Több kutatás is igazolja a Kárpát-medencei őshaza elméletét
Nem vagyunk jöttmentek
Az ezredfordulón megjelent úgynevezett Semino-tanulmányból az derült ki, hogy a magyar férfiak származása elsöprő többsége négy ősapára vezethető vissza, közel háromnegyedüké pedig az őskőkorszaki Kárpát-medencei népesség, vagyis Európa őslakosainak leszármazottja. Ez arra utal, hogy a Kárpát-medence lehet a magyar őshaza.
A tanulmány annak idején nagy visszhangot váltott ki, tudományos áttörésnek számított a témában. A Paviai Egyetem Biológiai és Biotechnológiai Tanszékének docense, Ornella Semino és tizenhat munkatársa által jegyzett, a neves amerikai Science folyóiratban 2000 novemberében megjelent, Az őskőkori homo sapiens genetikai öröksége a fennmaradt európaiakban – az Y-kromoszóma-perspektíva című tanulmányból kiderül, hogy a magyar férfiak 93,3 százalékának családfája négy ősapára vezethető vissza, 73,3 százalékuk pedig az őskőkorszakban a Kárpát-medencében élt férfiak leszármazottja. Ebből az következik, hogy a magyarság elődeinek őshazája a Kárpát-medence lehetett. E feltevés más kutatók eredményeivel is egybevág, a fizikus-csillagász, zenész Grandpierre Attila például A Selyemút őstörténete és a magyarság szerepe Eurázsiában című, tizenkét különböző tudományterület eredményeit szintetizáló (és az egyes tudományterületekről szóló fejezeteket azok elismert szaktekintélyei által lektorált) munkájában arra a következtetésre jut, hogy Eurázsia népessége a Kárpát-medencéből rajzott ki. Ezen állítását pedig neves külföldi régészek kutatásaira is alapozza, rámutatva, hogy az úgynevezett gravetti kultúra 27 ezer évvel ezelőtt az Atlanti-óceán nyugat-európai partvidékétől Szibériáig jelen volt.
Ezzel együtt érdemes óvatosnak lenni, amikor 35-40 ezer évvel ezelőtti viszonyokról beszélünk. A Semino-tanulmány szerzői ugyanis csekély számú, alig valamivel több mint ezer mintából dolgoztak, és ezekből csak hatvan volt magyar. Ugyanakkor a minták döntő többségének egységes volta legalábbis a továbbgondolkodás felé orientál.
A tanulmány egyik érdekes eredménye, hogy a szerzők szerint amai magyar népességhez a lengyelek, a horvátok és az ukránok állnak legközelebb. Ezt tévesen sokan rokonságnak tüntették föl, noha a magyarság nem szláv nép. De tény, hogy az ukránok az egykori eurázsiai sztyeppén élnek, nem véletlenül fontos kutatási terep a jelenleg háborúban álló ország a magyar őstörténet-kutatók számára – ahogy egyébként Oroszország is az. A horvátokról tudjuk, hogy iráni eredetű nép, ahogy a mai magyarság egy része is, például a jászok. A lengyel nemesség pedig néhány száz évvel ezelőtt az iráni eredetű szarmatáktól származtatta magát, igaz, a magyarság ősei szarmata elemeket is magukba olvasztottak. Ezt Neparáczki Endre és Török Tibor archeogenetikusok 2022 májusában a Nature című brit természettudományos folyóiratban közölt tanulmánya is igazolja. Ebben 265 emberi maradvány örökítőanyagának közel 3000 ősi mintával és Eurázsia minden ma élő népcsoportjának genomjával történt összevetése nyomán feltárták a hun és az avar kor, valamint a honfoglalásnak nevezett időszak népességtörténetét. Azonosították az úgynevezett első generációs magnépességét, vagyis a helyi őslakosok és az ezek keveredéséből származó lakosságot, és bebizonyították, hogy a hunok az eurázsiai térségben mozogva szarmata, sőt, germán elemeket is magukba olvasztottak. A hun elit szkíta és kínai kapcsolódásait is igazolták, az avar előkelők genetikai összetétele pedig a mai Mongólia területére vezet, míg az avar köznép jelentős részének hun, iráni és alán gyökerei voltak.
E népességhez csatlakozott az úgynevezett honfoglalás magyarsága, mely – ugyancsak Neparáczki Endréék hivatkozott tanulmánya szerint – a ma élő népek közül a baskírokkal, valamint a szibériai és a volgai tatárokkal mutatja a legnagyobb hasonlóságot, az ősi népek közül pedig az ázsiai szkítákhoz áll legközelebb. A leszármazási kutatások alapján ez az elit az ugyancsak szkíta kötődésű manysikkal (más néven vogulokkal), a szamojéd nyelvű nganaszanokkal, szelkupokkal és enyecekkel közös ősökre vezethető vissza.
Akkor hát mégis finnugorok volnánk? Erről szó sincs, hiszen a manysik ősei az ázsiai szkíták egyik csoportját alkották, ugyanakkor a vaskorban különváltak a magyarok őseitől, utóbbiak Krisztus előtt 643 és 431 között jelentősen keveredtek a szarmatákkal, majd 217 és 315 között a hunokkal. Ily módon tehát bizonyítható a genetikai folytonosság a szkíták, a hunok, az avarok, a magyarok, illetve az európai őslakosság között.
A kapcsolódásban pedig kulcsterület a Kárpát-medence, és ha azt is tudjuk, hogy a vaskorban még nyugatról kelet felé is vándoroltak népek, majd ez a folyamat ellenkező irányt vett, akkor mindezen tények egybevetése alátámasztja azt a tézist, mely szerint Eurázsia a Kárpát-medencéből népesült be, és a magyarság őseinek egy része e térség őslakói közül került ki. Hangsúlyozzuk: nem azt állítjuk, hogy több tízezer évvel ezelőtt a mai értelemben vett magyarok éltek a Kárpát-medencében. De az akkor itt élő őslakosság leszármazottai és a mai magyarok ősei között bizonyíthatónak tűnik a kapcsolódás.
