A tervek szerint még július elején elindul a Discovery űrsikló a Nemzetközi Űrállomáshoz. Fedélzetén héttagú legénység, köztük az Európai Űrügynökség német űrhajósa utazik az ISS-re.

Útra kész a Discovery. A floridai Cape Canaveralben több mint egy hónapja a kilövőállványhoz vontatták a felújított űrsiklót. A Columbia űrsikló három évvel ezelőtti katasztrófája óta ez lesz a második űrrepülőgép-próba. Az elsőt tavaly hajtották végre, de mint emlékezetes, a nagyobb biztonságot szolgáló javítások, a többévi mérnöki munka ellenére ez az utazás is majdnem tragédiával végződött, mert éppen azt a hibát nem tudták kiküszöbölni, amely a Columbia végzetét okozta: a hővédőpajzs sérülékenységét. A pilótafülke ablaka alatt a start után felszakadt a hőszigetelő burkolat, és több jelentős sérülés is keletkezett a hővédő rétegen. Ezek kijavításán és a pajzs korszerűsítésén dolgoztak a mérnökök egy évig, és a Discovery második startját idén májusra tervezték. Ám az üzemanyagtartály egyik érzékelője meghibásodott, ezért elhalasztották az indítást. Újabb vizsgálatok és szerelések következtek, ám az érzékelő hibájának pontos okát máig nem nagyon értik. Az érzékelők azért jelentenek különös kockázatot, mert az üzemanyagtartályban többek közt a folyékony hidrogén mennyiségét ellenőrzik. Egy hiba azt eredményezheti, hogy a hajtómű túl sokáig, vagy túl rövid ideig működik, amelynek következtében a gép nem tud a tervezett Föld körüli pályára állni. Még egy zavaró probléma hátráltatta a startot: a Discovery és az Endeavour főhajtóművének folyékony oxigént szállító berendezésében apró fémtörmeléket találtak. Bár ennek tömege alig érte el az 1 milligrammot, szerencsétlen esetben a hajtómű használata során katasztrofális gyulladást idézhet elő. Az eredetileg tervezett májusi „indítási ablakig” a fenti megoldások elvégzésére nem volt idő, ezért döntött a NASA vezetése – a biztonságot tartva szem előtt – a következő, július 1-jétől 19-ig tartó indítási ablak idejére tervezett start mellett. Az űrrepülőgép élelmet, ivóvizet és tudományos munkákhoz szükséges felszereléseket visz az űrbázisra.

A Discoveryt a szakértők biztonságosnak tartják ugyan, de nem garantálják, hogy a szigetelőpajzsból nem válnak le ismét kisebb darabok a startkor. Szerintük a kockázat nagyon kicsi és nem ismétlődhet meg a Columbia 2003-as tragédiája. Érdekes, hogy ezt a hibát véglegesen a fejlesztések ellenére sem tudták megszüntetni, ehhez valószínűleg egy egészen új konstrukciójú űrrepülőgépre lenne szükség, más hővédőelemmel. Erre viszont csak a későbbiekben kerülhet sor, mivel a Nemzetközi Űrállomás építésének befejezéséhez szükség van nagyobb kapacitású szállítóeszközökre. Az elmúlt három évben orosz űrhajók tartották a kapcsolatot az ISS-sel, vitték és hozták a legénységet, akiknek számát is le kellett csökkenteni, mivel az orosz űrhajók kapacitása nem elég nagy. Nem tudták fölvinni a nagyobb alkatrészeket sem az űrállomás további építéséhez, az ellátmány is kevesebb volt, gondot okozott a felgyűlt szemét lehozása és a földön maradtak nagyobb kutatóeszközök is. A Columbia katasztrófája igencsak lelassította az űrállomás építését, ez az oka, hogy a hibák ellenére máig hadrendben kell tartani az amerikai űrflottát.

A NASA tervei alapján még 16 küldetésen vesz részt a megmaradt három űrrepülőgép, a flotta 2010-ben várható nyugdíjazásáig. Elsőként az Atlantist vonják ki a forgalomból, 2008-ban, a további küldetéseket az Endea-vour és a Discovery hajtja végre. A korábbi ter–vek szerint 2008-ban az Atlantisnak nagyjavításon kellett volna átesnie, de a NASA illetékeseinek véleménye szerint az űrrepülőgép-flotta 2010-re tervezett teljes leállításáig hátra lévő kis időre már nem érdemes az Atlantisra költeni, ehelyett a gépet inkább „tartalék alkatrészek” forrásaként kívánják használni.

