Ne félj a robotoktól!
Az információs és technológiai forradalom a politikától a termelésen át a hétköznapjainkig átalakítja az életünket. Egyre komplexebb feladatokat vesznek át tőlünk a robotok és az algoritmusok. Ez egyfelől megoldja a néhány szektorban már egyre égetőbb munkaerőhiányt, másrészt foglalkozások sorát szünteti meg. Ez sokakat aggodalommal tölt el, ám a XIX. században lezajlott ipari forradalom is megmutatta, hogy az átalakulás az alacsony hozzáadott értékű foglalkozásokat ugyan veszélybe sodorja, ám közben addig nem létező munkakörök jönnek létre.
Drasztikusan átalakítja a munkaerőpiacot a digitalizáció, a technológiák, valamint a robotizáció robbanásszerű fejlődése. Ezt jelzi előre tanulmányában a 36 tagállamot tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). Eszerint a következő években a munkahelyek 14 százaléka megszűnhet, 32 százaléka pedig jelentősen átalakulhat. A világ egyik legnagyobb presztízsű tanácsadó cége, a McKinsey & Company konkrét számokkal is szolgál. A cég az OECD prognózisát lebontva úgy számol, hogy a robotizáció miatt 2030-ig globálisan 400-800 millió munkahely szűnhet meg. A Nemzetközi Munkaerő-intézet (ILO) adatai szerint ugyanis 2017-ben a világ munkaerőpiaca 3,4 milliárd munkahelyet jelentett. Ha pedig elfogadjuk az előre jelzett 14 százalékos automatizálási rátát, úgy 2030-ig 476 millió munkahely szűnhet meg teljesen, és több mint egymilliárd munkahely alakulhat át.
Az ismert könyvvizsgáló és gazdasági tanácsadó cég, a PricewaterhouseCoopers (PwC) néhány országra lebontva is kutatta a robotizációnak a munkaerőpiacra gyakorolt várható hatását. Arra jutott, hogy a robotok hétmillió brit munkáját vehetik el, cserébe viszont 7,2 millió munkahelyet teremthetnek. Mint a cég a tanulmányában kiemeli, változó, hogy országonként hány embert érinthet az újabb technológiai forradalom. Magyarországot a kutatás nem vizsgálta, ám míg például Finnországban a dolgozók körülbelül 22 százalékát válthatja ki egy robot, addig Szlovákiában ez az arány a 2030-as évekre akár 44 százalék is lehet. A szlovén és litván munkavállalók is aggódhatnak, ez a két ország áll ugyanis a dobogó második két helyén. Oroszországban az Alkalmazott Gazdasági Kutatások Intézete és egy az internet térnyerésével foglalkozó kutatócsoport is kutatja a munkaerőpiac átalakulását. Friss tanulmányaikban azt prognosztizálják, hogy a következő 10-15 évben az automatizáció a munkahelyek 45 százalékát szünteti meg, ami mintegy 20 millió dolgozót érint.
A kutatás kiemeli, hogy ott bízhatnak több munkát robotkezekre, ahol erősebb az ipar, a szolgáltatási szektorban ugyanis kevésbé automatizálható munkák adódnak. A PwC szerint a gyári munkások 60 százalékát válthatja ki a robot munkaerő a 2030-as évekre, őket az ügyintézők követik, de érdekes módon a képzett mezőgazdasági munkások biztonságban lesznek, itt ugyanis csak az állások húsz százalékában segíthet be a technika. Martin Ford, az információtechnika (IT) fejlődésével, a mesterséges intelligenciával, robotikával, ezek gazdasági és társadalmi hatásaival foglalkozó futurista író szerint ugyanakkor a fejlett gazdaságokban a legnagyobb törést éppen a legtöbb alkalmazottat foglalkoztató szolgáltatások fogják elszenvedni. Ennek kapcsán megemlíti, hogy a jövőben várható trend már ma is tetten érhető például az ATM-ek, önkiszolgáló kasszák megjelenésével, de ezt támasztják alá az egy óra alatt 360 húspogácsát elkészítő úgynevezett Monumentum Machines gépek is. Martin Ford szerint a mezőgazdasági szektor már korábban átesett a legdrámaibb átalakulásokon. Olyan növényeket, mint a búza, kukorica, gyapot már mechanikusan is lehet ültetni, nevelni és betakarítani, így a fejlett országokban az emberi munkamennyiség jelentősen csökkent e területen. De erre a következtetésre jutottak az orosz kutatók is, akik szerint a mezőgazdaságban már csak azért is gyorsabb lesz az önjáró gépek térnyerése, mert egyrészt itt könnyebb az automatizálás, mint a városi közlekedésben, másrészt óriási a munkaerőhiány. Megjegyzik azt is, hogy ott lesz gyorsabb a robotizáció térnyerése, ahol hiányzik az olcsó munkaerő.
