Növekvő áramimport

A német energiapolitikai ámokfutás az atomerőművek áprilisi végleges leállítása után az időjárásfüggő megújulók fejlesztésének további erőltetésével, a szénerőművek reneszánszával és az oroszországi vezetékes gáz cseppfolyósított földgázra cserélésével folytatódik. Olaf Scholz német kancellár azt a benyomást kelti, hogy az atomerőművek leállítása miatt semmi sem változott az előző évekhez képest és nem kell súlyos ellátási kockázatokkal számolni. Ennek éppen az ellenkezője az igaz.

Sokkoló jel, hogy a német atomerőművek leállítása, a megújulók ingadozó termelése és az olcsó orosz földgáz kiesése miatt Németország április óta folyamatosan több és drágább villamos energiát kénytelen a szomszédos országokból importálni, mint amennyit exportál. A Szövetségi Hálózati Ügynökség adatai szerint csak idén júliusban az importszaldó mintegy +6 TWh volt, ami minden idők rekordja. 

Ennek megvan az ára is: 469 millió euró volt az egyenleg, amelyet Németországnak a szomszédos országokkal folytatott villamosenergia-kereskedelem miatt fizetnie kellett, hiszen az import ára közel háromszorosa volt az exporténak. A magasabb németországi kereslet növeli az árakat és hatással van az európai villamosenergia-piacra is. Arról nem is beszélve, hogy közép- és hosszú távon nem biztos, hogy Németország szomszédainak lesz akarata, vagy lehetősége biztosítani a szükséges energiát. Franciaország energiaügyi minisztere egyenesen képmutatással vádolja Németországot: „Ellentmondás feszül aközött, hogy Németország sok, francia atomerőművekben termelt energiát vásárol, miközben elutasítja a környezetbarát atomerőműveket”. 

Új gázerőmű-szükséglet

Németország az import mellett kénytelen a hazai erőművi fejlesztéseket is felgyorsítani és a fosszilis alapú termelést fenntartani, illetve a már korábban leállított szénerőműveket újraindítani, hiszen hiába vannak hatalmas nap- és szélerőművi kapacitások, a folyamatos ellátást ezek nem tudják biztosítani. Emiatt 25 GW körüli teljesítményű gáztüzelésű erőműveket terveznek „stratégiai tartalékként” üzembe állítani. Hogy ez elegendő-e, az vita tárgya. Kérdés, hogy ezt az új hatalmas kapacitást ki és milyen forrásból fogja megépíteni és honnan érkezik az üzemeltetésükhöz szükséges olcsóbb és megfelelő mennyiségű földgáz.

Eredetileg az Oroszországot Németországgal összekötő Északi Áramlat-2 földgázvezeték-rendszert is azért építették meg, hogy olcsó és nagy mennyiségű földgázzal lássa el a német lakosságot és mindenek előtt az ipart. A súlyos gázhiány és az ellátásbiztonsági kockázatok miatt a német környezetvédelmi hatóság magasabb szennyezőanyag-kibocsátási határértékeket is jóváhagy az LNG-tartályhajók esetében…

Az Európai Bizottság ugyanakkor lehűtötte a szén 2030-ig történő gyors kivonását célzó német terveket. Az EU semmilyen engedélyt nem akar kiadni új gáztüzelésű erőművek építésére Németországban, legalábbis nem úgy, ahogyan azt Habeck gazdasági miniszter elképzeli. Az új gáztüzelésű erőművek kulcsfontosságúak az energiaátállás sikere és a szén 2030-ig történő fokozatos megszüntetése szempontjából. Az új erőműveknek akkorra kell működniük, amikor az utolsó széntüzelésű erőmű leáll. A modern gázerőművek tartalékként szolgálnak olyan időszakokhoz, amelyekben nem áll rendelkezésre elegendő megújuló energia. Ezért ezek jelentik a német energiaátmenet gerincét. Csakhogy van ezzel egy kis bökkenő. Ha Habecknek nem sikerül meggyőznie az Európai Bizottságot, a kormány elhalaszthatja a szén kivonását, azaz a teljes energetikai átállás kudarcaként is leírható mindez, mert az eredeti cél a szén nélküli boldogulás volt…

