Miért nő a transzszexuális fiatalok száma?
A hazai sajtóban éppen a napokban futott végig a hír, miszerint Robert de Niro fia egy ideje nőként éli az életét. A nyitott szellemű apuka természetesen elfogadja fia döntését és büszke rá. Egy angol nyelven kelt bejegyzés szerint azonban az említett jelenség aggodalomra ad okot, ha tekintetbe vesszük, hogy a celebek gyermekei körében feltűnően sok a transzszexuális. Kérdés, hogy milyen statisztikai esélye van annak, hogy véletlenül éppen az amerikai hírességek családjaiban bukkanjanak fel nagy számban a szexuális másságban érintett tinédzserek.
Hal Melinda klinikai szakpszichológus szerint többféle elmélet létezik arra vonatkozóan, hogy miért növekszik az LMBTQ és ennek kibővített variációi által jelölt szexuális orientációjú emberek és nemi identitások száma. Az egyik szerint az elfogadó társadalmi közegnek hála napjainkra lecsökkent a kisebbségi stressz, a transz emberek pedig egyszerűen láthatóbbá váltak, hiszen meg merik mutatni magukat. A szakértő szerint azonban a probléma az, hogy a kisebbségi stressz csökkenése önmagában nem ad magyarázatot a növekedés mértékére.
– Egy bizonyos százaléknyi emelkedést megmagyaráz a toleránsabb légkör, ami miatt többen merik vállalni másságukat. Különösen igaz ez Amerikára, ahol évtizedek óta elfogadott nem heteroszexuálisként élni. Sőt, bizonyos szempontból kifejezetten trend lett. A növekedés azonban olyan mértékű, ami miatt azt kell mondani, hogy nem kizárólag a látencia eltünése miatt van több LMBQI-identitással élő személy – mondja a pszichológus.
Hal Melinda szerint az úgynevezett kortárs hatás jelentős befolyással van a számok drasztikus emelkedésére. Ez a kérdéskör azonban úgy átpolitizálódott, hogy képtelenség normális párbeszédet folytatni az okokról.
– A liberális álláspont cáfolni próbálja, Albert Bandura óta azonban biztosan tudjuk, hogy létezik minta-tanulás és a serdülőkre igen jellemző kortárs hatás. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy az elfogadásáért küzdő serdülő menőbbnek érzi magát, sok esetben annak is számít saját közösségén belül, hogyha nem heteroszexuálisként definiálja magát. Természetes folyamat továbbá ebben a korban, hogy eleve van egy identitásválság, amely túlmutat a nemi identitás kérdésein. Fiatal korban igen sokan próbát tesznek különcségeik megélésében, kihívásokat keresnek, belemennek olyan tevékenységekbe, amelyeket a későbbiekben nem fognak folytatni. Egyes neveléskutatások alapján fiatal felnőtt korra mégis, 80% feletti arányban visszatérnek a heteroszexuális életmódhoz. Vagyis
így volt ez mindaddig, amíg az elmúlt 15 évben valami megváltozott a világ egyes területein
– magyarázza a szakember.
Nem véletlen az sem, hogy a serdülők körében jelennek meg a különböző zenei szubkultúrák is, punkok, metálosok, emósok, amelyek egy csoporthoz tartozást, identitást biztosítanak a fiataloknak. A szexuális másság vállalása pedig manapság a különlegesség érzetét adja azoknak a fiataloknak, akiknek önmagukkal és a világgal egyaránt van problémájuk.
– A liberális álláspont szerint, ezek az emberek mindig jelen voltak a társadalomban. Állításuk szerint ugyanis genetikai tényezőktől függ a nemi identitás és a szexuális orientáció kialakulása. A probléma azonban az, hogy a kutatások nem azonosították azokat a géneket, amelyek felelősek lehetnének a homoszexualitás vagy bármely szexuális másság kialakulásáért, ahogyan a heteroszexualitás genetikai háttere sem látható a tudományban – magyarázza a pszichológus.
