Rendet kell tenni odafent – Interjú az űrjogásszal

– Meglepődnek az emberek, amikor megtudják, mi a szakmája?

– Igen, sokan el is mosolyodnak, pedig az űrjog nem tudományos fantasztikum, hanem egy csaknem 400 milliárd dolláros iparághoz kapcsolódó, dinamikusan fejlődő, szerteágazó jogterület. Ide tartozik minden, ami az emberiség világűrben végzett tevékenységével kapcsolatos: műholdak, rakéták, űrszemét, űrfegyverkezés, frekvenciák használata, felelősségi kérdések, sőt még az is, hogy ki aknázhatja ki például a Hold erőforrásait.

– Miért fontos ez az átlagember számára?

– Mert ami odafönt zajlik, az a mi életünkre is nagy hatással van. Gondoljunk csak a navigációra, az időjárás-előrejelzésre, a világűrből kapott adatokra és képekre vagy a telekommunikációra. Ha a Földhöz közeli űrben káosz uralkodik, az a Földön is problémát okoz, akár a világgazdaságra és a nemzetközi biztonságra is komoly hatással lehet.

– Egyáltalán, hol ér véget a légtér és hol kezdődik a világűr?

– Erre nincs egyértelmű nemzetközi meghatározás. A legtöbben a száz kilométeres magasságot vagy az annak közelében húzódó Kármán-vonalat tekintik a határnak. A kérdésnek azért van jelentősége, mert amíg a légtér az adott állam területéhez tartozik, addig a világűr mindenkié.

– Ha valaki úgy döntene, hogy ott hozza világra a gyermekét, akkor milyen állampolgárságot kapna az újszülött?

– Hivatalosan az űrhajót regisztráló állam területén születne meg, és aztán az lenne a döntő szempont, hogy az adott állam esetében a jus sanguinis, azaz a leszármazás joga vagy a jus soli, vagyis az az elv alkalmazandó-e, amikor valaki egy állam területén való megszületésével szerez ottani állampolgárságot. De egy ilyen helyzet egyelőre fikció, várandós hölgyeket nem küldünk a világűrbe.

– Gondolom, az űrtevékenységek jogi szabályozása nem új keletű dolog.

– 1967-ben fogadta el az ENSZ azt a szerződést, amely kimondja, hogy a világűr és a Földön kívüli égitestek az emberiség tulajdonát képezik, és csak békés célokra, az államok érdekében és javára használhatók. Ezt még négy egyezmény követte, de a jogalkotás 1979-ben véget ért. Azóta sok minden változott, ami számos tekintetben indokolttá tenné új nemzetközi szabályok lefektetését. Az egyik probléma, hogy az alacsony Föld körüli pályák túlzsúfolttá válnak elsősorban az olyan magánpiaci szereplők megjelenése miatt, mint például a SpaceX. Ezért egyre fontosabb lenne a Föld légterét érintő forgalomirányítási szabályokat elfogadni. Ugyanakkor a mintegy 11 ezer aktív műholdon kívül van még csaknem 150 millió kisebb és nagyobb, emberi tevékenységből származó űrszemét. Amennyiben ezek összeütköznek egy műholddal, űrhajóval, úgy nagyon komoly károkat tudnak okozni, akár dominóeffektust is elindíthatnak. Ennek kezelésében a jog fontos szerepet játszhat az engedélyezési folyamatok, illetve egyéb kötelezettségek előírása által. Sokan azt hiszik, hogy az emberiség épp csak most jelenik meg az űrben, közben pedig már arról beszél a szakma, hogy miképpen tudjuk az űrtevékenységet fenntarthatóvá tenni.

– Nemzetközi Űrtisztító Vállalat nincs?

– Vannak cégek, amelyek már jelezték ilyenfajta szándékukat, ám egyelőre ezeknek a vállalkozásoknak a gazdasági megtérülése erősen megkérdőjelezhető. A technika jelenlegi állása szerint ez egy nagyon körülményes, lassú és drága folyamat lenne. Akárcsak az egészségünk esetében, itt is sokkal észszerűbb és célravezetőbb volna a megelőzés, mint a már meglévő probléma kezelése.

– Arra van példa, hogy űrszemét okozta baleset miatt megbüntettek valakit?

– Noha alkalom lett volna rá, egy kenyai falu mellett például év elején zuhant le egy féltonnás űrszemét, élesben még sosem alkalmazták a kárfelelősségi egyezményben lefektetett szabályokat. A kérdés mára azonban nem az, hogy okoz-e, hanem hogy mikor okoz tragédiát egy hasonló eset az űrben, a légtérben vagy akár a Földön.

– Miközben a világűr csak békés célokra használható, egyre több szó esik az ottani fegyverkezésről.

