A víz minden: az élet kialakulásának színtere, az élőlények életének feltétele, erőforrás, energiaforrás, közlekedési útvonal, gyógyító közeg, tartalék tápanyagforrás, földrészeket összekötő út és sok egyéb.

Földünk vízbolygó, felszínének háromnegyede, több mint egymilliárd köbméternyi víztömeg. Ha összehasonlítjuk a szárazföldeken és az édesvizekben élő fajokat, sokkal kevesebbet számlálhatunk, mint a tengerekben. Elképzelhető, hogy a hatalmas víztömeg mennyi, az ember számára nélkülözhetetlen fehérjeforrást tárol, nem szólva a tengerek és óceánok mélyén kiaknázatlanul nyugvó ásványkincsekről. A földi éghajlat kiegyenlítése is a hatalmas víztömegnek köszönhető, körforgásával a víz mindig megújul, nem fogy el a bolygóról. A zárt ökoszisztéma a biztosíték arra, hogy ha az emberek nem teszik tönkre a vizeket, addig élhetünk a nekünk rendelt helyen az Univerzumban, ameddig maga a bolygó is él. Sőt, tudósok már víz alatti lakóparkokat is terveznek arra az időre, ha a szárazföld lakhatatlanná válna.

Az édesvíz az összes vízkészletnek csupán 2 százalékát teszi ki, ennek is legnagyobb része a sarki jégtakarók és gleccserek jegében, illetve a felszín alatti rétegvíz és mélységi víz formájában van jelen. A fennmaradó rész alkotja a folyóvizeket, az édesvízi tavakat, a talajvizet, és a légkörben találhat vízpárát. Ha jól meggondoljuk, nem túl sok édesvízzel (ivóvízzel) gazdálkodhatunk szabadon.

Szakértők szerint száz év múlva az édesvíz legalább akkora kincs lesz, mint ma az olaj. Gyanítható, hogy ez az időszak rövidebb lesz, mint sejtik, a nem távoli jövőben helyi háborúk kirobbanása várható az édesvíz birtoklásáért.

1992-ben, az ENSZ 47. közgyűlésén március 22-ét a Víz Világnapjának nyilvánították, 1994 óta pedig világszerte próbálják fölhívni a figyelmet vízkészletünk fontosságára.

A földünkön jelenleg 1,1 milliárd ember nem jut élelmiszerhez, mivel hiányzik a víz annak megtermeléséhez. A két feltörekvő nagyhatalom, Kína és India a vízhiányos területek közé tartozik; három emberből egy nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez. A világ nagyvárosai közül Delhiben lehet a legrosszabb feltételek mellett vízhez jutni.

Az Európai Unió tagállamaiban a legtöbb háztartásban van elég ivóvíz, az ellátottság 70-100 százalék közé tehető. Legjobb az ivóvíz-hozzáférés Francia- és Németországban (99%), a leggyengébb Észtországban (72%), Litvániában (76%), Szlovákiában (84%) és Lengyelországban (85%).

A Kárpát-medence vízkészlete az egyik legnagyobb a világon. Sajnos a trianoni rablóbéke során a természetes, egységes rendszert alkotó vízhálózatot is megcsonkították: a vízgyűjtőterület, a folyók eredete a határon kívülre került, így jelenleg az anyaországnak semmi befolyása sincs a vízfolyások szabályozására. Árvíz esetén ide ömlik a nagy víz, a szennyezett víz, sőt, időnként gátak átvágásával is a medence felé terelik a pusztító árvizeket.

Hazánk gazdag rétegvizekben, forrásvizekben, bányavizekben, karsztvizekben, hévizekben és gyógyvizekben. A bőséges vízkészletet valószínűleg kárpótlásként kaptuk az égiektől, hogy a magyarság megmaradását biztosítsuk.

A víz a jövő záloga, ezért vigyázzunk, hogy a környékére se kerüljenek idegen érdekeket képviselő, újkori rablók. A vizek tisztaságát őrizni kell, ezért jelenleg soha nem látott mértékű programok folynak a csatornázás, a szennyvízkezelés, a felszíni vizek tisztántartása terén.

Az EU-ban az összegyűjtött szennyvíz 14 százalékát nem tisztítják, hazánkban az összegyűjtött szennyvíz mindössze 5 százalékát nem kezelik, 25 százalékát viszont kétszer, 11 százalékát háromszor is tisztítják.

Az óriási vízkészlet hamarosan a nemzet megélhetési alapja lehet.

Hankó Ildikó