Parkinson-kutatás: kiderült, hogy félreértettük a dopamin szerepét
Megkérdőjelezik az eddigi dogmát.
Egy új, a McGill Egyetem kutatói által vezetett tanulmány alapjaiban kérdőjelezi meg azt az évtizedek óta elfogadott elképzelést, miszerint a dopamin közvetlenül szabályozza a mozgás sebességét és erejét. Az eredmények arra utalnak, hogy újra kell gondolni a Parkinson-kór működését és kezelését is – számolt be róla a Science Daily.
A kutatást a rangos Nature Neuroscience folyóirat közölte.
A dopamin nem „gázpedál”, hanem alapfeltétel
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a dopamin nem közvetlenül irányítja a mozgást, ahogyan azt korábban sok szakértő feltételezte. Ehelyett a mozgás létrejöttéhez szükséges biológiai feltételeket teremti meg.
„Az eredményeink azt sugallják, hogy újra kell gondolnunk a dopamin szerepét a mozgásban” – mondta Nicolas Tritsch, a tanulmány vezető szerzője.
„A dopaminszint normál értékre való visszaállítása önmagában is elegendő lehet a mozgás javításához. Ez jelentősen leegyszerűsítheti a Parkinson-kór kezeléséről alkotott elképzeléseinket.”
Mit hittünk eddig a dopaminról?
A dopamin régóta központi szerepet tölt be a Parkinson-kór megértésében. A betegség során a dopamint termelő idegsejtek fokozatosan pusztulnak el, ami olyan tünetekhez vezet, mint a mozgás lelassulása, a remegés és az egyensúlyzavarok.
A leggyakrabban alkalmazott kezelés, a levodopa, növeli az agy dopaminszintjét, és látványosan javítja a mozgást. A tudósok azonban eddig nem tudták pontosan, miért ilyen hatékony. A mozgás közben megfigyelt rövid dopamin-kiugrások miatt sokan azt gondolták, hogy a dopamin pillanatról pillanatra szabályozza a mozgás intenzitását.
Az új eredmények mindezt felülírják
A McGill kutatói egereken végeztek kísérleteket, miközben az állatok egy súlyozott kart mozgattak. Egy fényalapú módszerrel valós időben tudták be- és kikapcsolni a dopamintermelő sejteket.
Az eredmény meglepő volt:
a dopamin gyors, rövid kitöréseinek módosítása nem változtatta meg a mozgás sebességét vagy erejét.
Ezzel szemben a levodopa alkalmazása – amely az általános dopaminszintet emeli meg – jelentősen javította a mozgást. Ez arra utal, hogy nem az apró dopaminjelekkel, hanem a stabil alapszinttel van a kulcs.
„Motorolaj, nem gázpedál”
Tritsch találó hasonlattal írta le a dopamin szerepét:
„A dopamin nem olyan, mint egy gázpedál, amely meghatározza a mozgás sebességét. Inkább olyan, mint a motorolaj: nélkülözhetetlen a működéshez, de nem ez határozza meg, milyen gyorsan történik egy mozdulat.”
Új irány a Parkinson-kezelésben
Jelenleg több mint 110 ezer kanadai él Parkinson-kórral, és a számuk a népesség elöregedése miatt 2050-re várhatóan megduplázódik. A kutatók szerint az új felismerések a jövő terápiáinak alapját képezhetik.
A hangsúly a jövőben nem a gyors dopaminjelek mesterséges utánzásán, hanem a stabil dopaminszint fenntartásán lehet. Ez különösen fontos, mert a korábban alkalmazott dopaminreceptor-agonisták gyakran okoztak mellékhatásokat, mivel az agy túl nagy területeit érintették.
Mi következik most?
A tanulmány arra ösztönzi a tudományos közösséget, hogy újragondolja a Parkinson-kór évtizedes modelljeit, és célzottabb, biztonságosabb kezelések fejlesztésébe kezdjen.
Egy dolog azonban már most biztos:
a dopaminról eddig azt hittük, irányítja a mozgást – most kiderült, hogy inkább lehetővé teszi azt. Ez az aprónak tűnő különbség akár a Parkinson-kezelések jövőjét is átírhatja.
