Ragály, amire nincs orvosság

„Mindhárom gyermekem átesett a bárányhimlőn. Mindháromnál kerestem azon gyermekek társaságát, akik épp bárányhimlősek voltak, így gyermekeim is elkaphatták tőlük. Egy életre szóló védettséget szereztek mindenféle szövődmény nélkül. Ha most születne gyermekem, ugyanígy járnék el. Az immunrendszer erősítése a hangsúlyos dolog, amit természetes módon, immunrendszer-gyengítő, ártó oltások nélkül lehet csak elérni” – egy édesanya bejegyzése, aki szándékosan megfertőzte gyermekeit, mert szerinte ez hatásosabb és megbízhatóbb módszer, mint beoltatni őket. A hölgy szerint az az orvos, amelyik ennek az ellenkezőjét állítja, a gyógyszerlobbi szekerét tolja… Manapság egyre gyakrabban lehet internetes fórumon hasonló vélekedéseket olvasni.

Antivaxerek ámokfutása

Egyre több gyermek kényszerül csonka családban felnőni, egyre több küzd túlsúllyal, és egyre többet érint a digitális autizmus, mégis rohamtempóban gyarapszik az olyan szülők tábora, akik főként amiatt aggódnak, hogy be kell adatniuk gyermeküknek a kötelező oltásokat.

„Hisszük, hogy minden szülőnek joga van eldönteni, mi a legjobb a gyermeke számára. Célunk, hogy megszüntessük a kötelező gyerekoltások előírását, és támogassuk egymást ebben a törekvésben” – olvasható az egyik, több ezer követővel rendelkező oltásellenes Facebook-csoport bemutatkozójában. Azt ugyan nem indokolják meg benne, miért ágálnak a védőoltások ellen, de a bejegyzésekből könnyen következtethetünk rá: attól félnek, hogy a vakcinák súlyos mellékhatásokat, sőt, akár halált is előidézhetnek.

Arra, hogy ez tömegével fordulna elő, sosem volt példa, az oltásellenesek száma Magyarországon mégis is évről évre növekszik, mostanra pedig már egy politikai tömörülés is mögéjük állt, és radikális üzenetekkel igyekszik növelni a bázisukat. A Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese az utóbbi időben többször azzal reklámozta pártját, hogy megválasztásuk esetén liberalizálnák a hazai oltásrendet, vagyis a jövőben a szülők dolga lenne eldönteni, melyik védőoltást adatják be, és melyiket nem.

A sors iróniája, hogy Dúró Dóra sógora az a Novák Hunor, aki gyermekorvosként minden fórumot megragad, hogy figyelmeztessen, az oltás életet ment. A szakember szerint ahogy minden gyógyszernek, a védőoltásoknak is lehetnek nem várt következményei, ám a hasznuk sokkal nagyobb, mint a kockázatuk. Az elmúlt 200 év során bebizonyosodott, hogy a fertőző betegségek megelőzésének leghatékonyabb módja az ellenük kifejlesztett vakcinák alkalmazása. Azon túl, hogy a beoltott személy elkerülhet egy súlyos betegséget, a széles körben beadott oltások az aktuális fertőző kór visszaszorítását eredményezhetik. Erre a legjobb példa a fekete himlő esete. Ez egy rendkívül gyorsan terjedő fertőző betegség volt, ám miután a történelemben elsőként sikerült kifejleszteni a megelőzésére szolgáló védőoltást, eltűnt a Föld színéről: az utolsó esetet 1977-ben jelezték, Szomáliából. Vannak hasonló intenzitással pusztító kórokozók, amelyeket azonban csak Európából tudtak kiszorítani, a világ más pontjain, esetleg épp az oltási rendszer hiányosságai miatt még tombolnak, vagyis potenciális veszélyforrást jelentenek. Ez azonban nem mindenkit ijeszt meg.

Tomboló-romboló individualizmus

Az Európai Unióban nincs egységes oltási szabályozás, minden tagállam önállóan dönt arról, melyik vakcinát teszi kötelezővé, és melyiket csak javasolja. A tagállamok közül 17-ben egy sincs előírva, kizárólag ajánlott oltások vannak. Joggal merül fel a kérdés: hogyan lehetséges, hogy a világ ezen pontjain nem tombolnak járványszerűen olyan kórokozók, amelyek ellen a lakosság jelentős része nincs beoltva? A válasz nagyon egyszerű: úgy, hogy nincsenek jelen olyan vírusok, amelyek pandémiát idézhetnének elő.

Arra azonban, hogy soha nem is ütik fel a fejüket, semmi garancia. Sőt. A bevándorlás óriási kockázati tényező. Németországban 2014-ben ismét kanyarójárvány tört ki, miután migránsok behurcolták a vírust az országba. Nem egész egy év alatt közel 1400-an betegedtek meg, a fertőzöttek csaknem 90 százaléka oltatlan volt. Egy kisgyermek bele is halt a betegségbe, az ő esete sarkallta a helyi kormányt arra, hogy újra kötelezővé tegye a hazánkban népies nevén vörös himlőként emlegetett kór elleni védőoltást. E példa nagyon jó magyarázat arra, miért fontos, hogy akkor is beoltassuk magunkat, amikor nem fenyeget minket közvetlenül járványveszély. A szakemberek azt mondják: jobb megelőzni a bajt, mint kezelni.

