Megdöbbentő felfedezés: az agyunk négyszer teljesen átformálódik életünk során
Agyunk nemcsak változik az élet során, hanem egészen drámai és pontos mintázat szerint alakul át – derült ki a Cambridge-i Egyetem legfrissebb kutatásából.
A tudósok négy kritikus életkort azonosítottak – 9, 32, 66 és 83 éves kor –, amikor az agy új fejlődési szakaszba lép. Ezek a pontok nem csupán élettani fordulópontok, hanem új „átállások” az agy szerkezetében és működésében, amelyek egész életünket meghatározhatják.
Az agy áthuzalozása: így változik az idegrendszerünk évtizedről évtizedre
A kutatók több mint négyezer agyi képalkotó vizsgálat eredményeit elemezték, hogy feltérképezzék, miként alakul az idegsejtek közti kommunikációs hálózat. Különösen a mielinréteg – az idegrostok szigetelőburka – és a víz mozgása alapján állapították meg, hogyan formálódnak, majd gyengülnek az idegpályák.
„Különböző életszakaszokban az agy más-más feladatokra koncentrál. Fejlődése nem lineáris, hanem ciklikus és sokszor váratlan irányt vesz” – fogalmazott Alexa Mousley, a tanulmány vezető szerzője.
0–9 éves kor: tisztul az agy
Bár a korai gyerekkort gyakran az intenzív tanulás időszakaként emlegetik, a valóság árnyaltabb. A kutatók szerint ekkor az agy kevésbé hatékony, mert masszív „szinapszisgyomlálás” zajlik: azok az idegi kapcsolatok maradnak fenn, amelyeket ténylegesen használ a gyermek.
Ezzel párhuzamosan gyors növekedésnek indul a fehérállomány – amely a jelátvitelért felel – és a szürkeállomány, ahol maguk a neuronok találhatók. Ez az időszak meghatározó a tanulási és memóriafunkciók megalapozásában.
9–32 éves kor között:
Az új kutatás egyik legmeglepőbb felfedezése, hogy a serdülőkor jóval tovább tart, mint azt eddig gondoltuk. A hálózati hatékonyság, vagyis az, hogy az agyterületek mennyire optimálisan kommunikálnak egymással, csak a harmincas évek elején éri el csúcspontját.
A fehérállomány tovább bővül, és a kapcsolatok egyre rövidebb, közvetlenebb utakon zajlanak. Ez az időszak az agyi teljesítmény maximuma – de ez nem jelenti azt, hogy más szakaszok „rosszabbak” lennének, csupán másként működnek.
„Ez nem azt jelenti, hogy harmincévesen úgy kell viselkedni, mint egy tinédzser” – jegyzi meg Mousley –, „hanem azt, hogy az agy fejlődési üteme sokkal lassabb, mint más fajoké, és ez lehet az emberi komplexitás egyik kulcsa.”
32–66 éves kor: a stabilitás évtizedei
A felnőttkorban az agy belép egy hosszú, stabil szakaszba, ahol nincsenek látványos szerkezeti változások. Bár finomhangolások továbbra is zajlanak, nincs markáns „átkapcsolás” az idegi hálózatban.
Ez az időszak egybeesik azzal, amit más tanulmányok is igazolnak: a személyiség és intelligencia ilyenkor a legstabilabb. Az agyi hálózatok ekkor kiegyensúlyozottan működnek, a nagy átalakulások ideje mögöttünk van – de a hanyatlás még nem kezdődött el.
66–83 éves kor: repedések az agyi hálózatban
Körülbelül 66 éves kortól kezdődnek meg az első komolyabb leépülési folyamatok az agyban. A fehérállomány gyorsabb ütemben kezd romlani, a kommunikációs útvonalak lassulnak.
Az agy ekkor „csoportosulni” kezd: bizonyos régiók még hatékonyan működnek egymással, de a globális kommunikáció gyengül. A hálózat több kis, jól kapcsolt „szigetre” töredezik. Ez az időszak a demencia és a magas vérnyomás megnövekedett kockázatával is összefüggésbe hozható.
83 éves kortól: széttöredezett hálózat
A legutolsó fázisban, 83 év fölött, az agy hálózata még inkább széttöredezik. „Olyan, mintha a buszjáratok ritkulnának: amit korábban egy átszállással meg lehetett oldani, most három-négy átszállást igényel” – szemlélteti Mousley.
Bizonyos agyterületek „kapuvá” válnak, mert a többi régió csak rajtuk keresztül tud kapcsolatba lépni egymással. Ez a folyamat tovább lassítja az információáramlást, és hozzájárul a kognitív hanyatláshoz.
Mit jelent ez Önre nézve?
Fontos hangsúlyozni: ezek a fordulópontok átlagos mintázatok, nem egyéni sorsok. „Ha 66 éves lett, attól még nem biztos, hogy másnap észreveszi a változást” – mondja Richard Betzel, a Minnesotai Egyetem neurológusa, aki nem vett részt a kutatásban.
Az életkori határok inkább iránytűként szolgálhatnak: ha valaki közeledik egy kritikus ponthoz, érdemes elgondolkodni az agy egészségéről, megelőzésről, új szellemi kihívásokról. Egyes szakértők szerint ez önmagában is erős motiváció lehet, hogy többet foglalkozzunk agyunk karbantartásával.
Az új kutatás nemcsak jobban segíti a mentális betegségek megértését, de új alapokra helyezheti az egyéni agyegészséghez szabott terápiák, megelőzési stratégiák és fejlesztések jövőjét is.
