Méltányosság, szeretet, teremtésvédelem

– Mit jelent a teremtésvédelem, miben különbözik a sokat emlegetett zöld­politikától?

– Környezetünk védelmének alapja a józan ész. Mindenki beláthatja, hogy szükségünk van a természetre, a vízre, a talajra. És nemcsak oxigén, innivaló, kenyéradó föld kell, hanem lelki szükséglet is időnként a természetben tartózkodni. Ennél emelkedettebb gondolkodási szint, amikor megértjük, hogy minderre nem csak nekünk van szükségünk a jelenben, hanem a dédunokáinknak és majd az ő dédunokáiknak is. Tehát a nemzedékek közti szolidaritás által az igazságosságnak is érvényesülnie kell, méghozzá nemcsak Magyarországon, hanem más földrészeken is, nálunk szerencsétlenebb sorsú emberek esetében is. De a teremtésvédelem több az okos önzésnél, a szolidaritásnál, az igazságosságnál. Kifejezetten keresztény alapállást tükröz, amennyiben ajándéknak tekintjük a körülöttünk lévő világot, az élő és élettelen környezetet, a tájakat, a kozmoszt, a többi embert, de saját magunkat, saját fizikai valónkat is. Tisztelettel bánunk az ajándékkal az ajándékozóra való tekintettel, akinek hálásak vagyunk. A teremtésvédelem motivációja ez a megajándékozottságtudat és az ajándékozó szeretete. Vagyis alapvetően magáról az emberről gondolkodunk másképp, arról, hogy ki az ember, hol a helye, mi a dolga a világban.

– Tamási Áron szerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

– Az embert mint teremtményt a Teremtő helyezte a Földre, ő látta el feladatokkal. Kiemelt pozíciót és ezzel kiemelt feladatot kaptunk. Ennek a lényege a teremtő szeretet szolgálata. Az egyház VI. Pál pápa óta egyfolytában arra figyelmeztet, hogy a teremtett világ rendjébe írt használati utasítást kell követnünk. Ha fellázadunk e rend ellen, az az ősbűn. A jó működést kell segítenünk. Minél védtelenebb a többi körülöttünk lévő teremtmény, annál inkább oda kell figyelni, védendő az életét. Ez a természethez fűződő viszonyunkban azt jelenti, hogy nem kizsákmányoljuk, hanem olyan ütemben és módon vesszük javait, ahogy azokat adni képes.

– Tehát a teremtésvédelem a kölcsönösen előnyös méltányosságot jelenti?

– Ez fontos kifejezés, igen. XVI. Benedek pápa Caritas in veritate című enciklikájában a valóságalapú szeretetről szólva azt írja, hogy a helyes magatartáshoz vezető első lépés a méltányosság, még pontosabban: igazságosság. Annak tudatosítása, hogy ki vagyok én, ki a másik, és ebből a viszonyból jön a felismerés, hogy tartozom-e a másiknak, vagy esetleg ő tartozik nekem. Ugyanez vonatkozik ember és mindenféle értelemben vett környezete viszonyára.

– Ez nagyon más megközelítés, mint az az ökodzsihadizmus, amely szélsőséges esetben odáig jut, hogy az embert ártalmas, kiküszöbölendő, ritkítandó tényezőnek látja.

– Tény, hogy a Föld ökológiai rendszerének egyik szereplője, az ember, tömegében elszaporodva meghatározóan befolyásolja a többi szereplő életlehetőségeit. Ebből azonban nem következik az, hogy jobb volna a Földnek, ha kevesebb ember lenne rajta. A Földnek, rajta nekünk akkor lesz jobb, ha másként vezetjük az életünket. A gazdálkodást kizárólag profitért űző Homo oeconomicus modelljét az egymás közötti szeretetkapcsolatokat fenntartó sokaság modelljének kellene átvenni. Ferenc pápa is hangsúlyozza az Áldott légy! kezdetű enciklikájában, hogy nem az emberiség lélekszámának csökkentése a megoldás, hanem a pazarló termelési és az igazságtalan elosztási rendszereink átalakítása. Vagyis a teremtésvédelem nem emberellenes, nem is lehet az. Épp ellenkezőleg, az emberi életet is védi.