– A világűr katonai célú felhasználása széles körű. Egyrészt alkalmaznak műholdakat földi és légi műveletekhez is, elég, ha Elon Musk Starlink műholdjaira gondolunk, amelyeket az ukránok használnak azóta, hogy az oroszok megsemmisítették a kommunikációs lehetőségeiket. Másrészt az űrbe telepített kritikus infrastruktúrát meg kell védeni. Idén januárban Trump elnök és az EU némileg eltérő tartalommal, de szinte egyszerre jelentette be egy „űrpajzs” kiépítését. A szabályozás a katonai célú felhasználást engedi, a támadó fellépést nem. Föld körüli pályákra még fegyver is telepíthető, feltéve ha nem tömegpusztító és nukleáris eszközről van szó.

– Abba, hogy az amerikaiak kitűzték a zászlajukat a Holdra, jogilag nem lehet belekötni?

– Az csupán erődemonstráció volt, a nemzeti büszkeségük jelképeként helyezték oda. Még fémhálót is használtak, hogy úgy tűnjön, lobog, hiszen ott nincs, ami fújja. De jogilag nem támasztottak és nem is támaszthatnak igény a területre, úgyhogy nincs kivetnivaló benne.

– Az 1979-ben elfogadott Hold-megállapodást, amely az égitestek természeti erőforrásainak használatát szabályozza, kevés ország ratifikálta. Miért?

– Mert megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy az ott található javak kisajátítása jogellenes-e. A nyugati világ szerint nem, az oroszok és a kínaiak szerint viszont igen.

– El tud képzelni a jövőben egyfajta galaktikus aranylázat?

– A Holdon azonosítottak számos olyan nyersanyagot, ami érdeklődésre tarthat számot, ám elsősorban és első körben vélhetően a vízlelőhelyek után fognak kutatni, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy ott bázisokat létesíthessenek és megtermeljenek olyan dolgokat, amiket a több százezer kilométeres távolság miatt nem tudnak magukkal vinni. A Földhöz közel keringő számos aszteroida is az érdeklődés középpontjába kerülhet, vannak ugyanis olyanok köztük, amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak a Földön alig előforduló vagy nehezen hozzáférhető nyersanyagokat. Persze senki ne kapjon vérszemet: attól még nagyon messze vagyunk, hogy csákánnyal bányásszuk a kisbolygók nemesfémeit. Azonban a tulajdont érintő jogkérdések már most felmerülnek, mivel a technológiát kifejlesztő magánpiaci cégek akkor fektetnek ebbe dollármilliárdokat, ha megtérülését biztosítva látják. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok, Japán, Luxemburg és az Egyesült Arab Emírségek nemzeti űrbányászati törvényt alkotott.

– Európa hol tart ma az űrkutatásban?

– Míg például az amerikai kormány évente körülbelül 76 milliárd dollárt költ az űrkutatásra és -iparra, Európa ennek csak alig negyedét. Nincs versenyképes rakétánk, nincs űrhajónk és tervünk sem egy űrállomás kiépítésére. Az Európai Unió főleg a Föld-megfigyelés és navigáció területén erős, de a stratégiai autonómia szempontjából nagy a lemaradás, a kritikus képességek vonatkozásában egyre inkább másokra vagyunk utalva.

– Mi lenne a megoldás?

– Több forrást kellene az űrkutatásra elkülöníteni kormányzati szinteken is. 2025 őszén lesz az Európai Űrügynökség miniszteri csúcstalálkozója, ahol új költségvetést fogadnak el az elkövetkezendő időszakra. Akkor látszódni fog, hogy az országok vezetői megértették-e a problémát vagy sem. Magyarországon egyébként javul a tendencia: kormányzati szinten egyre nagyobb szerepet kap az űrkutatás mellett az űripar fejlesztése is, egyre több az olyan vállalat, amelyiknek van esélye, hogy ne csak beszállítóként, hanem akár fővállalkozóként is részt vegyen az európai űriparban. Nem mellékesen idén újra magyar űrhajóst küldünk az űrbe a Hunor program keretében, amire 1980 óta nem volt példa.

– Az űripar alulfinanszírozása kapcsán Jules Verne Utazás a Holdba című regénye jut eszembe, amiben egy baltimore-i tüzérklub küldetésének közérdekű voltát hirdetve a világ kormányaitól kalapol közpénzt, hogy ágyúgolyót lőhessen fel a Holdra.

– Véleményem szerint nagyobb hangsúlyt kellene helyezni arra, hogy az űrtevékenység mindennapjainkra, biztonságunkra gyakorolt hatásait a társadalom szélesebb köreiben is megismertessék. Ameddig ugyanis a közvélekedés szerint egy kisebb állam számára az űrkutatás és űrtevékenység csupán úri hobbi, addig nehéz a kellő befektetéshez szükséges társadalmi támogatottságot megszerezni.