A modern orvostudomány azonban egyre több bizonyítékot tár fel arra, hogy ez az állítás nem minden esetben igaz. Az emberi test csontozata ugyanis jóval változatosabb, mint azt korábban feltételezték.

Hirdetés
Fotó: ShutterStock/Videologia

Az emberi csontváz nem szabványos

Bár az anatómiai tankönyvek a 206 csontot tekintik alapnak, sokan ennél több csonttal élnek teljesen egészségesen. Ezek az eltérések nem rendellenességek, hanem természetes anatómiai variációk, amelyek gyakran egész életünkben észrevétlenek maradnak.

Az extra csontok jelenléte többnyire csak akkor derül ki, amikor valaki röntgen-, CT- vagy MRI-vizsgálaton vesz részt – például egy sérülés vagy műtét előkészítése során.

Miért születünk több csonttal?

Egy újszülött testében közel 300 csontos elem található, amelyek az évek során fokozatosan összeforrnak. A fejlődés során azonban nem minden csont egyesül teljesen, illetve előfordulhat, hogy bizonyos területeken különálló csontocskák maradnak fenn.

Ez a folyamat teljesen természetes, és az esetek döntő többségében semmilyen egészségügyi kockázattal nem jár.

A leggyakoribb extra csontok

Az anatómiai eltérések leggyakrabban az alábbi területeken fordulnak elő:

Nyaki bordák, amelyek a bordasor felső részén jelenhetnek meg
Apró kéz- és lábcsontok, főként a csukló és a boka környékén
– A lábfejben található os trigonum, amely körülbelül minden tizedik embernél kimutatható

Ezek az extra csontok általában nem befolyásolják a mozgást vagy a mindennapi életet.

Mikor okozhatnak problémát?

Bár az esetek többségében teljesen ártalmatlanok, ritkán előfordulhat, hogy egy extra csont idegeket vagy ereket nyom, ami fájdalmat, zsibbadást vagy mozgáskorlátozottságot okozhat. Ilyen helyzetekben orvosi beavatkozás válhat szükségessé, de ez csak a lakosság kis hányadát érinti.

Új megvilágításban az emberi test

A csontváz változatossága jól mutatja, hogy az emberi test nem sablon alapján készül. Az anatómiai eltérések többsége nem hiba, hanem a biológiai sokféleség természetes része. A kutatások pedig egyre inkább arra utalnak, hogy az „átlagos” emberi test inkább irányadó modell, mint szigorú szabály.

A felfedezések arra emlékeztetnek: még a saját testünkről is sokkal kevesebbet tudunk, mint gondolnánk.