Közben hivatalosan is bejelentették, hogy a japán Emomoto Daiszuke lesz a negyedik űrturista, húszmillió dollár fejében szeptember közepén utazhat az űrbázisra egy Szojuz űrrakétával. Sőt, hogy mi, magyarok se maradjunk ki, 2007 tavaszán a magyar származású Charles Simonyi – a néhai Simonyi Károly fia – indulhat ötödikként. A Microsoft korábbi fejlesztőmérnöke a ’60-as években vándorolt ki az USA-ba és jövőre egy hetet tölthet az ISS-en.

A NASA vezetője, Mike Griffin szerint az elmúlt 10 hónapban a legfontosabb feladat az eredetileg további 28 repülést igénylő menetrend átalakítása volt, hiszen az űrsiklók 2010-re tervezett leállításáig nincs idő ennyi indításra. Kétféle repülést terveztek, az egyik esetben az űrállomás építése, a második esetben a már megépített részek első használata lett volna a feladat. A szűk határidő miatt az űrállomás építése mellett döntöttek, hiszen ez csak az űrrepülőgépek segítségével lehetséges, emellett az európai Columbus laboratórium, valamint a japán Kibo modul felvitele komoly késést szenvedett.

A Nemzetközi Űrállomás programjában részt vevő űrügynökségek (NASA, ESA, valamint az orosz, a kanadai és a japán szervezetek) nemrég egyeztették az ISS további építésével és üzemeltetésével kapcsolatos feladatokat. Bejelentették, hogy az űrrepülőgépek mostantól számított hetedik repülésével vinnék a világűrbe az ESA által készített Columbus modult, a nyolcadik, kilencedik és tizenkettedik küldetéssel pedig a japán Kibo modul első három részét.

Egyre időszerűbb annak eldöntése is, hogy mi legyen az ISS jövője, a jelenlegi működést szabályozó nemzetközi egyezmények ugyanis 2015-ben lejárnak. Az Európai Űrügynökség főigazgatója elmondta, hogy a fenti időpont után nem szándékoznak többet tenni az űrbázis érdekében, mint ami egy társtulajdonostól elvárható. Súlyosabb problémának nevezte, hogy 2010 után nem lesz mivel leszállítani az anyagokat és az űrhajósokat a bázisról. A felszállítást ugyanis az európai ATV modulokkal és az orosz Progressz teherűrhajókkal meg lehet oldani; a visszatérés azonban megoldatlan lesz, amikor az amerikai űrrepülőgépek már, az új CEV-ek még nem lesznek szolgálatban. Márpedig az utóbbiak üzembe állítása 2014 előtt aligha várható. Az ESA főigazgatója újabb nemzetközi partnerek bevonásától sem zárkózna el, ami az ISS szélesebb körű működtetésére vonatkozna.

Érdekes, hogy lényegében még az űrsiklókkal való utazás sincs teljes biztonsággal megoldva, az űrturizmus máris „beszállt” a nagy profitot hozó üzletágba. Bár a NASA tisztában van vele, hogy a Discovery sem tökéletes, a startra egy bizonyos kockázat ellenére is sor kerül, aztán a jószerencsében bízva reménykedhetnek a visszatérésben. A 22 éves Discovery eddig összesen harmincegyszer járt az űrben, 254 napot töltött repüléssel és 3995-ször kerülte meg a Földet. Történetét tekintve a NASA „jolly jokere” és örök helyettes: a Challenger balesete után is ezt lőtték ki elsőnek, és a Columbiát is a Discovery váltotta a 2,5 éves kényszerszünet után. Hiába költöttek azóta horribilis összegeket a hibák kijavítására, csak a véletlenen múlott, hogy az űrsikló a 2005. évi felszállás után szerencsésen landolt a kaliforniai Edwards légitámaszponton. Idei útján is van miért szorítani, de mint tudják: „Na-vigare necesse est”.

(hankó)