajátos nyelvét, sporteredményeit. A nemzeti sikerek miatt érzett büszkeség pedig nagyon erős összetartó ereje a magyarságnak.

– Nem véletlen, hogy a Magyar Szent István-rend díjazottjai is ezt a színes palettát vonultatják fel…

– A Mária Terézia által alapított rend tagjai egykor olyan kiválóságokat jutalmaztak, mint Arany János, Jókai Mór, vagy éppen Munkácsy Mihály. Az, hogy idén Lovász László világhírű matematikust és engem ért a megtiszteltetés, annak is a szimbóluma, hogy a kormányzat megbecsüli azokat a tudósokat, akik Magyarország jó hírnevét terjesztik a világban. De a kitüntetéssel nemcsak a tudósokat ismerik el, hiszen a korábbi díjazottak között szerepel Egerszegi Krisztina úszó, Lámfalussy Sándor az euró atyja, Kertész Imre író, Rubik Ernő feltaláló, Erdő Péter bíboros, és Vásáry Tamás zongoraművész is. Úgy gondolom, a világ méltán tiszteli azt az értékrendet, amelyet a Magyar Szent István-rend kitüntetettjei jelenítenek meg.