Az uráli ősnyelvet nevezhetem ősmagyarnak is, de ez nem azt jelenti, hogy a finnek tőlünk vették át, tanulták meg a nyelvet, hanem a közös ősnyelvből fejlődött ki az övék is – nyilatkozta lapunknak Csúcs Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, a Reguly Társaság elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Finn ugor Tanszékének tanára.

– Csak hellyel-közzel tapasztalható, hogy a magyarság finnugor nyelvcsaládhoz tartozásának hívei és annak ellenzői leülnek egy asztalhoz megvitatni eltérő nézeteiket. Ezért is köszönöm a lehetőséget.

– Számomra úgy tűnik, hogy az alternatív elméletek hívei számára az ő elméletük hit kérdése és ettől kezdve a tudományos észérvek nem igazán hatnak rájuk. Úgy gondolják, hogy a magyar volt a legrégibb, a legősibb nyelv, amely a világ minden nyelvére hatott. Egy ilyen alapállással, hogy mindenki magyar volt, köztük Jézus Krisztus és Szűz Mária, meg olyan elmélettel, hogy a magyarok ősei a világűrből jöttek és benépesítették a Földet, tudományosan nem lehet mit kezdeni.

– Akkor vizsgáljunk néhány földközelibb kérdést. Zichy gróf expedíciója az 1800-as évek végén többször is járt Szibériában, miközben azt tapasztalta, hogy néhány évvel később már nem is ugyanúgy beszéltek az emberek. Ilyen kialakulatlan nyelvviszonyok mellett miért állítják, hogy a magyarok nyelve ezzel rokon?

– Mi finnugristák úgy gondoljuk, hogy legkevesebb hatezer évvel ezelőtt létezett egy uráli alapnyelv, amely később a törzsek, nemzetségek szétköltözésével felbomlott. Attól kezdve, hogy ez a közvetlen kapcsolat megszűnt, a nyelvek különböző irányba fejlődtek, és éppen az lenne a meglepő, ha hatezer év után ma is tökéletesen megértenénk egymást. Amikor a szétválás történt, a Földön még semmiféle írásbeliség nem volt – az írásrendszerek közül talán az ékírás a legrégebbi – és úgy gondolom, hogy ennek kialakulása Kr. előtt 2000-re tehető. A közben eltelt több ezer év alatt bármi megtörténhetett. Be kell vallanom, hogy íráskutatással soha nem foglalkoztam, de ha abból indulunk ki, hogy a magyar és a többi finnugor nyelv között rengeteg azonosság és hasonlóság van, akkor a kapcsolat ténynek tekinthető és a hasonlóságot az okozza, hogy ezek a nyelvek egy közös alapnyelvre vezethetők vissza.

– Ennek kissé ellentmond, hogy a székely-magyarnak is nevezett rovásírás, például a tatárlakai korong és Torma Zsófia régésznő leletei alapján bizonyítottan 7500-8200 éves, ráadásul napjainkban is ugyanazt az ábécét használja, mint annak idején. De milyen nyelvi és írásos emlékei vannak a finnugor elméletnek?

– Semmilyen nyelvi emlékei nincsenek. Olyan korai időszakban, amelyet ön említ, még nem lehet nyelvcsaládokról beszélni. Ha viszont a rovásírás ilyen régi, mondja meg ön, hogy milyen nyelvet beszéltek a rovói?

– Azt valóban nem állíthatjuk, hogy tudjuk, miként ejtették a szavakat 8000 évvel ezelőtt, viszont az 1200-as évekből származó nagy botnaptár rovással írt keresztény nevei ma is ugyanott foglalnak helyet naptárainkban. Ráadásul Kézai Simon, Kálti Márk, Antonio Bonfini, Thelegdi János hun, illetve szkíta írásnak nevezte ezt a rovást. Nekem viszont nincs tudomásom 1200-as évekből származó írásos finnugor emlékekről. Náluk miért nem alakult ki még ekkorra sem?

– A fejlődés egy bizonyos fokán megragadt népeknél azért nem alakult ki az írásbeliség, mert nem volt rá szükségük. A mi felfogásunk szerint legközelebbi rokonaink, a hantik és a manysik még a XIX. század végén is a több ezer éves halász-vadász, gyűjtögető, nomád életmódot folytatták, nem volt államszervezetük. Nagyon szép és értékes népköltészetüket énekeseik hagyományozták évezredeken át szájról szájra, nemzedékről nemzedékre. Ugyanez volt a helyzet a magyaroknál is, akiknél csak akkor jelennek meg a nyelvemlékek, amikor idejöttek a Kárpát-medencébe és az államnak szüksége volt az írásbeliségre. Az oroszok a XIV. században kezdték meghódítani az északi népeket, köztük a komi, régebbi nevén zürjén népet. Mivel egy püspök, a permi Szent István úgy gondolta, hogy saját nyelvükön tudja legsikeresebben megtéríteni a zürjéneket, saját ábécét készített nekik. A finneknél más volt a helyzet. Országukat a XII. században meghódító svédek a svédet tették az államigazgatás nyelvévé, az egyház viszont a latint. Csak amikor a svédek áttértek a lutheránus vallásra és szorgalmazták, hogy a Bibliát és a szent könyveket le kell fordítani nemzeti nyelvekre, jelenik meg 1540-ben Finnországban a finn nyelvű írásbeliség.

