Bombaként robbant 1997 februárjában Ian Wilmut és munkatársai közleménye Edinburghban, amelyben az első klónozással életre hívott skóciai nősténybirka, Dolly „előállításáról” számoltak be. A felfedezés világszerte felgyújtotta a kutatók fantáziáját, és megindultak az ellenőrizetlen kísérletek. Azóta Dolly elpusztult, és éppen Ian Wilmut professzor lett az élharcosa annak, hogy nem olyan egyszerű dolog és nem is veszélytelen klónozással élőlényeket „gyártani”. Közben az áttörésként számon tartott őssejtkutatás került az érdeklődés középpontjába, de a kezdetektől fogva ezt is viták kísérik. Ez év július végén George W. Bush amerikai elnök megvétózta a törvényhozók véleményét, és elutasította az embrionális őssejtkutatás finanszírozásának meghosszabbítását.

Az őssejtek olyan differenciálatlan sejtek, amelyekből az egyedfejlődés során még bármilyen szövet vagy szerv kialakulhat. A kutatók azonnal meglátták benne a jövő nagy lehetőségét, és megindult az őssejtek kinyerése minden lehetséges módon. Az első botrány kirobbanása még 2001-ben történt, amikor kiderült, hogy az egyesült államokbeli Kelet-virginiai Orvosi Egyetem Jones Intézetének kutatói mesterséges megtermékenyítéseket végeztek azzal a céllal, hogy a zigóták őssejtjeit kísérleteikhez fölhasználják. Érthetőbben megfogalmazva: emberi életeket hoztak létre, hogy aztán megöljék őket az őssejtekért. Az ügy világszerte nagy fölháborodást keltett, és Amerikában kitört az „őssejtháború”, amit Bush azzal zárt le, hogy megtiltott mindennemű klónozást és az eljárásra irányuló kutatásokat is. A szakemberek természetesen nem fogadták el a teljes tiltást, és hosszas egyezkedés után az elnök engedélyezte az őssejtkísérleteket, azzal a feltétellel, hogy nem hoznak létre külön erre a célra emberi embriókat. Július második felében azzal a céllal ült össze az amerikai szenátus, hogy megvitasson olyan törvényeket, amelyek az őssejtkutatás szabályozására és finanszírozására vonatkoznak. Az első törvény lehetővé tenné, hogy a lombikbébi programmal foglalkozó klinikákon kísérletezhessenek az életképtelen embriókkal; ezt a szenátus megszavazta. A második javaslat megtiltja az embriók beültetését, csakis őssejtek és szövetek kinyerése céljából; ezt konszenzussal fogadták el a törvényhozók. A harmadik javaslat – amelyet szintén elfogadtak – a humán embrió elpusztítása nélküli őssejtkinyeréseket támogatja. Az elnök már korábban ígéretet tett arra, hogy vétójogot alkalmaz, ha olyan döntés születik, amely ellentétes a keresztény etikával. Márpedig a mesterséges megtermékenyítéssel életre hívott emberi embriók a megtermékenyítés pillanatától emberi lények, hiszen ha nem akadályozzák meg fejlődésükben őket, emberré lesznek. Tehát elpusztításuk értelemszerűen gyilkosság. Nem csak Amerikában, Európa-szerte is ellentéteket szítanak az őssejtekkel kapcsolatos kutatások. A német törvények értelmében az embrió emberi lény, s ilyen minőségben nem szabad kutatásra felhasználni. Ha ezt valaki megtenné, hároméves börtönbüntetést kockáztatna. Írországban, Ausztriában, Olaszországban és Portugáliában ugyancsak tiltottak az őssejtkísérletek. London szerint azonban az őssejt lehet a kulcsa olyan betegségek gyógyításának, mint a leukémia, az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór. Ennek megfelelően Nagy-Britanniában a kormány engedélyezte az őssejtekkel kapcsolatos kutatásokat, kísérleteket. Nemrégiben Olaszországban az európai püspökök szervezete emelt szót az emberi embriókon és az embrionális őssejteken végzett kutatásokat szolgáló európai uniós projekt ellen. A 2007-2013-as kutatási és fejlesztési program parlamenti tárgyalása során kiderült, hogy az uniós tagállamok sem képviselnek azonos álláspontot. Ausztria, Lengyelország, Németország a Vatikánnal megegyező álláspontot képvisel, amely szerint az embriókkal való kísérletezés nem összeegyeztethető az emberi élet iránti védelemmel és tisztelettel, ezért követelik az uniós keretekből nyújtott támogatások viszszafogását. Az elmúlt évi bizottsági megállapítás pedig szó szerint így hangzik: „Nincs mód a géntechnológiával kapcsolatos jog európai harmonizációjára, éppen ezért érdemes tiszteletben tartani az egyes államok által alkalmazott sajátos szabályozásokat.” A Német Püspöki Konferencia nemrég ugyancsak nyilatkozatot tett közzé az Európai Unió versenytanácsának döntéséről a VII. Kutatási Keretprogrammal kapcsolatban, amely az embriókon végzett kutatásokra is vonatkozik: „Az embrionális őssejtekkel végzett kutatást, amely az emberi élet kioltását feltételezi, ezután az EU-alapokból lehetne finanszírozni. A döntés ezért rettenetes módon jelzi, milyen az emberi élet védelmének helyzete Európában: az élethez való jog és az emberi élet korlátlan védelme a fogantatás pillanatától kezdve nincsen teljességgel garantálva.” Ily módon a kutatás érdekeit magasabb szintre