A kommunizmus öröksége és napjaink tomboló individualizmusának következménye, hogy társadalmunk egy jelentős hányada mereven elutasítja a jó értelemben vett tekintélyelvűséget: sokan az egészségügyi szakemberek hozzáértését és a tudományos kísérletek eredményeit is megkérdőjelezik – noha nemhogy orvosi, de még biológiai ismereteik sem jogosítanák fel rá őket. Mindez még nem is lenne gond, ha ez, ahogy ők állítják, magánügy volna. Ám ha valaki potenciális vírusgazda, az közügy. Beszédes adat, hogy a németeknél a társadalom átoltottsága mindössze 5-15 százalékkal alacsonyabb, mint hazánkban, holott náluk egy kivétellel minden oltás csupán ajánlott. Az orvosokba vetett nagyfokú bizalom következtében még ha társadalmuk WHO által javasolt 95 százalékos átoltottsága nincs is meg, a többségben fel sem merül kérdésként, hogy beadassa-e a javasolt vakcinákat vagy se. Itthon azonban félő, hogy az oltásrend demokratizálása rövid időn belül jelentős aluloltottságot eredményezne. Ezt a sejtést pedig csak megerősíti, hogy egészségtudatosságunk messze elmarad a nyugati emberekétől: a szűrővizsgálatokon való részvételt is sokan elhanyagolják.

Tízmillió tudós országa

Azt már megszokhattuk, hogy a liberálisok hajlamosak totalitáriussággal vádolni azokat, akik a szabadságot egészséges keretek között, a társadalom működőképessége érdekében korlátozzák. Sajnos azonban a védőoltásokkal kapcsolatos tévhitek nem csak az ő fejükben élnek. A leggyakoribb téves feltételezés, hogy az MMR-vakcinák autizmust okoznak, az „oltásáldozatok” Facebook-csoportjában rengeteg olyan bejegyzést találunk, amiben a szülők állítják, gyermekük egy oltásnak köszönhetően él spektrumzavarral. Külön kifejezést is kreáltak: az „autistává oltott” jelzővel illetik azokat, akikről azt feltételezik, egy beadott vakcina mellékhatásaként lett idegi fejlődési rendellenességük.

– Az autizmus kialakulásának pontos okai még nem tisztázottak, de annyi biztos, hogy nem egyik napról a másikra jelentkezik. Az átlagember azt sem tudja, mi a különbség a vírus és a baktérium között, de előszeretettel diagnosztizál, ad orvosi tanácsot és kezeli magát vagy a rokonait internetes cikkek alapján, saját megérzései szerint. Sokszor a fejemet fogom, hogy micsoda tudatlanság lakozik a szülők fejében, és milyen mértékű magabiztossággal társul: van, aki sült krumplival kezdi a hozzátáplálást, más köhögés elleni nyalókával jutalmazza a gyermekét, vagy savlekötőt követel neki, miközben csokoládéval és szénsavas almalével tömi nap mint nap – meséli lapunknak egy érthető okokból neve elhallgatását kérő gyermekorvos.

Ilyen szürreális, de az oltásokkal kapcsolatos történeteket Novák Hunor is meg szokott osztani a közösségi médiában. Egyik alkalommal például egy olyan esetet tárt a nyilvánosság elé, amelynek során azt állították, hogy a méhnyakrákért legnagyobb részben felelős humán papillómavírust, vagyis a HPV-t, ami ellen szülői kérésre ma már olthatnak gyerekkorban, virtuális kapcsolat révén is el lehet kapni. Mint kiderült, az ezt terjesztő férfi, aki egyébként hazánk legfőbb oltásellenes csoportjának vezetője, egy szakmai tanulmányt olvasott, ahol azt írták, a betegség továbbadásának egyik lehetséges módja a „digital contact”, ami viszont orvosi értelemben nem „virtuális kapcsolatot” jelent, hanem azt, amikor valaki érintés útján ad át kórokozót a másiknak. A poszt alatt gyorsan terjedtek a pánikszerű-hiszékeny hozzászólások – a felelősségre vonás pedig elmaradt, már csak azért is, mert nincs olyan büntetőjogi kategória, ami az oltásellenes propagandát szankcionálná… A fotelepidemiológusok kártékony ténykedése ellen jelenleg egy hatásos eszköz van: a tudományos alapokon nyugvó ellenpropaganda. Meggyőzni őket arról, hogy ha már az orvosok és vegyészek szakértelmében nem, legalább a jóindulatukban bízzanak, és próbálják elhinni, nem áll szándékukban eltenni láb alól a gyermekeinket.