– A műveltség egyik alapfeltétele mégiscsak az írásbeliség, hiszen mire jut ma egy írástudatlan, csak beszélni képes ember? De ha már itt tartunk, akkor a magyar nevet a hasonlóság alapján a manysiból eredeztetik, holott ez a nép magát vogulnak hívja. Ezen az alapon akár a germán és angolszász man szóból is származtathatnánk a magyar elnevezést!

– Valóban akadnak olyan szavak, amelyek az indoeurópai és a finnugor nyelvekben is hasonlóak, mint például a víz, ami oroszul voda, németül wasser, angolul water, a finnül vesi. Az ilyen szavak alapján gondolják egyesek, hogyha még jobban visszamegyünk az időben, esetleg az uráli és az indoeurópai nyelvcsalád között is rokonság tételezhető fel. Hogy a magyarnak az úgynevezett ugor nyelvek a legközelebbi rokonai, ez már nagyon korán felmerült, noha erre tudományos bizonyítékok akkor még nem voltak.

– Arra viszont igen, hogy a latin ábécében 13 hangunkra nem volt jel, ami arra utal, hogy a magyar nyelvet tökéletesen tükröző rovás ábécé már sokkal régebben kialakult, mint a kezdetleges, IX. századi latin.

– Ha a magyaroknak ilyen fejlett írásuk volt, akkor miért nem ezt használták a magyar állam megalakulásakor?

– Mert pusztítandó, pogány emléknek tüntették fel. Fehér Mátyás Jenő, a korábban domonkos rendi szerzetes könyvében olvashatók azok az inkvizíciós jegyzőkönyvek, amelyek rovásfeliratos emlékek és használóik sorsáról tájékoztatnak.

– Anonymusnál, meg a többi középkori krónikaírónál viszont azt olvassuk, hogy mennyi pogány hagyomány maradt meg. A honfoglalás kori sírokban miért nem találtak ilyeneket? Tudomásom szerint a törököknél például a legkorábbi feliratok sírköveken maradtak fenn.

– A türk Bilge kagán rovásírásos sírfelirata a Kr. utáni VII. századból származik. Nálunk a honfoglalás kori homokmégy-halomi, a bodrog-alsóbűi, valamint az avarkoriként számon tartott, köznépi sírban talált szarvasi csont tűtartó rovásfeliratait is említhetem. Mindeközben azt olvashatjuk, hogy szavaink jó része finn, szláv, török, a többi ismeretlen eredetű. Nem lehet, hogy éppen ez utóbbiak képezték az ön által említett uráli alapnyelv szókincsét?

– Minden nyelvben vannak ismeretlen eredetű szavak, de hogy ezt az ősi nyelvet minek nevezzük, csupán terminológiai kérdés. Nevezhetem ősmagyarnak is, de ez nem azt jelenti, hogy a finnek tőlünk vették át, tanulták meg a nyelvet, hanem a közös ősnyelvből fejlődött ki az övék is. Ezzel együtt a legelemibb cselekvéseket jelentő igék, amelyek a gyakorisági szótár szerint a leggyakoribbak is, finnugor eredetűek, a törökkel rokon szavaknál azt látjuk, hogy egyértelműen fejlettebb, állattenyésztő életmódra utalnak, míg a növénytermesztéssel kapcsolatos szavaink jó része a honfoglalás után került át a szlávoktól.

– Ezzel szemben két tudós magyar, Czuczor Gergely és Fogarasi János Akadémiai Nagyszótárában alaptételként kétezer gyökérszóra vezette vissza a magyar nyelv alapszókincsét. Paul Hunsdorfer viszont azt állította, hogy ezek a gyökérszavak csak akkor fogadhatók el alapnak, ha előfordulnak a szerinte rokonnak tekinthető finnugor nyelvekben is. Nem járt egy kicsit tévúton Hunfalvy?

– Itt az a kérdés, hogy miként értelmezzük szógyököt. A szógyökökre az indoeurópai nyelvészek szoktak hivatkozni és azt feltételezik, hogy abban az alapnyelvben alapvetően három hangból álló, mássalhangzómagánhangzó-mássalhangzó szógyökök voltak. Ennek alapján állította össze Czuczor és Fogarasi a saját szótárát, amelynél csak a magyarból indultak ki. Ha viszont megvizsgáljuk az általuk megállapított szógyököket, nekem úgy tűnik, hogy eléggé a hajuknál fogva összerángatott szavak kerülnek egy gyök alá. Annyiból talán Hunfalvynak nem volt igaza, hogy olyan magyar szó is lehet nagyon ősi eredetű, aminek nincs megfelelője a finnugor nyelvekben, hiszen esetleg kivesztek. Amikor a Czuczor-Fo garasi szótár készült, elég kemény harc folyt a magyar tudományos életben, az ún. ugor-török háború. Talán ennek tudható be, hogy Hunfalvy is kicsit erősebben fogalmazott.

Szakács Gábor