A piszkos energiamix

Idén augusztusban Lengyelország után Németországban volt a legszennyezőbb az energiamix az Európai Unióban. Ennek az az oka, hogy Németországban sok olyan időszak volt, amikor a nap- és szélerőművek csak töredéktermelésre voltak képesek, ezért ezeken a napokon a szén- és gázerőművi termelés dominált. Makacs tény, hogy az elmúlt 30 napban Németországban egy kilowattóra villamos energia 484 gramm szén-dioxid kibocsátással járt. Egyedül Lengyelország volt ennél szennyezőbb az unióban 868 grammal, mivel Varsó saját széntüzelésű áramtermelésére támaszkodik. Ezzel szemben az olyan országokban, mint a 47 grammos Franciaország vagy a mindössze 22 grammos Svédország a legtisztább az elektromos áram. Mindkét ország az atomenergiára támaszkodik a klímavédelemben. Iparági források szerint ha az idei tél nagyon hideg lesz, akkor a németek újabb és újabb szénerőműveket indíthatnak újra az ellátásbiztonság garantálása érdekében. Arról nem is beszélve, hogy augusztus 25-én elkezdtek újabb szélerőműveket lebontani egy szénbánya bővítése érdekében. Ez lenne az igazi klímavédelem?

Veszélyben a bővítés 

Németországban aggasztó tényező a szárazföldi szélturbinák fejlesztőinek csődje is. A szövetségi kormány lehetővé teszi számukra, hogy kilépjenek a szerződésekből. Ennek az az oka, hogy bizonyos projektek költségei váratlanul elszálltak és ezért veszteségessé váltak. A Bloomberg szerint az elmúlt két évben mintegy öt gigawattnyi támogatott szárazföldi szélenergia-projekt nem valósult meg. Az infláció érintette az ipart, és leállították a beruházásokat, de világszerte is úgy látják, hogy a szélerőművi beruházások az emelkedő anyagköltségek és kamatlábak miatt ingatag lábakon állnak. Eközben a német kormány látva az új projektekkel kapcsolatos nehézségeket, megpróbál mentőövet dobni a szélerőműveknek. Egy bújtatott törvénymódosítással megemeli a szélerőművekre vonatkozó éjszakaizaj-határértékeket is. 

Egyes szakértők a naperőműparkok fejlesztésében is súlyos problémákat látnak, hiszen Németországban rohamosan növekszik a mezőgazdasági területek, rétek elvesztése a naperőművek gyors fejlesztése miatt. A legújabb napelemes pályázaton olyan nagy volt a kereslet, hogy a projektek több mint fele szántókon és réteken valósul meg.

Drágább áram

Sokszor hallhatjuk, hogy ha sok az „ingyenes” megújuló, akkor olcsó lesz a villamos energia. Ennek az ellenkezője igaz. Németországban az ipari áramárak folyamatosan emelkednek és az áramár hosszú távon is magas marad, ami káros az egész német gazdaságra nézve. Ez a következmény előre látható volt. Most a német politikusok az ipari áramár szubvencionálását szorgalmazzák, különösen az energia­igényes iparágak esetében arra ösztönözve ezen iparágakat, hogy maradjanak az országban és ne tegyék át a termelésüket olyan országba, ahol olcsóbb az áram. 

Számvevőszéki kritika

Az elmúlt években a német Szövetségi Számvevőszék számtalanszor fogalmazott meg súlyos kritikát a kormány energiapolitikáját illetően. Nemrég a Bild idézte a hatóság elnökét. Kay Scheller attól tart, hogy a klímavédelmi intézkedések Németországban jelenleg nem hatékonyak és többek között az ellátásbiztonság garantálásában látja az egyik legfőbb problémát. „A német állam néha nem tudja, hogy melyik intézkedése működik egyáltalán…”

A Számvevőszék jelenleg azt vizsgálja, hogy a jogalkotó teljesíti-e a kitűzött céljait a klímabarát energiaellátás biztosítása érdekében, amely egyben megfizethető és az ellátásbiztonságot is garantálja. A hatóság elnöke egy közbenső vizsgálati szakaszra utalva keményen fogalmazott: „A jelenlegi pillanatkép kétségbe ejt bennünket, a kormány eddig kudarcot vallott saját terveiben”. Hozzátette azt is, hogy nagy veszélyt lát az ellátásbiztonság tekintetében, miközben az energia nem lett olcsóbb. A hatóság vezetője azt is kiemelte, hogy eddig nem látott nagyobb környezeti kompatibilitást; a német atomerőműveket leállították, ugyanakkor széntüzelésű erőműveket újra beindítanak, és cseppfolyósított gázt rendelnek az USA-ból.

Láthatjuk, hogy a német baloldali politikusok továbbra is ideológiai alapú energiapolitikai döntéseket hoznak, amelyeknek nagyon súlyos következményei vannak. Az atomerőművek leállítása, az időjárásfüggő megújulók esztelen rendszerbe állítása és az orosz vezetékes földgáz démonizálása azt eredményezi, hogy rendszerszinten egyre több kihívásra kellene egyszerre megtalálni a legjobb megoldást. Eddig sem sikerült és ilyen szakmaiatlan hozzáállással a jövőben sem fog menni.