– Rokonszenves filozófia, de hogy lesz ebből mindennapi gyakorlat, akár politikai cselekvés?

– Furcsa helyzetben vagyunk. Már 50 évvel ezelőtt megkongatták a gazdasági folyamatokat elemző és modellező tudósok a vészharangot, jelezve, hogy a kizárólag növekedésre irányuló globális gazdaságpolitika tarthatatlan. Ugyancsak 1972-ben zajlott a stockholmi ENSZ-konferencia, amely lefektette azokat az elveket, amelyek papíron ma is a környezetpolitika alapjául szolgálnak. De ezek csak részben, elégtelenül valósultak meg. Indokolt föltenni a kérdést: mi lehet az oka, hogy nem reagálunk a figyelmeztetésekre és nem tudunk szintet lépni, átépítkezni? A kormány fontos döntéseket hoz, van fenntarthatósági fejlődési stratégiánk, klímastratégiánk, van klímatörvényünk, természetvédelmi jogszabályaink, nemzetközi környezetvédelmi megállapodások, programok részesei vagyunk. Valami miatt mégiscsak egyre javítgatunk, ahelyett hogy megépítenénk az új rendszert. Pedig az ember fel tud venni új életmódot! Ma ha hazaérünk, automatikusan megmossuk a kezünket, tisztálkodunk, noha a higiénia fontossága Semmelweis előtt egyáltalán nem volt a köztudatban. A szokásrendszer átalakítása komoly emberek kemény küzdelmébe került. Jó tájékoztatással, ösztönzéssel igenis lehet gyökeres változásokat elérni. Lehet, hogy nem tudunk még eleget a környezeti problémáról? Esetleg szenvedélybetegek vagyunk, akiket bizonyos rutinokra rászoktattak? Hogy állunk a szellemi egészségünkkel? Jó-e minden elemében a jogi környezet és a hatósági rendszer? Hogy működik a gazdaságunk, az agráriumunk? Nem utolsósorban: jól figyeljük-e meg a környezetünket, helytállóak-e, elégségesek-e, kellően fontosak-e az adatok, amikhez hozzáférünk? Megértjük-e, hogy a létmódunkat mint rendszert azért kell megváltoztatni, hogy utána jobb legyen? A Teremtésvédelmi Kutatóintézet abban tud segíteni, hogy tudományos megalapozottsággal felteszi ezeket a kérdéseket és még sok másikat, és ezzel megfogalmazzuk magát a témát, amit aztán közelebb lehet vinni a döntéshozókhoz és a társadalomhoz egyaránt.

– A politika rémálma a megrettenő közvélemény…

– Ez valós probléma. Vizsgálandó kérdés, hogy miként tud egy demokratikus rendszerben négyévenként a választók elé álló kormányzat felvállalni egy 10-20 éves folyamatot, amelynek az elején ráadásul szükségképpen van egy lebontási fázis, az új, szebb és jobb felépítmény pedig nem látható azonnal. Kétségtelenül nehéz dolog ilyen hosszú távú folyamatokban nemzeti konszenzust teremteni, de nem lehetetlen. Azt hiszem, nem beszélünk arról eleget, hogy milyen jó lesz a világunk, ha sikerül szintet lépnünk, hogy a fenntarthatóság nem visszalépés, hanem fejlődés mindenkinek. A Teremtésvédelmi Kutatóintézet e téren is aktívan akar közreműködni mind a lehetséges útiterv, mind a cél megismertetése érdekében. Azt is fontos világossá tenni, hogy a teremtésvédelem gondolatköre teljességgel mentes a hamis árukapcsolásoktól. Az ökológiai érzékenységet az is tompítja, hogy a „zöld”-politikai célokkal gyakran olyan eszmecsomagokban találkozunk, amelyek egymáshoz nem illő, egymással összefüggésben nem álló politikai célokat társítanak. Hogy egyértelműen fogalmazzak, például a genderideológiának semmi köze a természetvédelemhez, az abortusz szabadjára engedése nem függ össze az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésével. Visszautalok XVI. Benedek pápa említett enciklikájára: a valódi szeretet csak az igazságon, a valóságon alapulhat. A tudománynak ebben a tisztázásban is nagy szerepe lehet.