Miért nem használjuk az agyunk száz százalékát?

„Az állati élet a Földön több millió évre nyúlik vissza, de a legtöbb faj agyi kapacitásának csak három-öt százalékát használja fel” – mondja Norman professzor a Lucy című filmben. A 2014-es sci-fi alkotás, Scarlett Johansson főszereplésével, azóta is táplálja a mítoszt, miszerint az ember csak agyának 10 százalékát használja.

Luc Besson rendező nyíltan elismeri, hogy a film fantázia, nem tudomány, mégis milliók hiszik el, hogy az agy rejtett tartalékai egyszer „felébreszthetők”. Pedig a valóság egészen más – és sokkal lenyűgözőbb.

Miért nem használjuk az agyunk egészét?

A tudomány mai állása szerint szinte az egész agyunk működik, de nem egyszerre és nem folyamatosan. A Johns Hopkins Egyetem egyik idegtudósa így fogalmazott:
„Gyakorlatilag az agy minden részét használjuk… Az agy legtöbbje szinte állandóan aktív.”

Csakhogy ez sem teljesen igaz. A valóság ennél árnyaltabb: az agy aktivitása szakaszos, specializált és gazdaságos. Egy adott pillanatban csak az a terület működik, amelyre éppen szükség van – a többi pihen. Ez nem hiba, hanem evolúciós takarékosság.

Az egérkísérlet, ami új fényt vetett az agy működésére

Az Allen Agytudományi Intézet kutatói 2020-ban áttörést értek el: 60 000 egérneuront figyeltek meg egyszerre, miközben az állatok különféle képeket és filmeket láttak.
Az eredmény meglepő volt: az idegsejtek 23 százaléka semmire sem reagált. Nem számított, hogy fény, mozgás vagy kontraszt – ezek a sejtek csendben maradtak.

A kutatók szerint ezek a „néma neuronok” talán tartalékként szolgálnak, ha az agy sérül, vagy ha új környezeti kihívásokkal találkozik. Más szóval: az agy nem pazarló, hanem rugalmas.

Saak Ovsepian neurobiológus még tovább ment: szerinte az emberi agy akár 60–90 százalékban is tartalmazhat ilyen „idegi sötét anyagot” – olyan sejteket, amelyek többnyire inaktívak, de potenciálisan életmentőek lehetnek.

A technológia korlátai: miért látunk „világító agyat”?

Sokan a színes agyi képalkotásra, például az fMRI-felvételekre hivatkoznak, amikor az agy aktivitását emlegetik. Csakhogy ezek a képek nem mutatják a valóságos idegi részleteket.
Egyetlen fMRI-adatpont több százezer neuront foglal össze, így amikor az egész agy „világít”, valójában csak néhány idegsejt dolgozik intenzíven, a többiek pedig pihennek.

Ezért félrevezető azt mondani, hogy „100 százalékban használjuk az agyunkat”. Pontosabb lenne azt állítani, hogy az agy minden része képes működésbe lépni, de egyszerre sosem aktiválódik minden.

Az agy rejtett tartalékai: átok vagy áldás?

Felmerül a kérdés: miért tart fenn az evolúció ennyi „csendes” idegsejtet? A válasz valószínűleg az, hogy ezek biztonsági hálót alkotnak.
Ha agysérülés történik, vagy új készséget kell elsajátítani, ezek a sejtek „felébredhetnek”.
Ez teszi lehetővé az ember elképesztő alkalmazkodóképességét – például hogy beszéd-, mozgás- vagy látásközpontok újratanulják funkciójukat egy baleset után.

A „10 százalékos agyhasználat” csak mítosz – de a valóság sem kevésbé izgalmas. Az agy nem azért nem használja minden részét egyszerre, mert képtelen rá, hanem mert ez a túlélés záloga.

A természet nem pazarol: az emberi elme úgy működik, mint egy intelligens, energiatakarékos hálózat – mindig csak annyit aktivál, amennyire szükség van.