helyezik, mint a humán embrió méltóságát és élethez való jogát. Így a német alapok is lehetővé tesznek majd a Németországban érvényben lévő jogszabályok által tiltott kutatást, amelynek előfeltétele emberi élet kioltása. A német püspökök úgy véli, hogy a döntés annál inkább elítélendő, mivel léteznek alternatívái az embrionális őssejtekkel végzett kutatásoknak: az úgynevezett felnőtt őssejtek segítségével végzett, etikailag kifogásolhatatlan kísérletek. Magyarországon is folynak őssejtkutatások és a kutatás egyik fő iránya a felnőtt szervezetben is jelen lévő szöveti őssejtekkel való gyógyítás. A legfontosabb kérdés az, hogy a szöveti (felnőtt) őssejteknek milyen mértékű a képlékenysége, mennyire képesek átalakulni és az elhalt szöveteket helyreállítani. A felnőtt őssejtek felhasználásánál nincs igazán etikai probléma, különösen azoknál, amelyek kiemelésével nem okozunk kárt a betegnek. Ilyen a köldökvérőssejt, amelynél egy kidobásra szánt anyagot használnak fel forrásként. A köldökvérben lévő őssejteket egyelőre csak a csontvelő-átültetésben alkalmazzák, de a jövőben más betegségek gyógyításában is fontos szerepük lehet. Ezért egyre gyakoribb, hogy szüléskor az újszülött köldökvéréből lefagyasztanak egy bizonyos mennyiséget a szülők kérésére, hátha a későbbiek során életet menthet az egyébként megsemmisítésre ítélt szövet. Természetesen a köldökvér lefagyasztásáért fizetni kell, amellett sokan nem is tudnak erről a lehetőségről. Madarász Emília és Sarkadi Balázs orvoskutatók elsősorban annak a lehetőségét vizsgálják, hogy az állandóan újraképződő szövetekben lévő őssejtekből, így a vérképző őssejtekből, a bőr, a bélhám vagy a szájnyálkahártya könnyen hozzáférhető, sejttermelő állományaiból lehet-e a központi idegrendszer betegségeit gyógyító őssejtet létrehozni. Új remény az őssejtkutatás terén: német tudósok bejelentették, hogy egerek heresejtjei ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az embrióból nyert őssejtek, azaz bármilyen szövetekké képesek fejlődni. Amennyiben ez az emberekre is igaz, elkerülhetők lesznek a vitatott etikai kérdések. Az egér heresejtekből a göttingeni egyetemen eddig összehúzódásra képes szívizomsejteket, valamint dopamint termelő idegsejteket állítottak elő. A kutatók abban reménykednek, hogy ugyanez lesz a helyzet embereknél is. Az eljárás – ha sikerül – lehetővé tenné, hogy a férfibeteg saját heresejtjeinek felhasználásával létrehozzák a kívánt szövetet, és visszaültessék anélkül, hogy felmerülne a kilökődés kockázata. Néhány éve az Egyesült Államok vezető szerepe az őssejtkutatásban kétségbevonhatatlan volt: 1998 novemberében a tengerentúli nagyhatalom tudósai különítették el és hozták létre in vitro módszerrel az első embrionális őssejttenyészetet. Mivel az őssejt kinyerése néhány napos embriók elpusztításával járt, konzervatív erők nyomására a hőskor nem tartott sokáig: 2001-ben befagyasztották a létrehozott őssejtvonalak szövetségi finanszírozását. Nem sokkal ezután Roger Pedersen, a szakma egyik kiemelkedő tengerentúli kutatója átigazolt Nagy-Britanniába, a liberálisabb környezetet és állami támogatást biztosító cambridge-i kutatóközpont élére. Sokan ebben az amerikai kutatók európai kivándorlásának előjelét látták, amíg Ázsiában föl nem tűnt egy újabb rivális az amerikai tudomány számára. 2004 februárjában egy dél-koreai kutatócsoport bejelentette, hogy sikeresen nyert ki őssejteket direkt erre a célra klónozással előállított embriókból. Így ha az Egyesült Államok komoly vetélytárssal nézhet szembe az őssejtkutatás terén, az nem Európa, hanem Ázsia lesz. A régió erősségei az olcsó kutatói munkaerőben és a nagy állami támogatásokban rejlik. Szingapúr 500 millió dollárt költött a 2003-ban megnyílt Biopolis Asia nevű, 20 hektáros biogyógyászati campusra, Dél-Koreában 2002 és 2004 között az őssejtkutatás 27 millió dolláros állami támogatásban részesült. Az Európai Unió 2007-2013-as kutatási keretprogramjára 50,5 milliárd euró áll majd rendelkezésre. (Brüsszel eredeti javaslata 72,7 milliárd euró volt.) Az EU állami kutatóintézményei lépéselőnyben vannak az amerikai szövetségi kutatóhelyekhez képest abból a szempontból, hogy Európában lehetséges új sejtvonalak alapításának központi pénzekből való támogatása. A hazai embrionális őssejtekkel kapcsolatos kutatások a nemzetközi szabályozással összhangban igen erősen korlátozottak. Dr. Dinnyés András, a Humán Reprodukciós Bizottság tagja szerint Magyarországon egyelőre csak importált sejtvonalakkal folytatnak ilyen jellegű kísérleteket. A bizottsághoz még nem érkezett olyan kérés, amelynek értelmében „maradék”-embriók felhasználásával akart új sejtvonalakat alapítani egy kutatócsoport, de ha ez megtörténne, az embrióvédelmi törvényt minden bizonnyal úgy értelmeznék, hogy nem adnának rá engedélyt. Csak remélni tudjuk, hogy ez így is marad. (hankó)