Bár a „meleg vagy transzszexuális gént” ugyan nem találják, jó eséllyel ilyen nem is létezik, azonban a biológiai tényezők szerepét nem lehet kizárni. Sőt, ezek bizonyos mértékben szerepet játszanak, például ilyen tényező a hormonháztartás. Ezzel a kérdéssel összefüggésben azonban figyelemreméltó tény, hogy míg Új-Zélandon, Észak-Amerikában a sokszorosára emelkedett az LMBTQ identitású emberek száma az utóbbi másfél évtizedben, a genetikai kódrendszerben nem történt változás. A szakember szerint pedig, ha nem történt mutáció, akkor
egyértelműen állítható, hogy a szocializációs folyamatok és a környezet hangsúlyosabb a nemi identitást és a szexuális orientáció meghatározottságát illetően.
– A szakirodalom ismeretében feltételezhetjük, hogy arányait tekintve körülbelül kétharmadrészt környezeti tényezők határozzák meg a szexuális orientáció és nemi identitás kialakulását. Ilyen a szocializációs folyamatok milyensége, a neveltetés, a közösség minősége, hogy kit mennyire erősítenek meg nemiségében, milyen kezelési útmutató mellett milyen terápiákon vesz részt, és persze ide tartozik a médiahatás is – foglalja össze Hal Melinda.
A szakember kitér arra is, hogy az említett Bandura-féle elmélet szerint, ha egy gyerek társadalmilag elfogadottnak látja az erőszakos viselkedést, akkor nagy eséllyel később ő maga is erőszakon keresztül vezeti le a frusztrációit. Ez szexualitás vonatkozásában is igaz, azaz
amit a környezetünk normaként elfogad, ahhoz igazodunk.
A médiának tehát igenis jelentős hatása van arra, hogy egy bizonytalan kamasz végül transzszexuálisként azonosítja magát. Ennek megerősítése idejekorán, véleménye szerint, tévút.
A sztárok gyermekei sok esetben olyan közegben nőnek fel, amely gyakorlatilag gyártja az olyan mintákat, amelyek megnyerőek lehetnek és valóságosnak tűnhetnek az éretlen idegrendszerű és érzelmi rendszerű fiatalok számára.
– A filmekben sok esetben a homoszexuális fiúk a lányok legjobb barátaiként, kiegyensúlyozott, érett személyiségként ábrázolják, akik szeretnek olvasni, főzni. Ezzel szemben a heteroszexuális fiúk nem ritkán tesztoszterontól túlfűtöttek, erőszakosak, felszínesek és buták. Olyan sztereotíp ábrázolás történik, ami nem fedi a valóságot. Ez a hamisítás egy szélsőségesen torz világképet alakít ki a fiatalokban. Egy serdülő úgy kódolja át magában az üzenetet, miszerint minden az LMBTQ-életmód konfliktusmentesebb, akár kelendőbb is, és mintaazonosulás történik. Annak ellenére, hogy az LMBTQ-személyek élete más nehézségekkel tarkított és sajnálatosan a mentális zavarok aránya magasabb a kutatások alapján ebben a populációban – magyarázza Hal Melinda.
A mintatanulás nagy százalékban hozzájárul a személyiségfejlődésünkhöz. A szocializációs folyamatok és a környezeti ingerek kibontakoztathatnak olyan problémákat, amelyeket egyébként más úton lehetne megelőzni és kezelni. Az olyan bulvárcikkeknek pedig, amelyek arról szólnak, hogy Robert De Niro, a csodálatos művészi teljesítményt nyújtó, egyébként abszolút férfias színész elfogadja a fiát nőként, azt sugalmazzák, hogy akkor mi is hasonlóan álljunk a kérdéshez. Hozzátéve, hogy természetesen az elfogadás és tolerancia világunkban kifejezetten fontos érték és egy szülő mindig szereti gyermekét. Azonban
a hozzá fűzött magyarázatok újra és újra tudománytalanok.
– Közben elhitetik a fiatalokkal, hogy lehetséges az átváltozás, miközben a hormonális beavatkozások ellenére sem lesz egy férfiból soha nő. Ez pedig nem egy filozófiai kérdés, színtiszta biológia. Hiába tartós károkozás, „nemi megerősítő műtét”, ez egyrészt az esetek többségében művi meddővé tétel, másrészt az öngyilkosság rizikóját lényegesen megemeli és nem garantálható, hogy később valaki elégedettebb lesz az életével – teszi hozzá a szakember.
