Minden borulhat, amit eddig gondoltunk: mikor alakult ki az emberi nyelv?

A nyelv eredetét a tudósok eddig leginkább kövületek, emberi csontok vagy őskori tárgyak elemzésével rekonstruálták, továbbá szerszámok vagy barlangrajzok alapján próbálták megérteni, hogy az emberek hogyan kommunikálhattak egymással. Ezzel szemben egy új kutatás a genetikát hívta segítségül, hogy megállapítsa, mikor és hol alakulhatott ki az emberi nyelv.

„A nyelvi képesség 135 000 évvel ezelőtt jelen volt a Homo sapiens populációban” című tanulmány ( Frontiers | Linguistic capacity was present in the Homo sapiens population 135 thousand years ago), amelyet a Frontiers in Psychology folyóirat nemrég publikált, új perspektívát kínál ezzel az ősi rejtéllyel kapcsolatban. A kutatók genetikai adatokat használtak fel, DNS-vizsgálatokat, hogy meghatározzák az emberi populációk vándorlási mintáit, és ezekből következtettek a nyelv eredetére. A kutatás egyik vezetője Shigeru Miyagawa a Massachusetts Institute of Technology nyelvészeti professzora, akinek szakterülete az emberi nyelv evolúciója, és kidolgozója annak az elméletnek, miszerint az emberi nyelv egyszerűbb rendszerek, például madárénekek és főemlősök riasztóhangjainak kombinációjából alakult ki. Miyagawa szerint minden modern nyelv egy közös forrásból származik, ezért ha megértjük, mikor és hogyan szóródtak szét az első emberi populációk a Föld különböző részeire, arra is választ kapunk, hogy az emberi nyelv mikor jött létre.

A kutatók tizenöt genetikai tanulmányt elemeztek, amelyek az elmúlt tizennyolc évben készültek. Ezek a vizsgálatok az emberi genom különböző elemeit, például az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-t és az apai ágon továbbadódó Y-kromoszómát használták fel. Az elemzések során összehasonlították a modern emberi populációk genetikai adatait, hogy meghatározzák, mikor következtek be az első genetikai elválások. A kutatás megerősítette azt az elképzelést, hogy az emberi nyelv evolúciója sokkal korábbra tehető, mint korábban gondolták. Az eredmények azt mutatták, hogy körülbelül 135 000 évvel ezelőtt történt az első nagyobb emberi populáció-megoszlás, amikor egyes csoportok elkezdték földrajzilag különválni egymástól, és ez a dél-afrikai Khoisan népek őseivel hozható összefüggésbe.

A Khoisan népek olyan dél-afrikai csoportok, amelyeknek nyelvében egyedi, kattogó hangok is szerepelnek. A kutatók megállapították, hogy ezek a népek az emberiség első nagy genetikai elágazási pontjának leszármazottai. A kutatás egyik legfontosabb felfedezése, hogy már az első genetikai elkülönülés előtt mindegyik populáció rendelkezett teljes nyelvi képességekkel, tehát a nyelv legkésőbb 135 000 éve már jelen volt. Ha ugyanis később fejlődött volna ki, a kutatók szerint ma találkoznánk olyan embercsoportokkal, akik nem használnak nyelvet. Mivel az összes mai emberi populációban megtalálható a nyelvhasználat képessége, függetlenül attól, hogy hol élnek, milyen kultúrához tartoznak vagy milyen nyelvet beszélnek, ebből következik, hogy a nyelvi képesség már azelőtt kialakult, hogy az emberi populációk genetikai szétválása megtörtént volna. Ha a nyelv csak később, például a genetikai szétválás után fejlődött volna ki, akkor léteznének olyan embercsoportok, akik nem rendelkeznek nyelvi képességgel, vagy teljesen eltérő módon kommunikálnak. A nyelv nem csak egy tanult készség, hanem evolúciós alap is, amely minden emberben közös.

Az emberi nyelv evolúciójával kapcsolatban Miyagawa hangsúlyozza, nem az a lényeg, mikor tudtak a főemlősök bizonyos hangokat kiadni, hanem az, hogy mikor alakult ki az emberekben a kognitív kapacitás egy olyan nyelvrendszer létrehozására, amely szavakból és szintaktikai szabályokból áll, amely semmilyen más állati kommunikációs rendszerben nem található meg. Miyagawa szerint a nyelv először nem is kommunikációs eszközként jelent meg, hanem a belső gondolkodás támogatására szolgált, majd ezt követően fejlődött társadalmi eszközzé, amely lehetővé tette az összetett gondolatok megosztását.

Régészeti leletek szerint a Homo sapiens körülbelül 100 000 évvel ezelőtt kezdett szimbolikus tevékenységeket folytatni: dekoratív tárgyak, színezett minták és egyéb szimbolikus alkotások jelentek meg. A nyelv ekkor már társadalmi kommunikációs eszközzé fejlődött, ösztönözve az absztrakt gondolkodás kialakulását. A nyelv nemcsak a kommunikációt forradalmasította, hanem lehetővé tette, hogy az emberek értelmezzenek és jelképekkel lássanak el tárgyakat, ezáltal mélyebb jelentést adva a közösségüknek és életüknek. Ez volt az emberiség történetének fordulópontja, amely valóban megkülönböztette a Homo sapienst más fajoktól, és megalapozta evolúciós sikerének páratlan történetét.