2015-ben egy sírásó különös múmiákat talált egy perui barlangban. A testek anatómiailag egyediek voltak: kezeiken és lábaikon három-három ujj volt, ami azonnal találgatásokra adott okot. Egyesek földönkívüli lényeknek hitték a perui múmiákat, míg több kutató szerint kifinomult hamisítványokról lehet szó. Jelenleg nagyjából két tucat ilyen maradványt vizsgálnak. A leletekben szöveteket, izmokat és szerveket is azonosítottak, egyikük pedig feltehetően várandós volt a halálakor.

Hirdetés

Miről mesél a perui múmiák DNS-e?

Jesse Michels, az American Alchemy podcast műsorvezetője a Daily Mailnek elmondta, nincs bizonyíték arra, hogy a maradványok földönkívüliekhez tartoznának. Úgy véli, hogy egy eddig ismeretlen, föld alatt élő emberi populáció tagjai lehettek.

A bioinformatikai vizsgálatok szerint a minták többsége megegyezik az emberi genetikai profillal, bár az ősi DNS-re jellemző szennyeződések és technikai gondok itt is előfordultak.

A kutatók fejlett eljárással vonták ki a DNS-t a csont- és izomszövetekből, majd teljesgenom-szekvenálással és elemzéssel állították össze a genetikai profilt.

A hibás szekvenciák kiszűrése végett az eredményeket ismert fajok DNS-adatbázisaival vetették össze.

Az egyik legfurcsább fej nélküli humanoid, Victoria DNS-mintája is emberi eredetet mutatott.

Miért olyan különlegesek mégis a perui múmiák?

Alaina Hardie bioinformatikus a kézfejlődésért felelős géneket vizsgálta. Megállapította, hogy a GLI3 gén mutációja összefügghet a polidaktiliával, vagyis az extra ujjak kialakulásával, amelyet perui régészeti leletekben is találtak. A polidaktilia azonban nem ad teljes magyarázatot a „három ujjas” felépítésre. Ehhez közelebb áll az ektrodaktilia, a középső ujjak hiánya, amely V alakú hasadékot hoz létre a kézen vagy a lábon.

Michels példaként egy észak-zimbabwei közösséget említett, ahol az ektrodaktilia gyakori, és szerinte bizonyos környezeti hatások miatt ezek a mutációk fennmaradhatnak.

José Zace, a Mexikói Haditengerészet orvosi részlegének vezetője szerint a nagyobb testek DNS-ének körülbelül 70%-a ismert eredetű, a többi pedig eltérő. Dr. David Ruiz Vela úgy véli, egyes példányok – például a „Maria” – hibrid jellegzetességeket mutathatnak, amelyek hosszú idő alatt, természetes vándorlások és keveredések során alakultak ki.

A teljes cikk az Origo oldalán olvasható.