A Rise of the Robots: Technology and the Threat of a Jobless Future című könyvében Martin Ford leszögezi, a robotizáció abban különbözik az előző századok ipari forradalmaitól, hogy a mesterséges intelligenciának köszönhetően ma már a középosztályt és a szolgáltató szektort is fenyegeti. Abban mindenki megegyezik, hogy az automatizáció komplett ágazatokban válthatja ki az élőmunkát. Az OECD előrejelzése szerint a technológiai fejlődés komolyan veszélyezteti a takarítókat és a kisegítőket, az összeszerelő üzemek szalagmunkásainak állását, a mezőgazdasági és élelmiszeripari alkalmazottak munkaköreit. A robotok konkurenciát jelenthetnek a gépkezelőknek, a bányászoknak, az építőipari munkásoknak.
Tovább árnyalják a képet az orosz kutatók, akik a szelekció legfőbb szempontját abban látják, hogy a kreativitást, a megérzést és az érzelmi intelligenciát nélkülöző szakmák tűnnek el. Így különösen nagy veszélyben van a taxisok, sofőrök, rakodók és eladók munkahelye. Ha nem is azonnal, de szép lassan eltűnik az élő munkaerő a közlekedésből. A metrószerelvények egy része már most is vezető nélkül közlekedik a világban, és 5-6 éven belül már ez lesz az elfogadott. A teherszállításban ehhez több idő kell, de az Egyesült Államokban és Svédországban már most bevett gyakorlat, hogy csak a gépkocsioszlop első járművében üljön vezető. Persze, az ember teljesen e szektorban sem nélkülözhető, ám a jelenleginél sokkal kevesebb munkahelyre lesz szükség. Az eladó nélküli boltok is megszokottak lesznek néhány év múlva, és még inkább elterjed az internetes kereskedelem. A szállodaiparban foglalkoztatottak kétharmadának munkája is kiváltható az automatizálással. Közel ilyen az arány a feldolgozóiparban és a mezőgazdaságban, a kiskereskedelemben és a bányászatban lévő munkahelyek fele is eltűnik tíz éven belül. Annyi biztonsági őrre sem lesz szükség, mint ma.
Azonban a negyedik ipari forradalom fejlesztései mellett is nélkülözhetetlen lesz a jövőben a menedzserek, a tanárok, a jogászok, a kis- és középvezetők, a vezérigazgatók, a tudósok, a mérnökök és az informatikusok tudása, de a közigazgatásban, az adminisztrációban sem váltják fel tömegesen a robotok az élőmunkát. Egyes kutatások kiemelik e sorból egyrészről a könyvelőket és a pedagógusokat, másrészt a hegesztőket és a liftekhez értő elektrotechnikusokat. De ugyanígy szükség lesz pincérekre – főképp a színvonalasabb éttermekben –, szakácsokra és cukrászokra is. Nem beszélve az operációs rendszerek kezelőiről.
A technológiai forradalom már tart, ám ez a folyamat nem máról holnapra megy végbe. A munkaerőpiac teljes átalakulása azonban elkerülhetetlen. A jövő ugyanis az automatizálásé, hiszen ez a nagyobb működési hatékonyság és a gyorsabb GDP-növekedés irányába mutat. Az automatizáció a következő évtized végére a PwC számításai szerint több mint 15 ezer milliárd dollárral növeli a cégek termelékenységét, ami a 2017-es globális GDP valamivel több mint 18 százaléka. Persze, az újtól kicsit mindenki fél. A sajtó is tele van azzal, hogyan vehetik el a robotok és a mesterséges intelligenciát is használó algoritmusok előbb a munkánkat, majd ragadhatják magukhoz az irányítást az emberiség fölött. De tegyük fel, hogy a robotok kiszorítják a munkavállalókat. Ez azonban azonnal felveti azt a kérdést, hogy akkor vajon ki veszi majd meg a robotok gyártotta termékeket? Ráadásul az átalakulás jelenleg elképzelhetetlen munkahelyek tömegét hozza létre. Arról nem is szólva, hogy a robotizáció alapvető célja bizonyos monoton, embert próbáló folyamatok kiváltása. Az, hogy a dolgozók ehelyett nagyobb értékteremtő tevékenységet tudjanak végezni. Mivel azonban ezek az új munkakörök átlagban magasabb képzettségi szintet fognak igényelni, a dolgozóknak folyamatosan át kell képezniük magukat, ehhez pedig elkerülhetetlen lesz az oktatási rendszerek átalakítása is.